nyílt tűz
nyílt tűz: a szabadban, konyhában, istállóban, pincében-présházban fűtésre, főzéshez, sütéshez, világításra rakott tűz, amely szabadon ég, legfeljebb füstelvezetést szolgáló, → szikrafogókkal kiegészített építmény kapcsolódik hozzá, vagy a főzéshez, sütéshez használt edényt alátámasztó vagy felfüggesztő eszköz, építmény egészíti ki. – A szabadban rakott tűznek a lassúbb közlekedés, mostohább természeti viszonyok között a korábbi időszakban a 19. sz. második feléig különösen nagy szerepe volt. Útközben pihenőt tartók tüzet raktak melegedésre, sütéshez, sőt védekezésként vadállatok (pl. farkasok) támadása ellen. A szabadban rakott nyílt tűz egyben jelző eszköz lehetett (őrtűz). De a tűzrakásnak szokásszerű elemei is voltak. Az úton összetalálkozók jó szándékuk, békességük jeléül közös tüzet raktak, együvé telepedtek. A pásztorok, mezei munkások, napszámosok, kubikosok, pályamunkások, halászok stb. mindennapi élelemkészítési eszköze volt a nyílt tűz. Konyhában az utóbbi 200–300 évben a középmagyar háztípus elterjedésvidékén, ill. a Ny-dunántúli területeken a kályhafűtés elterjedésétől fogva a főző-sütő tűzhely a → tüzelőpadkán állt. Nyílt tűz szobában az északi háztípus elterjedésterületén a kemencék szája előtti padkákon főző-világítókészségként megtalálható volt. De a 18. sz. végétől általánosan kürtős, kabolás füstelvezetéssel. Szobai nyílt tűz volt lényegében K-Alföld, Erdély, a Partium stb. vidékek kandallóiban is. Ez esetben különösen fontos volt a nyílt tűz világítási funkciója is. Istállóinkban a födémszerkezetek alkalmazása előtt a tüzelés rendszeres volt. Sok helyütt, pl. a Kiskunságban, az istálló nyílt tűze a padlón, esetleg tűzgödörben égett. A Tiszántúl, Nagykunság tüzelős óljaiban a tüzelőhely padkán volt, gyakran kiegészült gondos füstelvezető készségekkel. A D-Tiszántúl vidékén az istállóbeli füstelvezetős nyílt tűzhelyekre használatos volt a kandalló megnevezés is. A pincék, présházak, szőlőbeli hajlékok nyílt tűzhelyei általában padkán voltak, szikrafogókkal párosultak, hiszen a viszonylag alacsony terű helyiségekben könnyen tüzet foghatott a nyílt fedélszék. A présházakhoz sokszor építettek külön ivószobákat, ezekben is gyakran nyílt tűz égett. Az ideiglenes hajlékokban, különösen ha téli tartózkodásra is kellett, hogy szolgáljanak (pl. erdei munkások, pásztorok kunyhói, kalyibái), vagy a kinyhóban magában raktak tüzet vagy a kunyhó ajtajában. Az előbbi esetben a kunyhó tetején füstnyílást hagytak. A nyílt tűz használata, épületeken belüli helye, segédépítményei sok archaikumot őriztek meg mind népünknél, mind Európa-szerte a lakáskultúra, ételkultúra stb. művelődéstörténetéből.
Filep Antal
