Éjjeli lepkék,
Éjjeli lepkék, bagolylepkék (Noctuina), az izeltlábuak rovarok (Insecta) osztályának, a pikkelyesszárnyuak (Lepidoptera) rendjébe tartozó nagylepkék (Macrolepidoptera) egyik nagy csoportja. Zömök, középnagyságu testök többnyire sötétszinezetü, vastag, kupalaku, a himek és a nőstények csápjai rendesen különbözők, széles szárnyaikat nyugváskor házfedélalakuan v. vizszintesen tartják.
1. ábra. Egy éjjeli lepke melső szárnya. ab gyöktér: am középtér; al szegélytér; A szárnyrojtozat; sa belső harántsáv; sd félharántsáv; w hullámvonal; v habosszalag; um közép árnyazat; ms nyilfolt; md csap folt; mo gyürüfolt; mr vesefolt.
Mellső szárnyaik harántsávokkal diszítettek, melyek közül egy fél a szárny tövén, kettő a középen és egy többnyire W-alaku a szárny szélén található. Ezeken kivül rajtok még határozott alaku foltok, u. m. nyil-, vese-, gyürü- és cseppfolt találhatók. A sávok és foltok alakja, nagysága és szerkezete igen fontos, mert nemi és faji megkülönböztető jellegül is szolgálhatnak. A hátsó szárnyak zárókészülékkel vannak ellátva. Legtöbb faj csak éjjel röpül, nappal fahasadékokban, kerítésen, földön, leveleken stb. helyen nyugszanak. Nevezetes, hogy tartózkodási helyüket mindig ugy választják meg, hogy a környezet szine testök szinezetéhez hasonlítson; azért gyakran még a leggyakorlottabb szem is alig képes észrevenni.
2. ábra. A vetéspusztító bagolylepke hernyójával és bábjával.
Csupasz vagy szőrös 16 lábu hernyóik sohasem élnek csoportosan, többnyire éjjel látnak eledelök után; egyesek a nappalt a földben vagy száraz levelek közt elbujva töltik. Rendesen a földben szabadon, vagy földszemcsékből font burokban bábozzák be magukat. Körülbelül 3000 faj ismeretes, melyek közül Európában 1100, Magyarországon pedig 450 faj él. Hazánk faunájára nézve több faj jellemző, melyek kizárólag nálunk fordulnak elő, vagy másutt csak igen gyéren észleltettek. Ilyenek: Thecophora fovea Treits., Oxytripia orbi culosa Esp., Hydroecia lunata Treits., Orrhodia veronicae Hubn., Cuculia formosa Rogen., Heliodes rupicola Syst. W., Toxocampa limosa Treits stb. Az É. közt még számos faj van, melyek közgazdaságilag fontosak, amennyiben hernyóik gazdasági, vetemény, erdei stb. növényeket pusztítva, gyakran nagy károkat okoznak. 3 főcsaládra oszlik, u. m.:
3. ábra. A rétpusztító bagolylepke hernyójával.
1. Szövőlepkealakuak (Bombycoidea), testök zömök, hernyóik erősen szőrösek. A kékfejü bagolylepke (Diloba coeruleocephala L.) mellső szárnyai kékeshamvasak és két fekete, zig-zegesen megtört harántsávval diszítettek, a gyürü és vesefolt zöldessárga, összeolvadó; 36-39 mm. nagy. Egész Európában közönséges. Repül augusztustól októberig. Sárgászöld szinü, halványsárga hosszcsíkkal jelölt hernyója május-junius hónapban a szilva- és körtefa leveleit, rügyeit pusztítja és gyakran nagy károkat okoz. A juharbagolylepke (Acronycta aceris L.) teste és mellső szárnyai fehérszürkék, sötéten beporozva, hátsó szárnyai fehérek. A gyürü- és vesefolt, valamint harántsávok jól kivehetők és feketén szegélyezettek. Repül májustól juliusig. 55 mm. nagy. A nőstény petéit az ágak tövére héjrepedésekbe rakja és szőrökkel vonja be. A hernyók julius- és augusztusban jelennek meg és különböző lombfák leveleit (fiatal tölgy, juhar, vadgesztenye) pusztítják. Szept.-ben a fák tövén bábozzák be magukat. Sétahelyeken és parkokban gyakran kopaszra rágják a fákat, nagy károkat azonban nem okoznak, mert a hernyók későn - midőn már a levelek sok képzőanyagot készítettek - jelennek meg. Irtásukra csak a szorgos szedés ajánlható. Hazánkban közönséges.
