POSTAÜGY.
POSTAÜGY.
(MELLÉKLET A POSTA CIKKHEZ.)
A posta keletkezése és fejlődése.
A posta nyomaival már a bibliában találkozunk, de még ennél is korábban részint mondákból, részint történeti adatokból tudjuk, hogy Egyiptomban, Indiában és Khinában az uralkodóktól eredő hirek közvetítésére futárok voltak alkalmazva. A görög hemerodromok általán nevezetesek. De nevezetesebb szerepet játszott a posta már a persa és a római birodalomban. A persa posták központi igazgatása élén a király után következő méltóságok állottak, kik közül többen maguk is királyokká lettek. Három-négy mérföldnyire az utak mellett futárállomások voltak, rendszeres szolgálattal s oly berendezéssel, hogy egy körülbelül 350 mérföldnyi utat a persa posta öt nap alatt tett meg, tehát naponkint 70 mérföldet, 500 km.-t tettek meg lóháton, oly eredménnyel, melyet csak a tökéletes és jól működő szervezet és a gyakori lóváltások képesek megmagyarázni. Ez a posta is azonban kizárólag csak állami igazgatási célnak szolgált.
A római birodalomban már kifejlett postaszervezetet találunk, melynél azonban szintén az uralmi szempontok játszottak fő szerepet, s bár később a posta némileg a kulturális s főként a kereskedelmi érdekek szolgálatába is bevonatott, a hadászati és hatalmi szükségletek kielégítése maradt mindig első rendü feladata. Fejlődése magaslatán is csak kiváltságos egyesek, vagy osztályok nyertek engedélyt a posta használatára. Jellemző, hogy a császári korszakban élén a testőrség főparancsnoka állott s katonai szervezete volt. A nevezetesebb állami utak mentén milyenek pedig a központból a birodalom minden részében szétágaztak, egy-egy napi távolságra postaállomások (stationes) tartattak fenn, ahol az utasok megszállhattak. Ez állomások között 1-2 mérföldnyire lóváltóhelyek (mutationes) voltak felválltva. A posta fentartásának terhe a községekre, a népre nehezedett, azok viselték tehát a terheit, kik előnyeiben nem részesültek. A római postát, ugy mint a római birodalmat, a népvándorlás viharai seperték el.
Középkor. Itáliában a római posta megszünte után alig akadunk ez intézmény nyomára. Galliában a Merovingek alatt, ha nem is rendszeres posta, de legalább az udvar számára köteles előfogatadás és ellátás létezett. Nagy Károly létestett ugyan némi postaszervezetet, hogy óriás birodalmának egyes részei közt összeköttetés legyen, de ez a posta a verduni szerződés által keletkezett új államalakulatokban már nem ment át, végleg elenyészett. Egyedül a mohammedán khalifa-birodalomban működött állandóbb szervezet, melyet kisebb terjedelemben magánosok is használhattak. Ily körülmények közt, állami posta hiányában a középkor a magánposták keletkezésének és kifejlődésének ideje. Püspökségek, kolostorok, városok s más testületek rendes küldöncöket tartottak, kik a testületen kivül állóknak is teljestettek szolgálatot. A magánposták közül legnagyobb hirnévre vergődött a párisi egyetem postája, mely eleinte csak a tanuló ifjuság szolgálatára rendszeres összeköttetést tartott fenn Páris és a vidéki városok között. Ez posta csakhamar közhasználatuvá vált, a francia királyok 1296. és 1315. privilegiumokat adtak neki, az idegen uralkodók védelmükbe fogadták. Fő jellemvonása volt, hogy a szállítási díjak jövedelméből képes volt összes kiadásait fedezni. Virágzott a XV. sz. második feléig, midőn XI. Lajos állami postát létestett, végleg azonban csak XV. Lajos törölte el 1719. Németország a maga apró államaival sokkal tovább nélkülözte az állami postát, mint Franciaország; itt hosszu időn át kereskedők, vándorló legények, zarándokok, utazó barátok közvetítették a levelezést, majd pedig a nagyobb városok hivatalos levélvivőket tartottak. Ezen városi posták által más a XIII. sz.-ban összeköttetés állott fenn Felső-Olaszország és Dél-Németország kereskedelmi emporiumai között. A gócpontok Nünrnberg, Köln és Hamburg voltak. A bécsi városházán a XIV. sz.-ban külön helyisége volt a küldöncöknek, a XV. sz.-ban pedig a bécsi városi tanács levelezéseit már felesketett levélvivők vitték szét. A német kereskedő városok a XV. sz. végén már áruszállító járatok létesültek, amelyeket levélközvetítésre és személyszállításra is használtak. Rendszerint hetenkint egyszer indultak Nürnbergből, mint középontból. Az állami postaintézményhez az átmenetet Németországban a mészáros-posták alkották, melyek ugy keletkeztek, hogy a vásárlás végett utazó mészárosokat levelezés közvetítésére használták fel. Később ebből rendszeresen postai közlekedés fejlődött. A városokban a mészárosok kürtszóval hirdették érkezésüket, indulásukat; itt-ott hivatalos felügyelet, sőt vezetés alatt is állottak, állomásaik voltak, meg volt szabva menetrendjük és taksájuk. Egyes helyeken a személyszállítást is közvetítették. Néhol még a XVII. sz.-ban is fennállottak. Az első rendszeres postaintézmény német területen, Kelet-Poroszországban, a német lovagrend postája volt a XIV. sz. végén. Élén állott a marienburgi főlovászmester, állomásai voltak a rendházak. Tisztán hivatalos posta volt, melyet a közönség igénybe nem vehetett.
