közlegelő
közlegelő: a községek és városok lakói – 1848 előtt a földesúr és jobbágyok – által az urbárium szerint közösen használt, nemesi birtokjog alapján osztatlanul bírt, a jobbágyfelszabadítás után az úrbérrendezés során a telkes jobbágyok és zsellérek számára elkülönített s osztatlan közös tulajdonban és használatban levő legelőterület. Használatának módját a község vagy az érdekeltekből alakított → közbirtokosság határozta meg. 1950 óta a helyi tanácsok mellett alakított → legeltetési bizottság vette át a kezelését.
Balogh István