4. ábra. A fenyő bagolylepke hernyójával és bábjával.
2. Igazi É. (Noctuae genuinae), testök nem oly borzosan szőrös, hernyóik többnyire csupaszok. A vetéspusztító bagolylepke (Agrotis segetum S. V.) mellső szárnyai hamvasbarnák, sötéten pettyezve, a foltok szegélye fekete, a hátsó szárnyak fényesek, tejfehérek. A test hossza 20, a szárnyaké 48 mm. Egész Európában közönséges, azonkivül előfordul Ázsiában, Dél-Afrikában és Észak-Amerikában. Repül májustól novemberig. A nőstény petéit legkülönfélébb növények száraira és leveleire ragasztja. A mákszemhez hasonló petékből 10-14 nap mulva kelnek ki a fényes, földhöz hasonló fakult szinü hernyók, melyeknek hátán 2 pontszerü dudorokból álló fekete és ezek közt egy világosabb sárgás hosszsáv huzódik. Nappal összegömbölyödve nyugszanak a kövek, száraz levelek alatt vagy a laza földben és csak éjjel látnak táplálékuk után, amidőn főleg a megtámadott növény középső, szivhajtásait pusztítják. Jul.-aug.-tól jövő évi áprilisig él és 50-52 mm. hosszura nő. Laza földfonadékban ápril-májusban bábozza be magát és a bábból 4 hét mulva kel ki a lepke. A vetéspusztító bagolylepke hernyói, ha nagyon felszaporodnak, tetemes károkat is okozhatnak. Őszszel a rozs-, buzavetésekben, repcén, répán, burgonyán és tavaszszal a dohányban, továbbá a konyhakertekben a saláta-, káposzta- és labodanövényekben és néha a díszkertekben. Hazánkban évenkint észlelhetni kisebb-nagyobb károkat. Igy Nyáry F. dr. megfigyelése szerint 1869. Debrecen környékén a 4-6 levélben volt dohány gyökereinek kettérágása által érzékeny kárt tett. 1883. a váci alsó járásban, Szarvason, Kisenyeden. Alsó-Fehér és Szeben vármegyékben az őszi vetések 20-50%-át elpusztította. Tömörkényen 1884. 45 holdas táblát tett tönkre. Hasonlóan Kondoroson 1884. a kikelő repcét, 1885. pedig a takarmányrépát falta fel. Zsombolyán 1885. a kukoricaföldeken 5-10 holdnyi foltokat rágott ki. 1887. Kun-Ágotán (Csanád vm.) a dohányültetvényekben oly nagy pusztítást vitt véghez, hogy csak Nagel kincstári bérlő földein május 30-tól jun. 7-ig, tehát 7 nap alatt 230 liter hernyót szedtek össze. A nép különben ott «ordas»-nak nevezi. Irtásukra - természetes ellenségein kivül, minők a varjuk, bankák, kacsák és vakondok - leginkább az éjjeli időben való szedés ajánlható; a nagyobb vetéseknél pedig a szomszédos tarlónak néhány ölnyire való felszántása és meghengerezése. - A buzabagolylepke (Ag. tritici L.) hasonló alaku és életmódu, mint az előbbi faj, csakhogy tompa csúcsban végződő mellső szárnyai hamvasak, fehérrel vegyítvék és világosan kitetsző W-hullámvonallal, különben a szárnyak szine nagyon változó. Repül juniustól szeptemberig; testhossza 15-16 mm., a szárnyaké 35,5. Hamvasszinü, fényes és sötétebb szemölcsökkel mezelt hernyója szeptembertől juniusig különböző pázsitféléken él és gyakran nagy károkat okoz, különösen tavaszkor, a homokos talaju őszi buzavetésekben és a tatárkában. Igy Margó dr. tanár szerint Erdélyben 1862. tett nagy pusztításokat a buzában. Nevezetes, hogy 1885. Zalay István orsz. képviselő legyes-bényei szőlőjében 7 holdon és a szomszédban 21/2 holdon a szőlőhajtásokat mind lerágta. Egy-egy tőkét 40-50 darab hernyó is ellepett. - A