Beszállásolás
Beszállásolás (Einquartierung). A haderőnek béke és háboru idején való elszállásolása, mely elsőrendü fontossággal bir a kiképzés, ellátás, harcképesség, gyors mozgósítás és egyéb katonai érdekekből, valamint közerköcsi, közgazdasági szempontokból is. Fontos tárgya a nagy álló seregekkel biró államok törvényhozásának és közigazgatásának. A katonaság elhelyezésének ügye Magyarországon az 1867. évi XII. t.-cikk értelmében a közös hadseregre nézve is teljesen külön ügye Magyarországnak mind törvényhozás, mind kormányzat tekintetében. Az 1879. évi XXXVI. t.-c. szabályozza jelenleg a közös hadsereg és honvédség beszállásolását. E szerint a B. tartamára nézve állandó vagy átvonuló, módjára nézve közös vagy egyenkinti. A közös B. céljaira állami, törvényhatósági, községi vagy magánosok tulajdonát képező lakótanyák (kaszárnyák) és fiók-lakótanyák szolgálnak, az egyenkinti pedig az egyes polgárok lakóépületeiben, illetőleg azok mellékhelyiségeiben történik. A természetben való szállásadói közkötelesség közteher, mely a házbirtokot terheli, alóla csak a törvényben kimerítően felsorolt épületek mentesek. A B. körüli közigazgatási teendők alsóbb fokon a községeket és törvényhatóságokat, fővezetésben, illetőleg végső fokon a honvédelmi minisztert illetik.
Uj elhelyezési állomások kijelölése és az állandó békeelhelyezés minden változtatása a közös hadügyi és honvédminiszter meghallgatása után a király meghagyása alapján történik. A honvédség elhelyezése a király jóváhagyásával a honvédminiszter által foganatosíttatik. A szállásadásért a tisztek szállása fejében a katonai igazgatás által megállapított lakbér, az altisztek és többi legénység szállásaiért, valamint az istállókért u. n. napi megtérítési összegek fizettetnek Az 1879. évi XXXVII. t.-c. alapján a vármegyéknek jogukban áll a B. terhének arányosabb elosztása végett külön pótadót kivetni, hogy ennek jövedelméből a B. terhét különösen viselő községek, illetőleg azok lakosai méltányos pótlást kapjanak és hogy segélyével lakótanyák létesíttessenek akár egyesek, akár községek, akár pedig maga a törvényhatóság által.
B., méheké. A méhrajt rendesen közönséges szalma- v. gyékény-kasokba szokás befogni: ha ilyen kasokkal méhészkedünk, akkor a befogott családot abban a kasban állítjuk a méhesbe, amelyben befogtuk. De ha a mozgatható kaptárakkal méhészkedünk, akkor a befogott rajt a szalma-kasból át kell még helyezni a mozgatható kaptárba, mit B.-nak neveznek. A mozgatható kaptárba jó néhány teljesen kiépített üres keretet helyezni s ezekhez még megfelelő számu, lépkezdettel beragasztott, keretet kell adni: a keretek száma a befogott család nagyságától függ. Este felé; mikor már a befogott raj behuzódott a szalma-kasba, ezt csendesen a méheshez viszszük, ott a kast lassan tetejére fordítjuk s egy-kétszer a földhöz zökkentjük, vigyázva arra, hogy a méhek ki ne forduljanak. A zökkentésre a méhek egy csomóba verődnek össze, mire a kasból nagyon könnyen a mozgatható kaptárba üríthetők. A munka könnyebben megy, ha a mozgatható kaptárba egy kemény papirból készített vályut illesztünk be s a méheket a szalma-kasból ebbe ürítjük. A méhek a vályuból szépen a kaptárba huzódnak s azzal, ha időnkint kissé megfüstöltetnek, siettetni is lehet bevonulásukat. Ha a méhek bevonultak, a keretekhez illesztjük a kaptár ablakát s erre az ajtót is beteszszük.
