Angol lovak.
Angol lovak. Angolország a lótenyésztés terén a legmagasabb fokon álló állam, mert telivér lovával az egész civilizált világ lótenyésztése felett uralkodik, s teljesen szakított azzal az elvvel, hogy mindenre használható lovat állítson elő. Külön lovai vannak minden egyes szolgálattételre; vannak speciális igáslovai, hintós lovai, vadászlovai stb. Ha nálunk az A.-ról van szó, csak a telivér-lovat értik alatta. Igy nevezik azokat az angol lovakat, melyeknek származása úgy apai, valamint anyai ágon megszakítás nélkül oly lovakra vezethető vissza, melyek fel vannak véve az angol «Stud-Book»-ba. Ez a ló keleti vérből keletkezett, de csekély nyugati vért is tartalmaz. Az angolok 3 törzsapától származtatják, u. m. Byerley-Turktól (valószinüleg arab mén), melyet 1689-ben Bécs ostrománál vettek el a törököktől, Darley-Arabiántól, melyet 1713-ban Aleppo közelében vásároltak, és Godolphin-Berbtől, mely főleg próbamén gyanánt használtatván, 1731-ben lett híres fia, Cade és unokája, Matchem által. Ezeken kivül nagy számban más keleti vérü mének is járultak a telivérló létesítéséhez, de ezek csekélyebb nyomot hagytak vissza. Az angol telivérló keleti eredete dacára lényegesen eltér a keleti lótól, s ezt főleg a lóverseny, a versenyre való elkészítés vagyis a training s a gondos tenyésztés okozza. Testalkata kevés egyöntetüséget mutat, mert a tenyésztők a formát mellékesnek tartják, s főleg a versenyen elért eredménytől teszik függővé, hogy mely ló használtassék tenyésztésre.
Nagy átlagban a következő tulajdonságok jellegzik: nagysága 160-180 cm., átlag 168 cm., színe rendesen pej v. sárga, a fej nem konform, gyakran igen szép, de nem ritkán csunya is, a nyak azonban mindig hosszu és karcsu, a mar, hát és ágyék kifogástalan, a far sokszor hibás, a mell hosszu és mély, de nem elég dongás, a has kicsi, a vállak igen jók, de a végtagok vékonyak és többé-kevésbbé hibásak. Gyakori a telivérlónál egy gégebaj is, a hörgés, mert a ma divó rövid versenypályán a hörgő ló is képes nyerni, s ez esetben tenyésztésre használtatván, hibáját átörökítés által terjeszti; hátrányára van végre akaratos, csalfa természete. Az angol telivérló a leggyorsabb ló, melylyel más ló nem képes megmérkőzni, ellenben testi erőben és kitartásban gyakran legyőzik. Szerepe az ember szolgálatában kettős, mert egyrészt a nyerészkedés tárgya a lóversenyeken, másrészt javító anyagul szolgál, de első szerepe nem ritkán ártalmára van a másodiknak, mert a tenyésztők nem igyekeznek mindig a lótenyésztés javítására alkalmas anyagot, hanem olyant előállítani, melylyel a versenyen esetleg sok pénzt nyerhetnek. Az angol telivérlovon kivül fontosabb lófajta még a norfolki ügető, clydesdalei és suffolki igás ló és a shetlandi pony (l. o.).