felkiáltójelü bagolylepke (A. exclamationis L.) hasonló alaku és életmódu, mint a vetési bagolylepke, csakhogy mellső szárnyain az egyes foltok mintegy felkiáltójel-alakban fekszenek. Fényes, piszkosbarna szinü hernyója julius végétől a következő évi májusig él és gyakran a vetési bagolylepke hernyóival együttesen nagyobb kárt okoz. - Az ernyedt bagolylepke (A. putris L.) kisebb, mint az előbbi faj, mellső szárnyai sápadt-sárgák. Májustól augusztusig repül. Fahéjszinü hernyója rendesen vadon tenyésző növényeken (Plantago, Galium, Convolvulus) él és csak ritkán, mint 1886. Szepsi-Szt.-Györgyön okozott a gabonavetésekben kárt.
5. ábra. A gamma bagolylepke hernyójával.
A takarmányfű-bagolylepke (Neuronia popularis Fab.) az előbbi fajjal közel rokon, csakhogy nyulánkabb és nagyobb. A mellső szárnyak csokoládébarnák, rajta az egyes foltok és vonalak sárgásfehér szegélyüek, a hátsó szárnyak piszkosfehér szinüek. Testhossza 20-30 mm., a szárnyak hossza a himnél 38 mm., a nősténynél 48 mm. Közép-Európában közönséges. Hengeralaku, mindkét végén hegyesedő hernyója csupasz és ércbarna szinü és szept.-től jövő év májusig különböző takarmánynövényeken él. Juliusban a földben bábozza be magát. A hernyók nagymérvü felszaporodása folytán gyakran a réteken, lóherében nagy károkat okoznak. A kár annál érzékenyebb, mert a hernyók az egyes növényeket közvetetlenül a tövükön rágják el és igy néha igen rövid idő alatt nagy területeket tarolnak le. Igy volt 1881. a csik-szépvizi járásban, ahol a fűtermést annyira elpusztították, hogy abban az évben nem kaszálhattak. Irtásukra, Horváth Géza dr. szerint, tavaszszal legjobban használható az erős boronálás, későbben pedig a hengerezés. A hernyóknak lámpafénynél való összeszedése nem sok eredménynyel jár. - A rétpusztító bagolylepke (Charaeas Graminis L.), tompa mellső szárnyainak alapszine sárgásvörös, fehér gyürüfolttal és ezzel fehér ér által összekötött hasonló szinü vesefolttal. A hátsó szárnyak egyszinüek, sárgáshamvasak. A test hossza 15 mm., a szárnyak hossza 30-32 mm. Közép- és É.-Európában és Észak-Amerikában él. Juliustól aug.-ig repül. A nőstény petéit kisebb-nagyobb csomókban - mintegy 200 darabot - a réti füvek töveire rakja. A három hét mulva kikelő hernyók feketebarna szinüek és 3 világos hosszsávval jelöltek. Nappal elbujnak és éjjel látnak különböző pázsitfélékből álló eledelök után. Áttelelnek és jövő évi május hóban ritka fonadékban a földben bábozzák be magukat. Különösen tavaszszal tesznek a pázsitfélékben nagy kárt. Képesek egy nap alatt egy virító rétet tönkretenni. Pusztításaikat növeli az, hogy a fűszálakat és a leveleket - anélkül, hogy elfogyasztanák - közvetetlenül tövükön rágják le. Ha egy rétet elpusztítottak, elvándorolnak egy másikra. Hazánkban még nem igen, de Skandináviában és É.-Amerikában annál több és sulyosabb károkat tettek. Irtásukra a hengerezés, mészszel való fölültrágyázás, lekaszálás, öntözés stb. ajánlható. - A káposzta-bagolylepke (Mamestra brassicae L.), a mellső szárnyak vörösbarnák, a vesefolt szegélyenként fehér ponttal, a hullámvonalak sárgásfehérek. A hátsó szárnyak hamvas sárgásbarnák. A test hossza 22 mm., a szárnyak hossza 40 mm.
