szám
szám: I. Előfordult, hogy a ~ fogalmat jelölő szavakat a szemiták kiírták (® Siloe-felirat, ® Mesa-felirat), a legtöbbször mégis külön jeleket használtak a ~ok jelölésére (pl. a mezopotámiai szövegekben, a perzsa korból fennmaradt arám iratokban, s mindenekelőtt az elephantinei ® papiruszokban). A leggyakrabban használt rendszerben az ® ábécé betűi szolgáltak a ~ok jelölésére. Ez a szokás Izr.-ben is elég korán elterjedhetett. A bibliai szövegek különféle változatait (variánsait) a ~okat jelölő betűk helytelen v. eltérő olvasatával lehet magyarázni. A régi héberek nyilvánvalóan az egyiptomiak tízes ~rendszerét (Ter 18,26–32; Szám 11,19) és a mezopotámiaiak hatvanas rendszerét (vö. Mt 13,8) használták. – II. A ~oknak (különösen az ún. kerek ~oknak) szerepük van bizonyos állandósult szókapcsolatokban, elsősorban a ~mondásokban. – A) Némely ~ általános értelemben is használatos. Így a 2 lehet ’egy pár’, ’néhány’ értelmű (vö. Szám 9,22; MTörv 32,30; Oz 6,2); a ’kettős, dupla’ hordozhat ’sok’, sőt ’a kelleténél több, túl sok’ értelmet is (vö. Iz 61,7; Jer 16,18; Zak 9,12; Jel 18,6). Az 5 olykor hozzávetőleges értéket jelöl (vö. Ter 43,34; 1Sám 17,5; Mt 14,17.21; Lk 12,6; Jn 4,18[?]; 1Kor 14,19). A 7 viszonylag nagy ~ra utal (vö. Ter 4,24: a vérbosszú Lámechért; 33,3: Jákob 7-szer hajolt meg Ézsau előtt; MTörv 7,1; Péld 24,16: az igaz fölkel, ha 7-szer esik is el; Mk 16,9: a Mária Magdolnából kiűzött ördögök; Mt 18,21: a megbocsátandó bűnök; a héb. ’esküdni’ ige tkp. a. m. ’hétszer kiáltani’, vagyis az ég és a föld 7 [= összes] hatalmasságát tanúul hívni, MTörv 32,1; Zsolt 50,4; Iz 1,2). A 10 jelentős ~ (vö. Ter 24,55: talán egy 10 napos hét maradványa; 31,7: „Atyátok… megcsalt és tízszer változtatta a bért”; Szám 14,22: „már vagy tízszer próbára tettek”; Jób 19,3: „Lám, már tízszer is kicsúfoltatok”; Dán 7,20: a 4 állat 10 szarva; Lk 15,8: 10 drachma; Mt 25,1: 10 hajadon; Lk 19,13: 10 szolgának 10 mina, kamatoztatásra; Jel 2,10: 10 napig tartó szorongattatás; Mt 8 az Úrnak 10 csodáját említi; 1Kor 6,9 kk.: 10 bűn az akadálya az Isten országába való belépésnek). A 40-es ~ egy nemzedék korára v. egy meglehetősen hosszú, de pontosabban meg nem határozott időszakra utal (vö. a százlábúak a perzsában és a törökben ’negyvenlábúak’; Ter 25,20: Izsák negyvenévesen vette el Rebekkát; vö. ApCsel 7,23; Szám 14,34: 40 év a pusztában; Bír 3,11; 3,30: 2-szer 40; 5,31: a bírák működésének ideje; 1Kir 19,8: Illés útja a Hórebig). Jelentős nagyságra utal még a 60 (Én 3,7; 6,8), a 70 (Dán 9,24–27), a 100 (Lev 26,8; Préd 6,3; Mt 19,29) és az 1000 (Kiv 20,6; 34,7; Zsolt 50,10; 84,11; Préd 6,6; Iz 30,17; Jer 32,18). – B) Néhány sztereotíp kifejezésben 2 szám együtt meghatározatlan nagyságra utal (vö. a magyarban: két-három = néhány). – Meg kell még említeni a mondásokat, amelyek 1. tagjában áll egy ~ (pl. 3), 2. tagjában az utána következő ~. (tehát 4), majd a további versekben különféle dolgokból, lényekből, személyekből v. állapotokból annyi, amennyi a 2. ~. Ennek az eljárásnak nem az a célja, hogy a ~értéket kiemelje, hanem hogy a figyelmet a felsorolás teljességére irányítsa. Az egy és kettőre nézve: MTörv 32,30; Jób 33,14; Zsolt 62,12; Jer 3,14. A három és négyre nézve (vö. lat. ter quaterque beati): 36,23; Ám 1,3–2,6; Péld 30,15.18.21.29; Sir 26,5. A négy és ötre nézve: Iz 17,6. Az öt és hatra nézve: 2Kir 13,19. A hat és hétre nézve: Péld 6,16; Jób 5,19. A hét és nyolcra nézve: Mik 5,4; Préd 11,2. A kilenc és tízre nézve: Sir 25,7. – III. A Szentírás vsz. egyetlen ~ot sem nevez konkrétan szt.