Egyiptomiak vallása.
Egyiptomiak vallása. Az egyiptomiak ugylátszik eredetileg a Napot és a Nilust tisztelték, valamint elhalt őseiket is; ezen egyszerü vallásból azonban lassanként egy oly vallásos rendszer fejlődött, melyet csakis a papság ismert, a köznép azonban nem értett meg. A teremtés fogalma e rendszerben nem talált helyet; szerinte az anyag örökkévalósága mellett folytonos külső változásokon ment keresztül, a nélkül, hogy lényege változott volna, mert a benne lévő isteni erő és ész ezt nem engedte. Az istenek hármas csoportokban foglaltatnak össze: apa, anya, és fia tartozik mindenikhez; az apa azonos fiával és a fia az apával, aki önmagát nemzi. Ezen felfogás eredetét nem lehet kimutatni, mert az egyiptomiak legrégibb okmányaiban fordul elő, mindazonáltal bizonyosnak látszik, hogy a csillagok s különösen a nap tiszteletéből indult ki. A Nap mellett a Hold is isteni tiszteletben részesült, azután a Nilus és azután a természet különböző tüneményei és az ezekben mutatkozó természeti erők is, végtére a mindezekben lappangó, mindent átható és éltető Ész, melynek az összes isteni alakok, akár emberi, akár állati formában lettek légyen alkotva, alárendeltettek. Különben a vallás tekintetében, valamint politikailag is megvolt az E.-ban a partikularismus, ugy hogy minden megyének meg volt a maga istensége, melyhez minél több mitoszt csatoltak s melyet minél kiválóbb tiszteletben kivántak részeltetni.
Memphisban Ptah-nak jutott a főszerep, ki mint a világalkotó (demiurgos) a világot ábrázoló tojást kalapácsával összetörte, ő a teremtett világnak alkotója s egyszersmind a világosság ősanyaga, mely egyrészt mint Ra (nap) másrészt, mint Tot (hold) jelent meg. Ra istenséget leginkább a Napvárosban, Heliopolisban (az ótestamentomban Osz) tisztelték. Mint Har en chuti (Harmachis) született az vlilágban a tehénalaku Hathor-tól, világra jött mint gyermek, arany hajóban szállt az égen felfelé, délben Ra király volt és nyugaton leszállva Tum lett, az öreg. Mint kosfejü Khnum legyőzi a sötétség kigyóját, az Apep-et s azután jut Nyugat országába, ahol az uj napot nemzi, mely reggel ismét, mint gyermek jön világra; leánya pedig Ma, az igazság istennője. Tot (Tchuti) megfelel a görög Hermes trismegistosnak. Eredetileg a hold istene volt, de mivel az időt a hold változásai szerint számították, ami általában ez időszámításhoz vezette az egyiptomiakat, későbben a mérték, számítás, mérésnek, azután pedig a tudomány és művészetnek lett istensége, kinek védelme alatt állnak az irás, az ékesszólás s a könyvtárak is. A legmagasabb istenekhez számíttatott Ammon is, aki Chunsu-val együtt a thébei triaszt alkotta. A Nilust szintén nagy tiszteletben és sok áldozatban részesült. Khnum istent különösen a Nilus kataraktáinál tisztelték, valamint az oázisokon, melyek birodalmához tartoztak. Az egyiptomi vallás legszebb mitosza pedig Isis és Osirisről szól. Ezek testvérek és házastársak is, gyermekük Horus, nővérük Nephthys, gaz fivérük Typhon (Set). Isis és Osiris boldogan uralkodnak Egyiptom felett, mely szintén boldog uralmuk alatt; de Set gyülöli fivérét és rábirja egy lakoma alkalmával, hogy egy ládába belefeküdjék. Ezt aztán Set és 72 társa bezárja és a Nilusba dobja, melyen a tengerbe uszik, majd a tenger a féniciai parton Byblosnál szárazföldre veti. Isis ezalatt jajgatva keresi Osiris holttestét s miután megtalálja, elviszi magával E.-ba, ahol eleinte elrejti s időközben felkeni fiát Horust, ki Butoban nevelkedik, Set pedig megtalálja Osiri-holttestét és ezt feldarabolva, egész E.-ban elszórja. Isis összeszedi férjének tagjait, egyet kivéve, melyet nem bir megtalálni s mindenütt, ahol egyre reákadt, siremléket állít férjének. Időközben felnő Horus, haddal támadja meg Setet, legyőzi őt, de nem öli meg. Osiris azonban nem halt meg, hanem az alvilágban uralkodott mint király s ujra elfoglalja E.-ban királyi székét.
