Cosmas
Cosmas, 1. Szent, vértanu, Damianus testvérével együtt Arábiából eredt, s mindketten Ciliciának Egea nevü városában mint orvosok működtek. Orvosi működésükön kívűl hiresek voltak a keresztény vallásban való buzgóságukról. A Diocletianus-féle üldözés idején Lysias helytartó felszólította őket, hogy a bálványoknak áldozzanak; de ők állhatatosan ellenszegültek, miért is hosszu kinzás után lefejeztettek Kr. u. 303. Cosmas és Damianus az orvosok és orvosi fakultások védőszenteji. Holltestük Rómába, később Brémába, utoljára (1649) Münchenbe vitetett. Emléknapjuk szeptember 27.
2. C. a jeruzsálemi (Hierosolymitanus), a keleti egyház legjelentékenyebb költője. Damaszkusi szt. János fogadott testváére, kivel együtt lépett be a jeruzsálemi szt. Sabbas kolostorba, s 743. Palestinában majumai püspök lett.
3. C. Indicopleustes, alexandriai kereskedő a VI. században. Miután Etiópiát, Arábiát és Indiát beutazta, Egyiptomba visszatérve, remete életet élt és utazási élményeit, földrajzi és cillagászati nézeteivel együtt leirta következő műveiben: Keresztény helyrajz, v. világtan, továbbá csillagászati táblák s az Énekek énekének magyarázata. Első helyen említett műve a Migne-féle Collectio patrum graecorum 88. Kötetében.
4. C. a prágai, Csehország legrégibb történetirója, szül. 1039 körül, megh. 1125 okt. 21. Prágában, Lüttichben járt iskolába, azután Prágában élt, utóbb mint dékán és több püspököt elkisért a különböző udvarokba tett utazásaikban. Arra a korra nézve, amelyben élt és irt, gazdag és megbizható forrásul szolgál. Chronica Boemorum-ja 3 könyvből áll, amelyek közül az első (1038-ig) magában foglalja Csehorszáég legrégibb monatörténetét, a második 1092., a harmadik 1125-ig terjed. E művet ujabban Köpfe adta kia Monumenta Germaniaeban (Scriptores 9 köt., Hannovera 1851); ugyanebben a gyüjteményben megvannak C. folytatói is 1283-ig. Azonkivül megvan a Chronica Boemorum a Fontes rerum Bohemicarum 2. Kötetében (Prága 1874) C. hazánkra az Árpádok korára nézve is fontos. Személyesen ismerte Konyves Kálmán királyunkat, és feltünő, hogy annak testi fogyatkozásait nem említi. A régibb irod. V. ö. Wattenbachnak Deutschlands Gesch. Quellenjében: Regel W., Über dei Chronik des C. von Prag (Dorpat 1892); Marczali, A magy. Történet kutforrásai az Árpádok korában.