-nek v. jelképesnek (szimbolikusnak), de egyes számoknak a velük jelölt, tehát a megszámlált dolgok természetéből következően, v. a másodlagosan hozzájuk kapcsolódott képzetek miatt mégis különleges vallási értékük van. – A) A 3 meghatározott rituális cselekményekben szerepel (1Kir 17,21). A 4 (vö. a 4 égtájjal: Iz 11,12) totalitást jelent (Ter 2,10: a 4 folyó a Paradicsomban; Ez 14,21: Jahve négyszeres ítélete). Némely rituális előírásban szerepe van az 5-nek (1Sám 6,4) v. a 10-nek (Kiv 26,1.16; Szám 7; 1Kir 6; Ez 45); ezenkívül: ® Tízparancsolat (tíz kijelentés: Kiv 34,28; vö. MTörv 4,13), a 10 egyiptomi csapás (Kiv 7,14–12,29). Csak a 7 esetében lehet a Bibliában bizonyos szimbolikus értelmet megfigyelni (vö. Ter 21,30). Nagyon gyakori, hogy egy-egy rituális cselekvést 7-szer kell elvégezni: meghintés 7-szer (Lev 4,6–17; 8,11; 14,7; 16,14; Szám 19,4; 2Kir 5,10), 7 állat feláldozása (Jób 42,8; Szám 28,11; 2Krón 29,21; Ez 45,23). 7 szt. angyal van (Tób 12,15), Zakariás szt. kövén pedig 7 szem (Zak 3,9a). Gyakran szerepel a 7 a próf.-k látomásaiban is (Iz 4,1; 30,26; Jer 15,9; Ez 39,9; 40,22; Dán 4,13.22.29; Zak 4,2.10b) és a Jel-ben (1,12.16; 3,1; 4,5; 5,1.6; 8,2; 10,3; 12,3; 15,1). A 12 az ókori K-en különleges szerepet játszott, talán az év 12 hónapja miatt. Az ÓSz-ben 12 a ~a az ősatyáknak és Izr. törzseinek (pl. Kiv 24,4), a kitett kenyereknek (Lev 24,5), bizonyos áldozatoknak (Szám 7,2.84 kk.). Hogy a 12-es ~ot kerek ~nak tekintették-e (Mt 14,20; Mk 5,25; ApCsel 19,7; 24,11), az kérdéses. Különösen kedvelt ez a ~ a Jel-ben: 12 csillagból áll a korona (12,1), az új Jeruzsálem falain 12 kapu van (21,12), a város fala 12 alapkőre épült (21,14). A választottak ~a Izr. minden törzséből 12 000 (7,4 kk.; 14,1 kk.); ez minden bizonnyal azzal függ össze, hogy a 12 törzs jelentette összefoglalóan az ósz-i Isten népét, az igaz Izr.-t, amely Jézus Egyh.-ában valósult meg. Így a 12 üdvösségtört.-i tartalmat kapott: Izr. régi rendje egyszersmind a messiási közösség végleges formájára is utal. Ezzel függ össze, hogy a hozzá legközelebb álló 12 tanítványt ® apostolává választotta, és ezek úgy szerepelnek, mint a tizenkét tanítvány (pl. Mt 10,1) v. a tizenkét apostol (pl. 10,2; Lk 22,14), sőt mint a tizenkettő (Mt 26,14; ApCsel 6,2; 1Kor 15,5 stb.). A 12 többszörösei: a 24 ® papi osztály (1Krón 24), a 48 ®papi város (Szám 35,7), a 72 vén (Szám 11,24 kk.). – B) Némelyik ~ szimbolikus jellegét a Bibliában csak gyér utalások tanúsítják. Egyértelműen hiányoznak a Bibliából a püthagoraszi spekulációk (1 és 2: férfias, 2 és 4: nőies, 7: szűzies), bár a későbbi zsidó iratokban és az egyházatyáknál előfordulnak. Lehetséges, hogy Philo elveszett művéből (De numeris), amelyet a Vita Mosisban említ, világosabb képet alkothatnánk. – C) A Bibliában csak kevés példa található az ún. gematriára, ahol a szavakat ~ok jelölik, s így a szó ~értéket kap (ez a szót alkotó betűk ~értékének összege). Hogy Ábrahámnak 318 szolgája volt (Ter 14,14), azt vsz. a héb. Eliezer név ~értékéből számították ki (1+30+10+70+7+200). Barnabás levelében (9,8) 318 Jézusnak és keresztjének a ~a (10+8+300). Megoldatlan kérdés a vadállat ~a: 666 (Jel 13,18). A következő kísérletek ismeretesek: Ireneusz (Adversus haereses) lateinoszt (30+1+300+5+10+50+70+200) tételez fel, ami a. m. ’római birodalom’. Mások Traianus császárra gondolnak (70+400+30+80+10+70+6) v. Neróra (50+200+6+50+100+60+300). H. Gunkel az őskáosz betűinek megfelelően: 400+5+6+40 plusz 100+4+40+6+50+10+5 olvasatot javasol. Minthogy a Jel vsz. Domitianus uralma alatt keletkezett, E. Stauffer arra gondol, hogy a 666 Domitianus császár különféle feliratokban ismételten előforduló címének felel meg (csak a cím elemeinek elejét számítva): Autokrator Kaiszar Dometianosz Szebasztosz Germanikosz (= 1+31+419+207+8). – Ezek a megoldási kísérletek mind elesnek, ha a 666-os ~ot az abszolút méltatlanság és gonoszság szimbólumának tekintjük. 3-szor 6-ból tevődik össze (a ~jegyeket tekintve), és a 6 a tökéletlenség és a hiány jelképe (6 = 7–1!). Az biztos, hogy a 666 egy titokzatos hatalomra utal (vsz. inkább egy személyre és nem személytelen hatalomra), akit a körülményekre való tekintettel nem lehetett megnevezni.
