Kézrátétel
Kézrátétel Csodás erők közlését kísérő mozdulat, külső jel, a B-án kívüli világban is. Alkalmazták az áldásnál (1Móz 48,14kk); az áldozó rátette kezét az áldozati állat fejére, mielőtt azt levágták (2Móz 29,10; 3Móz 1,4 stb.). Naamán elvárta volna Elizeustól, hogy érintse testének beteg helyeit (2Kir 5,11).
Jézus szavával gyógyított (Mt 8,8.13), ami a távolból is hatott (Jn 4,50–52). Gyakran azonban azt kérték tőle, hogy kézrátétellel gyógyítson (Mk 5,23; 7,32). Jézus talán ehhez – az emberek tudatába mélyen beleivódott – szimbólumhoz alkalmazkodott, amikor legtöbbször valóban így gyógyított (Mk 1,41; 6,5; Lk 4,40; 14,4). Erre hatalmazta föl a tanítványait is (Mk 16,18; ApCsel 9,12.17).
Az áldás mozdulata (Mt 19,13.15).
A Szentlélek közlésének módja (ApCsel 8,17–19; 19,6).
Különleges szolgálatba történő beiktatás része (ApCsel 6,6; 13,3; 1Tim 4,14; 2Tim 1,6), ami történhetett egyes vezető vagy testület (1Tim 4,14) által. Felelősséggel járt, ezért meggondoltan kellett alkalmazni (1Tim 5,22).