Újkor. Állami posták keletkezésének ideje. Amerika felfedezése, Afrika körülhajózása, a nagy tengeri utak megnyitása, a tudományok felújítása (renaisance), a reformáció, végül Európa keletén a hódító török hatalom fellépte s az ezen világtörténelmi események nyomán anyagi és szellemi téren megindult mozgalom, mely a XVI. és XVII. sz. eszmeáramlatának és politikai életének irányt szabott, az európai államokban lendületet adott a posta intézmény szervezésének is. A XVI. sz.-ban a Habsburg-ház érezte első sorban szükségét a postának, miután birtoka Magyarországtól Ausztrián, a német császárságon keresztül egyrészt Németalföldre, másrészt Spanyolországra s Felső-Olaszországra is kiterjedt. E roppant birodalomnak szüksége volt a közvetlen és gyors összeköttetésre, rendszeres postaközlekedésre. Első kisérlet e téren III. Frigyes alatt történt, midőn olaszországi hadjárata alkalmával (1451) Taxis Roger rendszeres futárintézményt szervezett Tirolon és Stirián keresztül a harctérre. Taxis Ferenc később I. Miksa császárnak azt az ajánlatot teszi, hogy Bécsből a német birodalmon keresztül Németalföldre saját költségén postajáratot szervez és tart fenn, ha a császár annak jövedelmét neki és utódainak biztosítja. Az engedélyt megnyervén, 1516. szervezte Bécstől Brüsszelig, majd Tirolon át Milano, Mantova, Velence és Rómáig. Rendes lóváltóállomások voltak felválltva s ezen 300 mérföldet átfutó postának a francia királyi postákkal is volt csatlakozása. V. Károly tovább fejlesztett a postákat, melyeknek élén nemzedékről nemzedékre a Taxisok állottak. Taxis Leonardot V. Károly 1543. tejhatalommal a posták főnökévé nevezte ki, felruházván őt minden azzal jár előjoggal és szabadalommal. II. Rudolf 1595. Taxis Ferenc Leonardot bárói rangra emelte és birodalmi főpostamester címmel ruházta fel. Mátyás 1615. Taxis Lamoralt birodalmi főpostamesterré nevezte ki azzal, hogy ezen hivatalt mint újonnan létesített regálejogot örökös hűbérbe kapja. A Taxis-posta a császár által támogatva, lassankint közhasználatu intézménynyé fejlődött, mely magához vonta az általa átszelt terület egész levélforgalmát. Ezzel azonban harcra szolgáltatott okot az egyes birodalmi országok fejedelmei közt, akik területükön a postaszervezésnek jogát maguknak vindikálták. Legelőkelőbb Brandenburg. Poroszországnak sikerült 1651. saját postát állítani, utóbb Szászország, Braunschweig-Lüneburg, Mecklenburg s a birodalmi városok közül Köln, Nürnberg, Frankfurt tartottak fenn külön postát. Egyebütt azonban továbbra is a Taxis-féle posta működött, melyet Poroszország csak 1864., a Taxis-házzal kötött szerződésével szüntetett meg végleg. Ausztriában 1615-ig a Taxis-féle posta működött, ekkor külön postát létesítettek, melynek vezetése 1627 óta hűbéri joggal a Paar grófokat illette. 1720. VI. Károly visszaállította a Paar-család jogát és állami kezelésbe vette a postát.