Egész Európában közönséges. Repül juliustól októberig. A nőstény sárgászöld szinü, petéit egyenkint különböző kerti növények leveleire rakja. A két hét mulva kibujó zöldesfekete szinü, sárga oldalsávos hernyók az egyes leveleket alulról kezdve rágják és igy a növényt tetemesen megrongálják. 4 hét mulva a földben minden fonadék nélkül bábozzák be magukat. Ha a hernyók nagy számban felszaporodnak, akkor nagy károkat is okozhatnak a repce, káposztafélék, a dohány, saláta és egyéb konyhakerti ültetvényekben. Irtásukra számos fürkész faj (Microgaster tuberculifer, Amblyteles fasciatorus, Exetastes fornicator stb.) nyujt segédkezet, amennyiben petéiket az egyes hernyókba rakják és a kikelő álcáik a hernyó testében élősködve, azt elpusztítják; azonkivül ajánlható az egyes növényeknek szappanos vizzel való mosása v. oltott mészszel való behintése is. - A repce-bagolylepke (M. oleracea L.) hasonló nagyságu és természetü, csakhogy vörösbarna szinü mellső szárnyain a gyürüs folt fehér, a vesefolt közepe pedig vörössárga. Sárgászöld szinü, feketepontos hernyója különösen a repce- és répafélékben pusztít, de ha elszaporodik, megtámadja a saláta-, káposzta, georgina, pelargonium stb. féléket is. Tömegesen ritkán lép fel. - A borsó-bagolylepke (M. pisi L.) az előbbinek közeli rokona. Mellső szárnyai élénk vörösek, kissé kékeshamvasak, a hátsók vöröshamvasak. Hazánkban közönséges és hússzinü hernyói főleg a borsó, bükköny és paszuly, néha lóhere leveleit pusztítják. Kártékony. Érintéskor a hernyó gyorsan ide-oda vágódik, majd leveti magát a földre, összegömbölyödik és később gyorsan elszámik. - Hasonlóan kártékony a közönséges kender-bagolylepke (M. persicariae L.), melynek mellső szárnyai feketék és sötéten rajzolt világoszöld szinü hernyója a kendert, a dohányt, néha a virágos és konyhakerti növényeket pusztítja. - Az erdészetre nézve igen fontos a fenyő-bagolylepke (Trachea piniperda Esp.), melynek vörhenyesbarna teste és mellső szárnyai, szürkésbarna hátsó szárnyai vannak. A hullámvonalak és az egyes foltok fehérek. 35 mm. nagy. Európában, fenyvesekben igen gyakori. A lepke a kitelelő bábból kora tavaszszal bujik ki és a nőstény halványzöld petéit az egyes fenyőfélék leveleinek végére rakja. A sárgászöldszinü és narancssárgaszinü oldalsávos hernyók májusban kelnek ki és az uj hajtások pusztításai által gyakran roppant károkat okoznak. Juliusban elérve teljes kifejlődésüket a földben, a moha és lombtakaró alatt bábozzák be magukat. Nevezetes pusztításokat Németországban és az é.