Háziipar
Háziipar, az ipari foglalkozás azon neme, melynél a munkás saját lakásán, családja körében, esetleg családtagjai segítsége mellett dolgozik. A H. kétféle: olyan, mely csak a cslád szükségletére dolgozik, nem számítva piaci értékesítésre, melyet rendesen népiparnak nevezünk, s olyan, mely rendes keresetre termel, a tulajdonképeni H. Hazánkban különösen a szövés terén előbbi van tulnyomó mértékben elterjedve, bár a kereseti H. is mind nagyobb tért foglal. A H.-nak különböző nemei vannak hazánkban is. A főbb H.-ágak nálunk következők: 1. Fonás és Szövés. Ez kiterjed a len-, kender-, gyapju- s pamutiparra, előbbiekben ugy a fonásra, mint a szövésre, utóbbinál ellenben csakis a szövésre. El van terjedve az országnak csaknem minden részében, de leginkább Erdélyben s a Felvidéken, hol kizárólag kereset céljából, egyes vállalkozók részére 2712 egyén (nagyobbára nők) foglalkozik ezzel. Csaknem meghaladja azonban a 20 ezret azon nők száma, kik szintén piacra dolgoznak, de maguk viszik vásárra készítményeiket. Finomabb lenvásznat a Szepességben készítenek, hol egész községek (Podolin, Lubló) foglalkoznak azzal. Figyelemre méltó H.-ág a szövészetben a szerb vászonszövés, melyet különösen Torontál vm. szerb s román nőlakossága készít, s melyet ma már külföldi gyárak is utánoznak. A kalotaszegi varrottas a legszebb magyar H.-i termék, melylyel Kolozs vmegye Bánffy-Hunyad vidékén 10-12 magyar község női lakossága foglalkozik, száma meghaladja az ezret. Ezen H.-ágban ma már igen tekintélyes kivitelünk van. Jellemző erre nézve, hogy a mintákat maguk a háziiparosnők rajzolják maguknak. Igen szép H.-ág a nagyselyki arany-ezüstszőttes, melylyel Nagy-Küküllő vmegye Nagy-Selyk és Mihályfalva községeinek román nőlakossága foglalkozik, különösen kötényeket, függönyöket s butorszöveteket készítve; továbbá a csángó szőttes, melyet Brassó vm. hétfalusi községeinek csángó-magyar női készítenek; a torockói, disznajói és békéscsabai varrottasok, melyek ma már szép elterjedtségnek örvendenek. A kalotaszegi varrottassal versenyez ujabban a felvidéki himző-háziipar, mely Poszony, Trencsén s Nyitra vmegyékben van elterjedve; ezek közül házalás utján kerülnek forgalomba a pöstyéni tarka himzések, az ottani tótajku nők készítményei. A fonó- és szövő-háziiparban megemlítendők még a csipkeverés, mely különösen Bars és Zólyom vm.-ben üzetik nagy mértékben, melynek fejlesztésében igen nagy érdeme van a «körmöcbányai állami csipkeverő tanműhely»-nek. Kisebb mértékben űzik a csipkeverést Segesvár vidékén is; továbbá megemlítendő a torontáli, csiki és mármarosi szőnyegszövés, végül az erdélyi csergekészítés és a halinaszövés. Ezek közül különösen a torontáli szőnyegszövés öltött már nagy mérveket, sőt ott most ennek nagyobb üzésére külön nagy szőnyegszövőgyár is létesült. Igen nagy része van ezen háziiparág fejlesztésében a nagybecskereki szőnyegipari tanműhelynek, mely ott meghonosította ma már a szmirna-szőnyegkészítést is. Különösen a szerb lakosság foglalkozik vele. A csiki szőnyegkeet Csik vm. 3 falujában készítik Csikszereda mellett, kizárólag székely nők, de ezeknek termelése ma már csak igen csekély. Annál nagyobb cikk az u. n. csergekészítés, mely tulajdonkép lompos pokróc, tiszta gyapjuból készítve. Ezt igen szép kivitelben készítik Brassó s Fogaras vm.-ben román nők, kiktől kereskedők vásárolják össze, exportálva azt K-re s Ny-ra, különösen Romániába s Németországba. Kevésbbé szép kivitelben készülnek ezek Udvarhely vm.-ben is (l. Halina).