Franciaországban XI. Lajos 1464. szervezett állami postát, az országutak mentén 4-4 mérföldnyire postai állomásokat állítván fel. Ez a posta eleinte kizárólag az állami közigazgatást szolgálta, csak 1480-tól kezdve kaptak magánfelek is engedélyt annak díjfizetés melletti használatára. III. Henrik alakította át a postát modern értelemben: 1576. az egész országra érvénynyel megállapította a díjakat és a menetrendet. IV. Henrik 1597. személyszállítást szabályozta. Még XIII. és XVIII. Lajos nevezetesek a posta fejlődése érdekében tett intézkedésükről. Angolországban VIII. Henrik szervezte a postát, mely 1635-ig csak az államnak szolgált. I. Károly tette hozzáférhetővé a nagy közönségnek, egyúttal megszüntetvén a magán postákat. 1839. Rowland Hill (l. o.) az angol parlamentben azzal a javaslattal lépett fel, hogy a rendkivül magas és a távolság szerint megállapított postai levéldíj akkép mérsékeltessék, hogy Angolországon belül levelenkint, tekintet nélkül a távolságra, 1/2 unciánként (a. m. 141/2 gramm) 1 penny fizettessék. Az új tarifa 1840. életbe is lépett s ugyanakkor hozták be a levéljegyeket. Rendkivül fellendítették a levélforgalmat ezek a reformok, amelyek rövid időn belül a kontinens államaiban is befogadásra találtak, lehetővé tévén a posta általános használatát. Spanyolországban már a XIII. sz. végén léteztek magán posták correos néven. A tulajdonképeni postákat a Habsburg-ház uralma alatt a Taxisok létesítették és állami kezelésbe a posta 1716. került Olaszországban a szomszéd államok postavonalai nyultak be. A német, osztrák, francia posták közvetlen összeköttetésben álltak Velencével, Milanóval, Firenzével és Rómával. Nápoly a XVI. sz.-tól a XVIII. sz.-ig Spanyolország postaterületéhez tartozott, mivel annak uralma alatt állott. Oroszországban végül az első rendes postákat Feodorovics Mihály rendezte be 1630.
A magyar posta fejlődése
Midőn őseink Európában megtelepedtek, a mai értelemben vett állami posta, mely a közönségnek rendelkezésére állott volna, egy országban sem létezett. Fejedelmeink és első királyaink is hirnökök (praecones) és futárok (cursores) útján hirdették ki akaratukat, hivták össze a nemzetgyülést és királyi küldöttek (pristaldusok) útján rendelték a törvénybe a feleket. A táborba hivás véres kard körülhordozásával történt. E hirnökök és futárok gyalog vagy lóháton jártak és Szent László király törvénye szerint a futár bárkinek lovát igénybe vehette, az ellátás pedig szintén a népet terhelte. Az irás elterjedésével a XII. sz.-tól kezdve a városok, főurak és főpapok is tartottak levélvivő szolgákat, mig a nép a céhek s más testületek, valamint magánosok által fentartott postákat használhatta. Az első rendszeres posta a Habsburg-ház uralmával létesült, I. Ferdinánd még 1526. megbizta a Taxis-családot, hogy Bécs és Pozsony közt állandó postai közlekedést rendezzen be. A Taxis-féle posta nálunk azonban csak rövid ideig tartott. 1558. Paar Péter báró vette át a magyar posták vezetését és azt Esztergomig, majd a Vág és Nyitra mentén Lőcséig, Kassáig és Eperjesig terjesztette ki. A magyar posták igazgatása azontúl a XVIII. sz. elejéig a Paar-családnál maradt ugyan, de nem hűbér gyanánt, ugymint a Taxis-család birta az osztrák és német postákat, hanem a pozsonyi és később szepesi kamarának vezetése alatt, ugy hogy a magyar posta a Paar-család igazgatása idejében is állami intézmény volt. A Paarok ugyan kieszközölték maguknak a hűbérjogot, de ez soha gyakorlatban nem érvényesíttetett. A szatmári béke után pedig 1722. III. Károly a Paar-családnak papiroson maradt jogát is végleg megváltotta és közvetlen állami kezelésbe vette a postákat, a levélszállítást állami monopoliumnak jelentvén ki. A magyar és erdélyi postákat a bécsi udvari postahivatala alá helyezték, a postamestereket pedig, akik a postaállomásokat nagyrészt örökjogon birtokolták és haszonélvezetre földeket kaptak, adózás és katona beszállásolás alól, vám- és hídpénz stb. alól felmentették. A levélszállítási díjat féllatonkint 8 krban állapították meg, mely összegnek felét a feladó, felét a címzett fizette. 1750. kocsipostajáratokat (diligence) léptettek életbe s ezzel a rendes utazhatást, valamint a pénzes levelek és csomagok szállítását is lehetővé tették. A kocsipostajáratok külön igazgatás alatt állottak és 20 frtig a csomagok szállítására kizárólagos joggal birtak, mely kiváltság 1838. szünt meg. II. József 1783. a posták igazgatását a budai helytartótanácsra bizta, az erdélyi posták vezetését pedig 1790. az erdélyi főkormányszék vette át. A postai belkezelést illetőleg azonban továbbra is a bécsi udvari postaigazgatóság, a kocsipostajáratokat illetőleg pedig a bécsi főexpedició maradt vezető közeg. Az igazgatás könnyítésére postagondnokságokat állítottak fel, amelyek az illető helyen a postahivatal kezelését is ellátták, eképpen alkalmaztatván legelőbb állami tisztviselők a postaszolgálatban. 