Aranyeső
Aranyeső (növ., Laburnum Bauh. Medik., Podocytisus Boiss. et Heldr.), a vitorlásviráguak génusza, gyakrabban csak a zanót (Cytisus L.) algénusza. Csinos termetü, sárga, csüngő virágfürtü, alacsony fák gyakrabban ültetett diszfák. Mintegy 7 faja él, Európa déli részén és Kis-Ázsiában. A Laburnum jelleme a Cytisusokkal szemben a levéltelen fürtvirágzat, a kurta, kétajaku kehely, a hosszu szemölcsökkel pillázott bibe, a tetején meg nem vastagodott magkötő, a köldökszemölcs hiánya, a virágnak hosszas és tompa csónaka, valamint az evezőknek alján keresztben levő gödrök. (V. ö:: Grisebach Spicil. fi. Rumel. I. 7. l.)
A közönséges A. fája kémény, fénylő, sárga, gyakran feketebarna gyürürétegekkel, szépen simítható és fényesíthető, azért mint álébenfát finomabb munkákra dolgozzák fel. Magva mérges, alkotó része a hashajtó és hányásra ingerlő cytisin; sőt gyökere a cukorkóróéval felcseréltetvén, kitünt, hogy mérges. A vitorlás virágvak között különben kevés a mérges növény. Lombját a juh meg a kecske ártalom nélkül megeszi, virágát a méh szereti. Mindentélé ültetik, s az ültetvények mellé vagy közé azért is ajánlják mert a vad ennek a fiatal hajtásait leginkább rágja, s a többi csemete hamarább kimélve marad.
