Kereszt
Kereszt (g. sztaurosz, lat. crux) ókori kivégzőeszköz, amellyel súlyos bűntettek elkövetésétvagy a hatalom elleni lázadást torolták meg.
A keresztnek három alapformája ismeretes: a) függőlegesen felállított, felül kihegyezett cölöp (g. szkolopsz); b) függőlegesen felállított gerendára illesztett keresztgerenda, amely T formát ad (lat. crux commissa); c) egymást metsző, egyenlő (görög kereszt, formája: +), vagy nem egyenlő szárú gerendák (latin kereszt, formája: #), lat. crux immissa, vagy capita). Díszítésként, vagy jelképként a legkülönbözőbb keresztformájú jelekkel találkozunk az egész világon, az ókortól napjainkig.
Jézus keresztre feszítésekor csak a felső rész nélküli crux commissa-t, vagy az egymást metsző gerendákból álló crux immissa-t alkalmazhatták. Általában a crux immissa-ra gondolnak a kutatók Jézus keresztre feszítésével kapcsolatban, mivel a Mt 27,37 szerint a feje fölé illesztették a kivégzés okát tudtul adó feliratot, a »titulus«-t (vö. Jn 19,19). A rómaiak által alkalmazott keresztek általában alacsonyak voltak. A Mt 27,48 par adatából, miszerint Jézust egy nádszálra tűzött szivacs segítségével itatták meg, arra következtetnek a kutatók, hogy Jézus lábai kb. egyméternyi magasságban lehettek a földtől (vö. Jn 12,32).
A kereszt kifejezés metaforikus és teológiai értelmű használatával gyakran találkozunk az ÚSZ-ben. Jézus azt mondja: aki követni akarja őt, az tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövesse őt a szenvedések útján (Mt 10,38; 16,24; Mk 8,34; Lk 9,23; 14,27): az igazi keresztyén élet önmagunk halálra adása (vö. Gal 5,24; 6,14). Ezért a kereszt az önmegtagadás, az önfeláldozás jelképe.
A kereszt teológiai jelentőségének a megfogalmazása a páli iratokban található. Pált elsőrenden nem Jézus keresztre feszítésének külső, történeti eseményei érdeklik, hanem a kereszt üdvösségszerző jelentősége. A kereszthalál Jézus megaláztatásának legmélyebb, leggyalázatosabb pontja, egyúttal azonban engedelmességének a betetőzése is (Fil 2,8). Az Isten akarata iránti végső engedelmességgel elvégezte a megváltás munkáját. A »bölcsesség beszéde« és a »filozófiai« igehirdetés nem képes feltárni Krisztus keresztjének üdvtörténeti jelentőségét (vö. 1Kor 1,17). A kívülállók számára ui. a kereszt bolondság, szégyen, megaláztatás, botránkozás (vö. 1Kor 1,18.23; Gal 5,11; Fil 2,8). A hívők számára azonban Isten ereje és bölcsessége, maga az evangélium (1Kor 1,18.23). Pál számára pedig az egyetlen dolog, amivel dicsekedni szeretne (Gal 6,14; vö. 2Kor 12,5b). Ezért a kereszt kizár minden hamis dicsekedést, mivel üdvösségünk megszerzésének egyetlen lehetősége a golgotai kereszt (Gal 6,12–14).
Isten a Jézus Krisztus keresztje által békéltetett meg minket önmagával (2Kor 5,14–21; Kol 2,14) és egymással is (Ef 2,14kk). Ez a megbékéltetés egyetemes érvényű (Kol 1,20), alapja Krisztusnak a kereszten kiomlott vére, melynek bűntörlő ereje van.
A méltatlan életet folytató keresztyének elfelejtkeznek arról a tényről, hogy a Krisztus keresztje által szerzett üdvösségnek etikai következményei vannak. A méltatlan életet folytató keresztyének Krisztus keresztjének ellenségeivé váltak. A tudatos hitehagyás olyan bűn, mint amikor a zsidók annak idején keresztre feszítették Krisztust (Zsid 6,6).
A Zsid 12,2 szerint Jézus választhatta volna a mennyei örömöt is a kereszthalál helyett, ő azonban inkább a kereszt gyalázatát vállalta miérettünk.
VG