1807-től kezdve a gondnokságok postaigazgatóság elnevezést nyertek és a postahivatalok vezetése alól felmentvén, kizárólag a területi igazgatással foglalkoztak. A XVIII. sz. végétől kezdve, a francia háboruk következtében beállott pénzszükség folytán, a posták igazgatásánál a pénzügyi szempontok léptek előtérbe. A levélportódíjakat fokról fokra emelték, mig végül 1817. a díjazásra hét távolsági fokozatot állapítottak meg, 3 mérföldenként és féllatonkint 6-6 krral emelkedő díjjal; e szerint a 7-ik távolságban (18 mérföldön felül) féllatonként 42 kr. volt a levélporto. A postahivatalok száma a jelen század elején Magyarországban 365, Erdélyben 56 volt, ezenfelül 27 levélgyűjtőállomás működött, melyek kézbesítéssel nem foglalkoztak. 1913. Paar Károly herceg a család részére még fennállott postakiváltságokról lemondott, minek folytán a postameseterek kinevezési joga a helytartótanácsra s Erdélyben a főkormányszékre szállott át. 1824-től kezdve a diligenceokat az éjjel-nappal közlekedett postai gyorskocsik váltották fel, melyek már levélpostát is szállítottak. A harmincas években indult meg a gőzhajózás a Dunán, levélpostaszállításra azonban a hajójáratokat, legelőbb Bécs-Pest és Pest-Orsova közt, csak 1850 márciustól fogva használták föl. A negyvenes évek végén építették az első vasutakat (Marcheggtől Pozsonyig, Pesttől Vácig és Szolnokig; 1850 vége felé nyiltak meg a vác-esztergom-(nána)-i és az esztergom-(nána)-pozsonyi közbenső vonalszakaszok. E közlekedési reformok a posta fejlődésére is hatással voltak. A főbb vonalakon azontúl a posták már naponként közlekedtek, a díjazás egyszerűbb lett, amennyiben hét fokozat helyett kettő állapította meg féllatonként 6 és 12 krajcárral emelkedő díjjal stb. A magyar posta egységes vezetés alatt még ez időben sem állott, mert a kocsipostát még mindig Bécsből igazgatták.
A parlamentáris kormányforma életbeléptetésével 1848. a postaigazgatást a magyar földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumra bizták, melynek azonban - a bekövetkezett események folytán - nem volt ideje újításokat tenni. 1850 a posta az osztrák kereskedelmi minisztérium alá került, hivatalos nyelv a német lett; Bánság, Erdély, Horvátország külön-külön postaigazgatóságot kaptak. Az osztrák igazgatás alatt a magyar postára nézve több nevezetes intézkedés történt. 1850 dec. 26. kelt pátenssel Magyarország egész területére kiterjesztették az osztrák tartományok számára 1837. kelt postatörvény határozmányait, azon eltéréssel, hogy az utasok szállítása Magyarországon nem vétetett föl a kizárólagos jogok közé. Megszüntették a kocsiposta külön igazgatását és megbizták az összes postahivatalokat pénzküldemények és csomagok közvetítésével. Behozták 1850. a levéljegyekkel való bérmentesítést és a postautalványozást, 1859. a levelek expressz kézbesítését, 1860. a csomagoknál az utánvételi szolgálatot. 1865 okt. 2. kelt pátenssel a portomentességet szabályozták. A levéldíjat leszállították 1-1 lat után helyben 2 krra, 10 mérföldnyire 3 krra, 20 mérföldnyire 6 krra s azontúl 9 krra; a belföldi hirlapok bérmentestésére hirlapjegyeket adtak ki, 100 darabját 1 frt 5 krjával. 1850 ápr. 6. létesült a német-osztrák postaegylet, mely e területeken a postaküldemények egyöntetü kezelését és díjazását biztosította. A magyar alkotmány helyreállításával a postaügyet 1867 máj. 1. a magyar földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium, később a közmunka- és közlekedésügyi, most kereskedelemügyi minisztérium vette át, amely vezetés alatt az intézet gyors fejlődésnek indult. Így a postahivatalok száma: 1867-ben 941, közte 2 mozgóposta, 1884-ben már 3468, közte 49 mozgóposta; postajáratok száma: 1867-ben 1141 (15 millió évi üzleti km.), 1884. már 4951 (40 millió évi üzleti km.); az állami postaszemélyzet száma; 1867-ben 918, 1884. már 3230 volt. A kezelés terén említendők: a levelező-lapok behozatala 1869., a távirati pénzutalványozás 1868., külön magyar jelvényű levéljegyek 1871., postai megbizások behozatala 1882-ben. 1874. megszünt a frankókényszer a csomagoknál; az expressz kézbesítést pedig a csomagokra és pénzes levelekre is kiterjesztették; 1877. a kisebb forgalmu postahivatalokat a távirdával egyesítették. 1874. volt Bernben az első postakongresszus a világpostaegyesület megalapítására, amely egyesülés az egész földkerekségre kiterjedő egységes postadíjazást és kezelést létesített (l. Egyetemes postaegyesület). 1886-tól kezdve a postatakarékpénztári teendőkkel bővült a postahivatalok munkaköre. 1887. a postát és távirdát ugy az igazgatásnál mint a hivataloknál egyesítették, a személyzetet egy létszámba összeolvasztották. 1888. Ausztriával új egyezmény jött létre, mely a postai és távirdai belforgalmat illetőleg mindkét félnek teljes szabadságot biztosít. Az ezután következő évekre esik a magyar postakezelés teljes újjáalakítása.
