Láczai Szabó
Láczai Szabó József, ref. pap és pedagogus, szül. Sárospatakon 1764 jul. 17., meghalt u. o. 1828 szept. 21. Iskoláit Sárospatakon végezte, s miután könyvtárnok, majd köztanító volt, 1789. Utrechtbe, s innen 1790-ben Göttingába ment az egyetemekre. Göttingából az éledni kezdő pápai iskola hivta meg tanárnak. Itt 1791-1805-ig tanított s az iskola új életre költéséből bőven kivette a maga részét. 1795-től már a tanulók szaporodása miatt magasabb előadásokat is tarthatott s tanított történelmet, földrajzot, statisztikát, természetrajzot, természettant, gazdaságtant, latin és német nyelvet. 1805. Lepsénybe ment papnak, itt szerkesztette Fábián József veszprémi esperessel a Prédikátori Tárházat. 1808 máj. 16. Sárospatakra hivták professzornak és papnak. Itt élt aztán haláláig, tanítván a teologusoknak a keresztény erkölcstudományt és a gyakorlati teologiát. Művei: Iskolai tanítókönyv (Győr 1793); Keresztény katekizmus (németből, Vác 1806); Kisdedek katekizmusa (u. o. 1806); Halhatatlanság oszlopa (halotti versek, u. o. 1807); Énekek (u. o. 1807); Prédikáciok (a Prédikátori tárházban, Vác és Veszprém 1805-1808); Ehrenrettungsversuch (egy utazó angol becsmérlései ellen, a berlini Freymüthige c. folyóiratban 1806); Vallástevő katekizmus (Sárospatak 1813); Rövid erkölcstudomány (u. o. 1826); Erkölcsi olvasókönyv az apró iskolák számára (u. o. 1826); Templombeli köznapi könyörgések (u. o. 1827); Prédikációk (u. o. 1814); A keresztény vallásra való útmutatás (Stapfer után, u. o. 1813). Ezeken kivül alkalmi prédikációi, katekizmusai s erkölcsi olvasókönyve sok kiadást értek.
