Német mitológia
Német mitológia, egyrészt a német nép és egyes törzsei (alemannok, bajorok, frankok, szászok, stb.) ősrégi mitoszainak összessége, másrészt az ezekkel foglalkozó tudomány. A N.-nak alapja a germán mitologia (l. o.), de azért éppen nem azonos vele és nem azonos a germán mitologia másik alakulásával, a skandináv mitologiával (l. o.) sem. A N. rendszerének részletes jellemzése, főleg a források hézagos voltánál fogva, sok nehézséggel jár. Aránylag biztos alapul szolgálhat az u. n. «alsó mitologia», mely a népies hagyományokból, mondákból, babonákból fejthető ki, amelynek gyökerei egész a proetnikus korba nyulna vissza, nyomai pedig egész máig maradtak fenn. Igy bizonyára ősrégi a lélek továbbéletéről való hit, amivel összefügg a halotti kultusz és az ősök tisztelete is. Ez alsó mitologiába tartozik továbbá a kisértetekről, a jó és rossz szellemekről (boszorkányok stb.), törpékről (elfek, koboldok, wichtek) és óriásoktól való hit. Sokkal nehezebb a német nép magasabb mitologiai rendszerének felépítése. A germán őskorban valószinüleg csak a mennyei isten, Tiwaz volt a közös istenség; ez előfordul a németeknél is Ziu név alatt, ő róla van elnevezve a keddi nap (ném. Ziestac, Dienstag, ang. Tuesday). Az egyes törzseknél azután külön-külön, úgyszólván nemzeti istenségek tisztelete fejlődött ki; ez istenek tisztelete azután nagyobb körre is terjedhetett. Igy főleg a frank törzsnél nagy tiszteleten állott Wôdan (Wotan, Wuotan, róla a szerda neve ang. Wednesday), aki Odhin néven a skandinávoknál is rendkívüli tiszteletre tett szert. Nagyobb körre terjedt Donar istennek tisztelete is (ő róla a csütörtök neve: németül Donnerstag). Kétségkivül e három fő istent: Ziu-t, Wôdan-t és Donar-t értik a római történetírók, mikor azt irják, hogy a németek Mars, Mercurius és Jupiter isteneket imádják; Donar előfordul náluk Hercules néven is. Ezek mellett Frija istennő (l. Frigg) is örvendhetett szélesebb körü tiszteletnek. A németek templomokban és erdőkben tisztelték istenségeiket; nagy szerepe volt az áldozatoknak és jóslatoknak is. L. még Germán mitologia és az ott említett irodalmat, amihez újabban még Golther W. Handbuch der germen. Mythologie c. könyve járul (Lipcse 1895); Egyet. Philol: Közlöny (XX., 349.).