Posta és távirda egyesítése.
A posta és távirda a nyugati államok legtöbbjében ugy az igazgatás, mint különösen a kezelési szolgálat tekintetében egyesíttetett, mert a személyzetnek mindkét üzleti ágban való felhasználása mellett a szolgálatot kevesebb munkaerővel lehet ellátni és a hivatali helyiségeknél s egyéb költségeknél oly megtakarításokat eszközölni, amelyek az üzleti kiadásokat lényegesen apasztják. Ehhez járul, hogy a téli időszakban a postai forgalom élénkül, a távirdai pedig alább hagy, mig nyáron megfordítva áll a dolog, minélfogva a közös személyzetet a szükség szerint itt vagy ott lehet nagyobb mérvben alkalmazni. A két intézmény egyesítése különösen a túlnyomó többségében levő kis hivataloknál feltétlenül indokolt és kivánatos, mert ily helyeken a két üzletág együttes ellátása is elég képes egy ember munkaidejét kitölteni. Ezen indokok voltak irányadók Baross miniszterre, midőn 1878. nálunk is keresztül vitte a postát, amelynek eredményeképen 1887-ről 1888-ra a személyzeti létszámot vagy 10 százalékkal, 910 egyénnel, az üzleti költségeket pedig több mint 200 000 frttal volt képes apasztani. A két intézet egyesítése tehát kizárólag financiális rendszabály, amelynek megvan az az árnyoldala, hogy a posta- és távirdaszemélyzet, mint egész, nem képes mindkét ágban oly gyakorlottságot szerezni, mint ha csak egyben-egyben munkálkodik. Az egyesítés ezen hátránya bizonyos mértékig nálunk is érezhető.
Posta- és távirdaszervezet.
Talán nincsen közigazgatási ág, mely annyi szervezésen ment keresztül, mint a posta és távirda. Oka ennek abban rejlik, hogy a posta és távirda nem annyira közigazgatási, mint inkább szabadabb kereskedelmi jelleggel bír s azért az intézményt nehezen lehet a rendes hivatali formákba, eljárásokba beerőszakolni. Ezért van, hogy ez intézmények igazgatására majd kisebb-nagyobb hatáskörrel vezérigazgatóságokat létesítettek, majd egyik-másik miniszter e hatáskört megnyirbálván, az ügyeket rendes módon szakosztályban intéztette el. Mig Baross Gábor a vezérigazgatóságokat megszüntette, addig legújabban Dániel miniszter posta- és távirdaelnökigazgatóság címen újból létesített ilyet. Ezen elnökigazgatóság a kereskedelmi minisztérium egy szakosztályát képezi, de vezetője más szakosztályfőnököknél nagyobb kinevezési és intézkedési joggal bir. Az elnökigazgatóság jelenleg hét ügyosztályból áll, nevezetesen: az elnöki, személyzeti, nemzetközi, postaüzleti, távirdaüzleti, műszaki, postajárati és gazdászati ügyek intézésre. Az elnökigazgatóság mellett mint számvevő hatóság az országos posta- és távirdapénztár, a posta- és távirdaszerelvények és nyomtatványok kezelésére az országos posta- és távirdagazdászati hivatal működik.
A kerületi igazgatás 9 posta- és távirdaigazgatóságra van bizva, amelyeknek székhelye Budapesten, Kassán, Kolozsváron, Nagyváradon, Pécsen, Pozsonyban, Sopronban, Temesváron és Zágrábban van. A posta- és távirdaigazgatóságok végrehajtó közegei a központi igazgatásnak és ellenőrző hatóságok a kezelési hivatalokkal szemben. Önálló hatáskörükben kinevezhetik a posta- és távirdaszolgálat, engedélyezhetnek a kerületükben levő személyzetnek szabadságot 4 hétig, bizonyos összegig jutalmat, felvehetnek díjnokokat stb. és korlátoltabb mértékben utalványozási joggal birnak. A kezelést a posta- és távirdahivatalok látják el, szám szerint körülbelül 4100, ezen felül a vasúti vonatokon működnek mozgópostahivatalok, melyek a szolgálatot a vonat haladása közben végzik, szám szerint 350. A posta- és távirdahivatalok kétfélék, kincstáriak, számszerint 250, melyeknél kinevezett állami személyzet látja el a szolgálatot; ugyanígy működnek a mozgópostahivatalok. A többi 3850 hivatalnál a kincstárral szerződési viszonyban álló postamesterek és ezeknek magánszerződés alapján fogadott alkalmazottjai, a posta- és távirdakiadók végzik.