-keleti homokterületü erdőkben tett a 60-as években. Elszaporodását számos rovarevő madár, emlős és rovar akadályozza. Irtásukra Ratzeburg szerint a hernyók és a bábok szedése, vagy augusztustól fogva az előfordult helyeken a disznócsordák legeltetése ajánlható. - Nevezetes az amerikai vándorhernyó, mely a Leucania extranea Ochs. nevü bagolylepkéé. A 30 mm. nagy barnaszinü lepke petéit junius és julius hóban különböző pázsitfélékre rakja és hernyói Észak-Amerikában a gyeptérségeken gyakran roppant nagy területeket tarolnak le. Ha egy helyet elpusztítottak, akkor tömegesen vándorolnak a másikra, amidőn gyakran több ily csapat egymással találkozik is. - Magyarország egyik legszebb és legérdekesebb éjjeli lepkefaja a Hydroecia lunata Frey (l. a mellékelt képet), melynek lelőhelye Mehádia környékén a Domoglet hegy. Mellső szárnyai sárgásbarnák, hamvas-viola szinárnyalattal, a hátsók világosbarnák. Halvány violaszinü és sárgavörös hernyója a hosszulevelü Peucedanum gyöktörzseiben él, abban alakul át barnavörös bábbá, melyből a lepke szeptemberben fejlődik ki. Hazánk kizárólagos éji lepkefaja az Oxytripia orbiculosa Esp. (l. a mellékelt képet), mely csakis Budapest környékén, a Sashegyen fordul elő, ahol október elején nappal repülve fogható. A hím kisebb és közönségesebb, mint a nőstény. Szine sötétebb, világosabb, barna, mellső és hátsó szárnyain nagy fehér folttal. Életmódja ismeretlen.
3. Araszoló lepkealakuak (Noctuae geometriformes), széles, nagy szárnyakkal, hernyóik mellső haslábai elsatnyultak. Ilyenek p.: A gamma-bagolylepke (Plusia gamma L.); a mellső szárnyak hamvas-vörhenyesbarnák és egy ezüstös γ-val jelölvék, a hátsók sárgásszürkék. Testhossza 21 mm., a szárnyak hossza 42 mm. Egész éven át - tavasztól télig - repül, nappal és este illatos virágok körül röpköd kertekben, réteken. Európán kivül előfordul Ázsiában, egészen Japánig, Észak-Afrikában és É.-Amerikában. A nőstény félgömbalaku és zöldszinü petéit egyesével v. csomókban legkülönfélébb hasznos és vadnövény leveleinek alsó lapjára erősíti. A zöldszinü hernyó 10-14 nap mulva kel ki, hátán 6 finom fehér vonal huzódik és nevezetes, hogy csak 12 lába van, az első két hasláb hiányzik, azért araszolás módjára görbített testtel mászik. A nappalt a növényen töltik. A báb valamely növényre erősített laza szövetben nyugszik és belőle 14-21 nap mulva buvik ki a lepke. Évenkint legalább 2 nemzedék van. Ha nagyon elszaporodnak, - junius végétől aug.-ig - akkor a gazdára nézve valóságos csapássá válnak, mert a borsó-, bab-, repce-, kukorica-, len-, kender-, répa-, tök- és dinnyében, továbbá néha a rozs- és buzában tesznek nagy károkat. Néha egyik helyről csapatosan a másikra is vándorolnak. Irtásukra a hernyók szedése ajánlható és ha a vándorlástól lehet tartani, akkor legcélszerübb az ellepett területet 40-50 cm. mély, sima- és meredekszélü árokkal körülvenni, ahol azután az összegyülemlő hernyókat el lehet pusztítani. - A folyosó-pille (Catocola), mely egyike a legszebb É.-nek. Hátsó szárnyai élénk vörösszinüek, fekete harántszalaggal. Nappal különösen a folyosók falain nyugszanak. Innét a neve.
