aratódal, aratónóta
aratódal, aratónóta: népi líránk széles paraszttömegeket érintő, időszakos foglalkozáshoz, az aratáshoz kapcsolódó, ill. az aratórészesek életéről szóló dalainak csoportja. Az előző népköltészeti közkincs volt, az utóbbit jórészt csak az érdekeltek ismerték. A magyar aratódalok között kivételkép akad → munkadal. (Egy kaszafenő mondóka: Kis kaszám, kaszáljál!) Vallásos közösségekben egyházi → népének (Eljött az aratásnak nagy napja, Emlékeztet ítélet napjára…) is helyettesíthette. Az átlagnál gyakrabban nyúlnak e témához a népies → műdalok (Ne menj, rózsám, a tarlóra!), a → népdalokénál jóval idillibb felfogásban. Az aratódalok zöme eredeti népdal, kisebb részük → szerelmi dal (Arass, rózsám, arass!) vagy → katonadalból (Meguntam én ezt az urat szolgálni…) történt átalakítás. Az aratás újkori hajszásabb formája megváltoztatta az éneklési alkalmakat: munkába menet-jövet, ill. kezdéskor és végzéskor, valamint pihenők idején daloltak. Kevés az alkalomhoz kapcsolódó aratódal, inkább tartalmi csoportok alakultak ki: szerelmi (Búza, búza, búza, de szép tábla búza; Ha kimegyek a tanyára aratni...), a munkaszerzéssel (Csillag Béla húsz aratót fogadott…), a munkaidővel (Sáriba már megverték a rézdobot: Keljetek fel, szegény kepésaratók!; Lement a nap, még sincs este…), továbbá a különféle panaszokkal (Ej-haj, édesanyám, én is arató vagyok, Az uraság tallóján elhervadok; Jaj, Istenem, minek élek, Minek születtem szegénynek?) foglalkozó csoportok különíthetők el. A panaszdalok új színt jelentenek a magyar népköltészetben; régiesebb rétegük az öntudat alacsonyabb fokát mutatja (Az aratók térden állva könyörögnek az úrnak…); ezek a kárvallott részesek alkalmi szerzeményei (Rémárison arattunk, Kenyér nékű maradtunk…), olykor a korabeli → históriákhoz közelítenek (Ezernyócszáznyócvannyóc, Üresen maradt a póc…), fejlettebb fokon munkásöntudat jelentkezése figyelhető meg (Éjjel-nappal úri földön dolgozom…); ez utóbbiak beletorkollnak az → agrármozgalmi dalokba. Külön csoport az aratóünnepi daloké, bár ezek között is kevés az igazán alkalmi szöveg. Egy részük az → aratókoszorú kötéséhez, ünnepélyes viteléhez fűződő menetdal (Fölvirradt a végzők napja végre-valahára…), a másik pedig aratóbáli mulatónóta (Elvégeztük az aratást…). Az aratódalok többsége új stílusú népdal, formai szempontból nem sokban különböznek a népdalok átlagától. – Irod. Katona Imre–Maróthy János–Szatmári Antal: A parasztdaltól a munkásdalig (Bp., 1968).
Katona Imre