A külföldön is találjuk a posta és távirda szervezése körül a fentebb említett vajudásokat, melyek egyes államokban ez intézmények teljes önállósítására vezettek. Igy Angliában a vezérlő hatóság a post-office élén a postamester general áll, ki tagja a felelős minisztériumnak s így közvetlenül a koronának van alárendelve; Olaszországban külön posta- és távirdaminisztérium a legfelsőbb hatóság; az északamerikai Egyesült-Államokban a post-office department élén álló postamester general politikai vezéregyén, aki közvetlenül a köztársaság elnöke alatt áll. Belgiumban külön vasúti, posta- és távirdaminisztérium van. Törökországban és Szerbiában posta- és távirdavezérigazgatóság. Dániában, Norvégiában, Spanyolországban, Oroszországban, Romániában és Görögországban a posta és távirda a belügyminisztérium hatáskörébe esik. Ausztriában és Németalföldön, ugy mint nálunk, a kereskedelemügyi miniszter resszortjába tartozik. Svédországban a postafőigazgatóság a pénzügyminiszternek van alárendelve és Luxemburgban a pénzügyi vezérigazgató vezeti a postát és távirdát is. Bulgáriában a posta- és távirdaügyek a külügyi és kultuszminisztériumhoz, Portugáliában a közmunkaminisztériumhoz tartoznak. Svájcban a legfőbb hatóság a Bundesrath s ennek egyik tagja vezeti a postai és vasúti osztályt.
Postaforgalom.
Alig van intézmény, amelynek oly sokféle teendője volna, mint a postának. (L. Postai szolgálat.)
Midőn alábbiakban a posta tevékenységét számokban is kifejezésre juttatjuk, e számok megitélhetésére meg kell jegyeznünk, hogy a levelezést és részben a hirlapforgalmat a mindenütt fennálló postakényszernél fogva (l. o.) majdnem kizárólag a posta közvetíti; egyéb küldemények szállításánál, valamint postautalványok, megbizások, utánvételek közvetítésénél a posta más vállalatok versenyével küzd meg, mig a többi teendők tekintetében pedig a posta csak kisegítő vagy mellékszerepet visz, ugy hogy az ebbeli eredmények kimutatása nem ide tartozik. Mint személyszállító eszköz a posta régebben nagy jelentőséggel bírt, mely azonban a vasutak elterjedésével mindinkább csökkent s ma már legtöbb országban említésre sem méltó.
Ami különösen a magyar postát illeti, nálunk a postakényszer a hirlapokra nézve nem oly szoros mint a levelezésre nézve, amennyiben a 2 kg-nál súlyosabb csomagokban küldött hirlapokat e kényszer alól egészen kiveszi. Ez alapon a csomagszállító és kiviteli részvénytársaság néhány év óta be is rendezett szolgálatot, amely a hirlapokat nagy csomagokban vidéki ágensekhez elszállítja, akik az előfizetők között való kézbesítésükről gondoskodnak. E szolgálat nem fog fennállhatni, mihelyt a posta megfelelő módon arról gondoskodik, hogy a hirlapokat rögtön érkezés után és külön, nem pedig mint most, a levelekkel együtt s igy késedelemmel kézbesíti, másrészt, ha a szalagozás és a hirlapjegyek felragasztásával járó munka tekintetében a posta egyszerűbb eljárást fog életbeléptetni, mert a hirlapoknak fő érdekük az, hogy az előfizetőikkel közvetlenül, nem pedig ágens útján legyenek érintkezésben.
Ami a postakényszer alá nem eső küldeményeket illeti, legnehezebb a magyar posta álláspontja a csomagoknál. Nálunk a kereskedelem és ipar cikkeit régtől fogva majdnem kizárólag a posta közvetítette az ország minden részében és a vasutak kiépítése, amelyek egész berendezésüknél fogva a nagy árutömegek szállítására vannak hivatva, a postát e feladatától fel nem mentették. A posta csomagszállítás előnyeiben az ország összes vidékeit egyformán részesíti s oly tarifát tart fenn, amelynek tételei egységesek s igy az ország legtávolabb vidékeit is bevonják a forgalomba. E tarifa alapján a posta, amit a rövid és sűrü forgalmu összeköttetéseknél nyer, a távol fekvő és csak költséges közúti járatokkal meg közelíthető ritkább forgalmu összeköttetés fenntartására fordította, igy is a csomagszolgálat fentartása az egész postahálózaton veszteséggel járt a postára nézve.
Néhány év óta azonban magánvállalkozók karolták fel a csomagszállítást, de csakis a sűrü forgalmu vasút mentén fekvő helyek közt, ekként részben elvonván a postától azt a bevételt, amelyet az elmaradottabb vidékek forgalmának istápolására fordított. E magán csomagszállító vállalatok vagy 70 városban tartanak ügynökséget és az általuk szállított csomagok száma meghaladja a 2 és fél milliót. A magánvállalatok azt az előnyt nyujtják feleiknek, hogy a csomagokat a feladók kereskedéséből elviszik és a rendeltetési helyen mindenütt lehető gyorsan házhoz kézbesítik; tarifájuk ugyan nem olcsóbb mint a postáé, de az az előnyük, hogy nem kötelesek 5 kros pénzügyi bélyeggel ellátott szállítólevelet csatolni csomagjaikhoz.