2. A fa-H.-t szintén Erdélyben s a Felvidéken üzik különösen, még pedig szerszámnyelek, gazdasági eszközök, faedények, konyhaeszközök s facipők készítése által. Erdélyben különösen Háromszék, Udvarhely, Kolozs és Brassó vm.-ben, a Felvidéken Nyitra s Árva vm.-ben, hol helyenként egész községek csak ebből élnek. Facipőket nálunk különösen Apatin vidékén készítenek. A gazdasági eszközök készítése leginkább Szlavoniában van elterjedve, nagyobb ipartelepekkel kapcsolatban. - 3. A szalma-, nád-, gyékény- és kosárfonás. Ezek következő alfajokra oszlanak: szalmafonás, különösen Hajdu, Maros-Torda, Udvarhely s Szeben vmegyékben, hol nagy szalmakalap-H. van; magában Hajdu vm.-ben (Nánás körül) csaknem 5-6000 ember foglalkozik ma már ezzel, hasonlóképen Maros-Torda vm. u. n. «Szentföld» községeiben, Udvarhely vm. Béta, Dobó, Vágás, Bözöd és Bözöd-Ujfalu, s Szeben vm. Kis-Disznód községeiben. A nád- és gyékényfonás (szatyor- s ponyvakészítés) különösen Szatmár vm.-ben üzetik finom táskák s diszműáruk készítésével, Maros-Torda vm. Fele, Szabéd, Csávás községekben, hol a durvább szatyrok készülnek, melyekből tekintélyes kivitel van Amerikába is, végül Beszterce-Naszód s Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vm.-ben, mely utóbbiakban azonban inkább félgyártmányt képező fonatok készülnek. A kosárfonás az ország legtöbb vidékén üzetik. Nagyban azonban csupán a Felvidéken. Ide tartozik még a cirokseprü-készítés is, mely Békés, Csanád és Jász-Nagy-Kun-Szolnok vm.-ben kezd nagyobb lendületet venni.
4. A fazekas-H., mely szintén el van terjedve az országnak csaknem minden vidékén, de különösen Baranya, Csongrád, Gömör, Fejér, Brassó, Udvarhely, Maros-Torda s Csik vmegyékben. A fazekas-H. azonban az utóbbi években rohamosan hanyatlik s főzőedények helyett ma már inkább köhönségesebb disztárgyak készítésére törekszik, melyekért jobb árak éretnek el.
Az 1890. évi népszámlálás szerint - melynek adatai kizárólag vállalatokkal kapcsolatos kereseti H.-ra vonatkoznak, - a magyar H. állapota következő: Van a szükebb értelemben vett Magyarországon abroncsos 81, csipkeverő 676, donga- és talpfakészítő 23, faedény-, fakanál- s facipőkészítő 2456, faragó és faszerszámkészítő 819, fazekas 1099, fonó-szövő 2716, gyékény- s szatyorfonó 554, hálókötő 85, kalotaszegi varrottaskészítő 74, kosár- s kaskötő 1309, kenyér- és kalácssütő 1735, kolompár 244, kovács 7146, lakatos 96, madzag- és meszelőkötő 431, nádazó 93, női munkakészítő 571, posztós 964, rostás 451, seprükészítő 768, szalmakalapkészítő 312, szegkovács 404, székfonó 118, teknős 1571, különböző vegyes háziiparos 1461, ugy hogy ezen összeirás szerint a tulajdonképeni kereseti H.-ral foglalkozó lakosság száma kerek összegben 28000. Ezen fölvételek azonban nagyon hiányosak.
A H. szervezése hazánkban csak a legujabb évekkel kezdődött, midőn 1890. Baross Gábor s később Lukács Béla kereskedelmi miniszterek kimondották a vállalati rendszerrel való kapcsolatba hozatalát, melyet megbizásuk folytán Szterényi József, később Lode Rezső iparfelügyelők szerveztek, amennyiben p. a szövő-H. kapcsolatba hozatott gyárakkal s más vállalatokkal (Szepes, Árva s Békés vm.-ben), a többi piacképes H.-ágak üzletszerü felkarolására pedig beváltó állomások és bazárok szerveztettek (Brassó, Marosvásárhely, Pozsony, Besztercebánya, Mármaros-Sziget). Ujabban nagy H.-i csarnok felállítása van tervbe véve Budapesten s Pozsonyban külföldi képviselőségekkel. Külföldön a H. sokkal magasabb fokon áll. A lyoni selyem-, brüsszeli csipke-, angol kés- és fegyver-, crefeldi bársony-, feketeerdői órás-ipar mind H. jellegével bir részben még ma is. Ott azonban a H. kivétel nélkül gyárakkal kapcsolatos, melyek kiadják a nyersanyagot, a H.-os csak a munkadiját kapja, mig a kikészítés ismét gyárilag történik. Igy fejlődött nagygyá a cseh és morva szövőipar is. A H. előnye a gyáriparral szemben az olcsó termelés és a munkások egészségének s erkölcsének megóvása, mely a gyáriparnál veszélyeztetve van. A legtöbb helyen a H.-ban is nyilvánul a munkafelosztás elve, ami különösen a Fekete erdőben tapasztalható.
