Fókák
Fókák (Phocidae, állat, l. a fekete és szines képmellékletet), az uszólábu, tengeri ragadozó emlősök egyik csoportja.
Borjúfókák
Kiálló, agyaridomu ebfoguk nincs, a mellső végtag ujjai kivülről befelé menve mindinkább rövidülnek, azaz a leghosszabb az 5., rövidebb a 4. és legrövidebb az 1., azaz hüvelykujj; a hátsó végtagon pedig a leghosszabb az 5., utána következik az 1., 4., 2., legrövidebb pedig a 3., azaz a középujj. Lábaik különben rövidek, ujjaik uszóhártyával összekötöttek. Hátsó végtagjaik testök hossztengelyének tulsó végén vannak s hátrafelé irányulnak, közöttük van rövid farkuk.
Orrmányosfóka (Cystophora proboscidea)
Medvefóka (Otaria ursina.)
Kitünően usznak, szárazföldön igen ügyetlenül járnak. Orrlyukaik, a vizi életmódhoz alkalmazkodva, izmok és rugalmas orrfalak segélyével elzárhatók és kinyithatók; 2-4 hasi emlővel. Párosával, családonként v. társaságban élnek, halakkal, rákokkal és kagylókkal táplálkoznak. Bőrükért, szalonnájukért és husukért nagyban vadásszák. Vérüket iszszák. Legnagyobb számmal a sarki tengereket lakják. Felosztatnak két családra: a) igazi F. (Phocina), amelyeknél a fülkagylók hiányoznak. Ide tartoznak: a közönséges borjufóka (Phoca vitulina L.), testét sima, apró, tömött sárgás szürke szőr fedi, melyről a viz könnyen lepereg. Feje gömbölyü, nagy és élénk szemei előreállók. A him valamivel nagyobb, mint a nőstény, 2 m. hosszura is megnő.
Rozmár (Trichechus rosmarus).
A Közép-tengertől egészen a Jeges-tengerig csoportosan él. Egyszerre csak 1-2 molyhos szőrü fiat szül. Vizben és viz alatt kitünően uszik. Ha fiait szoptatja v. ha sütkérez, akkor a szárazra v. a jégtáblára is kijön, hol azonban ügyetlenül mozog. Fogságban megszelidül. A grönlandi borjufóka (Ph. groenlandica Nils.), arcorra hegyesebb, uszóhártyája majdnem csupasz; szürkéssárga szőrözettel, az öregebb példányoknál patkó- vagy nyeregaslaku barna hátdiszszel; különben szine az életkor és nem szerint változik. Kisebb mint az előbbi faj. Az Atlanti-oceán É-i részét lakja. Évenkint 36000 darabot is megölnek. A kaspi borjufóka (Ph. caspica Nils.), háta barnásszürke, szabálytalan sárga gyürüsfoltokkal, 1-1,5 m. nagy, társaságban él. A szakálos borjufóka (Ph. barbata Fabr.) rövid, széles arcorral, háta világosszürke, nagy, sárga, elmosódott foltokkal, hasa piszkos fehér, hátán fekete hosszsávval, 3,2 m. hosszura is megnő. É-i vidékeken (Kamcsatka) él. Orrmányos fóka (Cystophora proboscidea Nils.), arcorra rövid ormányban végződik, világosbarna olajzöld szinü, hasa világosabb. A him 5-7 m. hosszura is megnő, orrmánya 30-40 cm. hosszu is lehet. A nőstény fél olyan hosszu, orrmánya nincs. 35-62° d. sz. közt 2-5 tagu családonként él. Nagy csoportokban vándorol. Igen ragadozó. Szalonnájáért és bőréért nagyban vadászszák. Egy állat 700-800 kg. szalonnát is ad. Nyelvét csemegéül eszik. A tarajos borjufóka (Cystophora cristata Nils.), a him orra közepén kerek bőrredővel, melyet felfujni is képes és ilyenkor 25 cm. hosszu, 20 cm. magas hólyagot képez. A nősténynek hiányzik. 2,5 m. hosszura nő, sötétbarna-fekete, sötét foltokkal, hasa világosabb és foltnélküli. Az Atlanti-oceán É-i részét lakja. A tengeri leopard (Stenorhyncus leptonyx Cuv.), arcorra keskeny, háta szürkésbarna, oldalt sárgán foltozott, 3,2 m. hosszu. A barátfóka (St. monachus F. Cuv.), rövid és széles arcorral, feje széles, háta sötétbarna, hasa világosabb és számos, szabálytalan alaku sárgás folttal, hátsó részén trapezalaku sárgásfehéres szinü nagy folttal. 3-3,8 m. hosszu. Közép-tenger, leginkább Adriai- és Görög-tengerben él. Alkalmasint ezen állatot említette Aristotelés phoca és Plinius vitulus marinus név alatt. A szürke borjufóka (Halichoerus grypus Nils.), arcorra nagy, széles és lecsipett; szürke, fekete foltokkal. Északi, Keleti-tengerben él. -b) Füles fókák (Otaridae) rövid fülkagylóval. Nevezetesebb fajai: a tengeri oroszlán (Otaria Stelleri Less.), a him barnásfekete, 5 m. hosszu, a nőstény világosbarna, 2,5 m. hosszu. A Csendes-oceán É-i vidékein él, kizárólag halakkal táplálkozik. Bőrét és beleit az Alaska és Aleuták lakói ruházatul használják.
Borjufóka (Phoca vitulina).
A medvefóka (O. ursina Péron), sötétbarna-fekete, hasa világosabb, a test mellsőrésze fehéren tarkázva. A him 3, a nőstény alig éri az 1,5 m. hosszuságot. A Csendes-oceán É-i részeiben tartózkodik. Különösen szőrös bőre miatt sz. Pál és sz. György szigetek körül nagyban vadászszák. Évenkint mintegy 150000 darabot ölnek meg. A közönséges vagy sörényes füles fóka (O. jubata Desm.), sárgásszürke-barnássárga; a nőstény sötétebb; a him sörénynyel diszített. 2,7 m. hosszura nő. - F. bőre, l. Bőr.