Egyes országokban, ahol a posta a csomagszolgálattal van egyáltalánban nem foglalkozik, vagy azt csak legutóbb rendezte be, vannak magánvállalatok, amelyeknek virágzó és üdvös hatásu berendezésük van, aminő a Párisban 1888. kizárólagos joggal berendezett, de a francia kormány felügyelete alatt álló Poste aux colis (massageries), avagy az 1849. létesített Continental daily parcels express Anglia és a kontinens közötti csomagszolgálat közvetítésére és É.-Amerikában a Harudens express és az Adam's express. Ezeknek a vállalkozásoknak azonban kiterjedt, a gyengébb forgalmat is felölelő hálózatuk van, amely a postát vagy helyettesíti, avagy kiegészíti, mig minálunk a magán vállalatok közgazdaságilag káros hatásuak és a postának e tekintetben kifejtett hasznos működését megbénítók. Kivánatos ezért, hogy a magyar posta e versenynyel diadalmasan küzdjön meg, ami nem is nehéz, ha tekintetbe veszszük százados gyakorlat által képzett ügyes, megbizható személyzetét és szolgálatát, amelylyel a magánvállalatok nem rendelkezhetnek. A postának mindenekelőtt az kellene, hogy a pénzügyminiszter törülje el a szállítólevelekről az 5 kros bélyegkényszert, azután hogy a magánvállalatok mintájára minden nagyobb városban házhoz kézbesítő szolgálatot rendezzenek be, ugy hogy e szolgálatért azon kereskedőktől, akik naponta több csomagot kapnak, a jelenleginél sokkal csekélyebb kézbesítési díjat szedjen, avagy beszüntesse a havi 5 frtos fiókdíjat. Ezen megjegyzések után a magyar posta forgalmát a következőkben tüntetjük fel 1868. (a postát a magyar kormány veszi át), 1875. (a világpostaegyesület kezdete), 1885. (országos kiállítás) és 1895. (ezredévi ünnep előkészületei) évi eredmények szerint:
| Év | Levelezés, nyomtatv., áruminta | Portomentes ily küldemények | Összesen | Esik egy lakosra |
| millió darab |
| 1868 | 19 | 5,8 | 24,8 | 1,8 |
| 1875 | 42,8 | 12,1 | 54,9 | 3,5 |
| 1885 | 115,4 | 20,9 | 136,3 | 7,4 |
| 1895 | 197,2 | 32,0 | 229,2 | 13,4 |
| Év | Hirlapok millió db. | Esik egy lakosra db. | Összes levélposta db. |
| 1868 | 13 | 0,8 | 24,8+13=37,8 |
| 1875 | 25,5 | 1,6 | 54,9+25,5=80,4 |
| 1885 | 47,2 | 2,8 | 136,3+47,2=183,5 |
| 1895 | 89 | 5,2 | 229,2+89=318,2 |
| Év | Csomag és pénzeslevél |
| millió db. | súly millió kg. | érték millió frt |
| 1868 | 5,4 | 5,3 | 951 |
| 1875 | 7,0 | 9,1 | 1074 |
| 1885 | 13,0 | 37,0 | 2663 |
| 1895 | 15,7 | 62,6 | 2010 |
Év Postautalvány, utánvételek és postai megbizások pénzösszege
| utalvány, utánvétel | megbízás | összesen | esik egy lakosra frt |
| millió forint |
| 1868 | 7,9 | - | 7,9 | 0,5 |
| 1875 | 90,9 | - | 90,9 | 5,9 |
| 1885 | 238,6 | 3,9 | 242,5 | 14,6 |
| 1895 | 463,2 | 10,8 | 474,0 | 28,0 |
A levelezés e szerint Magyarországon 1868 óta 820%-kal, a világpostaegyesület keletkezése óta pedig (1875) 316%-kal emelkedett; még óriásibb az emelkedés az utalványforgalomnál, kisebb a csomag- és pénzforgalomnál. A világpostaegyesület alakulásakor 1875-ben 3 300 millió db. példány volt, mig most 20 000 millió dbra rug. Ezen óriási tömeg így oszlik meg:
| 9400 millió levelezőlap | 380 millió csomag |
| 2200 levelezőlap | 90 pénzesküldemény |
| 7400 nyomtatv., hirlap | 320 postautalvány |
| 140 árúminta | 60 utánv. s megbizás |
1873. az összes postahivatalok száma 85 000. Jelenleg az összes postahivatalok száma v. 200 000. A posta által befutott út egy évben vagy 2000 millió kilométer, ami a Napnak a Földtől való 15-szörös távolságának felel meg. Egyes összeköttetésekben oly óriási a postaforgalom, hogy azt a rendes eszközökkel nem is győzik, hanem csak különleges berendezésekkel. Ilyen: 1. Az angol-keletindiai posta, amely minden héten egyszer, pénteken este indul Londonból vagy 800-1000 darab, egyenkint 25 kilogramm súlyu levélzsákkal. Doverból átviszik hajón Calaisba, ahonnan 10-12 vasúti kocsiból álló, csak e posta szállítására szolgáló külön vonat indul, amely Franciaországon Modenánál Olaszország területére lép, hogy terhét Brindisibe, a kikötőbe szállítsa. A