Bási,
Bási, törökös kiejtéssel bász, a «bás» szónak, mely fejet jelent, harmadik személyragos alakja. Egymagában nem fordul elő, hanem csak összetételekben, még pedig mint az összetétel utórésze. Ilyen p. a jüz-bási százados, szószerint: száz feje, bin-bási ezredes. Oda-bási-nak nevezik a vendéglőst és a janicsároknál azt a katonát, aki az egy szobában lakó katonák feje, főnöke. Ugyancsak ide tartozik a bási-bozuk is, mely szószerint azt jelenti, hogy «feje rontott» vagyis akinek nem katonai, hanem polgári süveg van a fején. A mai nyelvben minden polgár ember bási-bozuk, régebben a katonaság egyik csapatját is ennek nevezték. E szó népetimologikus változata van meg a magyar harámbasa (haramiavezér) és szubasa (rendőr) szókban is, melyek utórésze eredetileg bási volt. L. Magyar Nyelvőr 1892. évf. utolsó füzetét.
