Gonda
Gonda Béla, mérnök, osztálytanácsos, szül. Szőllőskén (Zemplén vármegye) 1851 dec. 28. Gimnáziumi tanulmányait Sárospatakon, a műegyetemet Pesten végezte. Közben a felső-torontáli átmentesítő társulat munkálataiban vett részt. 1876. a földmivelési miniszter megbizásából a magyarországi talajjavítási munkálatokat tanulmányozta, 1876. a magyar mérnök- és építész-egylet másodtitkára lett. 1877. a Gazdasági Mérnök cimü szaklapot indította meg s élénk részt vett a Tisza-szabályozás ügyében megindult mozgalomban. 1878-ban a mezőgazdasági vizműtan magántanára lett a műegyetemen. 1880-81. az Ellenőr közgazdasági rovatát szerkesztette. 1882. az akkori közmunka- és közlekedési minisztérium műszaki tanácsába főmérnökké nevezték ki; 1887. műszaki tanácsos lett. 1890. a kereskedelmi miniszter a Ferenc csatorna-társulat igazgatósági tagjává nevezte ki. 1892. Párisban tartott V. nemzetközi kongresszuson - melynek egyik alelnöke volt - az aldunai Vaskapu szabályozásáról irt munkája közelismerést aratott. 1893. a kereskedelmi minisztériumban a hajózási, vaskapuszabályozási és kikötő építési osztály főnöke lett. 1894. miniszteri osztálytanácsosi cimet és jelleget nyert. 1871. óta számos szakcikket irt nemcsak a hazai, hanem a külföldi lapokba is. Önálló főbb munkái: Építési tanácsadó (Budapest 1878, 2. kiadás 1889); Az aldunai Vaskapu és az ottani többi zuhatag szabályozása (u.o. 1892: ugyanakkor Párisban franciául is megjelent) stb. Egy ideig szerkesztette a Műszaki Hetilapot. Kiállítási Értesítőt, a Vizügyi Közlönyt. E lexikonnak is munkatársa. - Felesége G. Béláné (Nagy Irma), szül. Nagy-Kőrösön 1859 ápr. 30., megh. Budapesten 1888 máj. 6. Az irodalom terén szerzett jó nevet. Pedagogiai, szépirodalmi s a társadalmi élet különböző köreibe vágó értekezései, tárcái a napi lapokban s a folyóiratokban jelentek meg. Önálló műve: Eszmék és emlékek (Budapest 1889). V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