E mitosz nemcsak a növényi élet lefolyását ábrázolja, hanem a Nap pályafutását és az emberi lélek sorsát is. A természet nemző ereje, a Nilus okozta bőség a szárazság által, a nap fénye a sötétség által, az emberi lélek külső burokja, a test a halál által megsemmisül, a jó a gonosz által elnyomatik, de csak látszólag, mert mindezek ujra felélednek és győzedelmeskednek ellenségeik felett. Isis hasonmásai Hathar, Mut és Neit istennők, de csak bizonyos határig, mert amaz első sorban az anya mintaképe, s annak alakja, amint a későbbi időben ábrázolták, a keresztény művészetbe is átment. Set agárfejjel ábrázoltatott, későbben szamárfejjel, vagy egészen szamár alakjában. Alsó-E.-ban tisztelték a macska- vagy oroszlánfejü Sechet vagy Pacht istennőt, Ra leányának és Ptah menyasszonyának neveztek, s mely a szerelem szenvedélyét személyesítette; megbünteti a vétkeseket, és mint az Uraeus-kigyó harcol Ra fején ennek ellenségei ellen. Mint jótékony istenség Bast nevet viselt s különösen Bubastis városában tiszteltetett. Neki a macska volt szentelve, mint más isteneknek más szent állatok. Ezek rendszerint azon istenség tulajdonságaival birnak, melyeknek szentelve vannak. A karvaly, mely egyenletesen a nap felé emelkedik, a fénix (bennu), mely megifjuhodva száll ki hamvaiból, aranyszinü oroszlánok és a fehér Monevis-bika Ra napistent ábrázolják; a tehén az istennők között az anyáknak, a világalkotó Ptahnak a fekete Apis-bika, a nemző erő megtestesülése. Az ilyen szent állatok az illető istenek templomában gondos ápolásban részesültek és haláluk után mint mumiák lettek eltemetve. A halhatatlanság hite az egyiptomiaknál csak későn fejlődött ki. Az ember három birodalom részese; a test mint anyag a földhöz tartozott, az ész vagy lélek, amely az anyagot áthatja, az égből származik, az alakja az állatvilágból származik s a halál után az észszel (lélek) egyesülvén, leszáll abba, mig a test a földön maradt; ezt az egyiptomiak mumiává tették és eltemették. A temetés napján kijött a lélek a test alakjában, de e nélkül, előjött a sírból, és felszállt a nap hajóján az égre s ezzel eljutott az alvilághoz. Ennek kapujától kezdve sok veszedelemnek és küzdelemnek volt kitéve s kénytelen volt a sötétség ellenséges indulatu lényei ellen védekezni szent mondások és imádságok által, melyek előtt az alvilági itélőszék kapui megnyiltak; ezen imádságok a Halottak Könyvébe voltak összefoglalva, melyet a halottak mellé szoktak adni s melynek számos töredékei találtattak az egyiptomi sirokban. Az alvilági törvényteremben megmérték a halottnak szivét; az igazság istensége felügyel a mérőre és Tot irja a jegyzőkönyvet s egyszersmind védője is volt a halottnak. Osiris 42 birótársával mondta ki az itéletet, miután a lélek kimutatta, hogy a 42 büntől ment. Ha igaznak találták a lelket, akkor üdvözült és a boldogok országába jutott, hol tiszta vizek mellett fáradság nélkül aratott, mignem az anyag minden tisztátalanságától megszabadult s nemcsak Osirishoz tért vissza, hanem Osirissé vált, tehát a lélek beleolvadt a világ lelkébe, ahonnan származott, de vissza is térhetett a földre s itt mindenféle alakban mutathatta magát az embereknek. Az elkárhozottak sorsa borzasztó volt, iszonyu büntetéseknek voltak alávetve, azután állatok testébe számüzték őket, mig végre a mumiájukba viszszatérhettek, uj életet kezdtek és haláluk után ismét az alvilági birák előtt megjelentek. (Ebers után.)