vonatot angol tisztviselő kiséri, aki Modenában a Kelet-Indiába szóló francia postát és később az olasz és a többi Európa oda szóló postáját felveszi. Az egész postát Brindisiből hajón Alexandriába viszik, a hova csütörtök reggel érkezik. Alexandriából egyiptomi különvonat viszi a postát Szuezbe, ahonnan Bombayba induló hajón megy rendeltetési helyére. A jövőre nézve ugy tervezik, hogy ezt a postát Dover-Ostende, Herbesthal, Passau, Bruck, Belgrád, Ristovac, Szaloniki, Port-Szaidon át szállítják el Bombayba. Ez által a tengeri út rövidebb lévén, a szállítás rövidebb idő alatt és biztosabban történhetnék. Az angol posta ezen különleges berendezésért évenkint 2 millió franknál nagyobb összeget fizet Franciaországnak és Olaszországnak. 2. A másik érdekes berendezés a New-York és Németország között közlekedő német hajókon berendezett mozgópostaszolgálat, amely lehetővé teszi, hogy Amerikából eredő, illetve Európából oda küldött óriási levélanyag (vagy 150 zsák minden postával) rendezett vagy feldolgozott állapotban adassanak át a szárazföldi postának. Németország irányában e tengeri posta mind német, a megfordított irányban mint az Északamerikai Egyesült-Államok postahivatala működik.
Végül közöljük az alábbi táblázatban a nagyobb országok 1894. évi forgalmát.
){kind=small}
L. táblázat
Postai csomagok.
Postán szállított, kisebb súlyu és terjedelmű áruküldemények. A posta kizárólagos szállítási joga e küldeményekre ki nem terjed és azért magánosok is foglalkoznak e csomagszállítással. Mégis a posta fontos közigazgatási feladatot teljesít, mikor a postai csomagszállítást fentartja, még némi áldozat árán is, mert avval lényegesen kiterjeszti az áruforgalom terét és belevonja a közgazdaságba azon gyengébb termelő és fogyasztó erőket, melyek a nagy forgalom vonalaitól félreeső vidéken lakván, soha sem vonatnának be az egész nemzeti gazdálkodás szervezetében, mert magán szállító oda összeköttetést nem tartana fenn, mivel nem fizetné ki magát. A magán szállítók csak az erős forgalmi viszonylatokat aknázzák ki, mig az állami posta feladata egységesen, olcsó tarifa felállításával, ha kell, áldozat árán is az ország minden részében csomagforgalmat fentartani. A postai csomagszolgálat kivált azért oly fontos, mert rendesen fejlesztője a későbbi nagyobb áruforgalomnak. A 70-es évek végéig a nyugati államok postái (francia, angol, belga, olasz, spanyol stb.) nem foglalkoztak csomagszállítással. Az 1880-iki párisi colis- (csomag-) egyezmény tárgyalásai lényegesen hozzájárultak a helyesebb felfogás terjesztésére, és azóta számos államposta bevonta üzletkörébe a csomagszállítást, vagy legalább a vasutakkal végeztével azt, felsőbb felügyelete és garanciája alá helyezte, mint p. a francia. Angliában oly hódítást tett a postai csomag (parcel), hogy forgalma 1882 óta, amikor a brit posta felkarolta ez üzletágat, több mint évi 100 millió darabra szökkent, és ma már jelentékeny szerepet játszik Anglia áruforgalmában. A magyar posta szállít évenként mintegy 15 millió darabot, még pedig 8 milliót a belföldi, a többit a külföldi, és pedig kiválóan Ausztriából Magyarországba való fogalomban. Minden postai csomagot az üzleti szabályzat szerint csomagolva, lezárva és címezve, nemkülönben szállítólevéllel ellátva kell postára hozni. Különösen fontosak a pénz- és értékcsomagok csomagolására vonatkozó rendelkezések. Díjazásra nézve megkülönböztetik a nemzetközi postacsomagot (colis postal) az egyéb postai csomagoktól. Az előbbi fajtához tartozik minden csomag 3-5 kg. súlyig, mely a nemzetközi colis-egyezmény határozatainak megfelel s olyan országba szól, mely ezen egyezményt aláírta. Az európai államok közül csak Oroszország és Montenegro nem tartozik az egyezményhez. A colis egy irányban sem haladhatja meg 60 cm.-t; tengerentúli országba köbtartalma nem lehet nagyobb 25 dm3-nél. Egyes országokban értéknyilvánítás is meg van engedve (franokban), sőt az utánvéttel való terhelést s az expressz kézbesítést is elfogadják. A colis mindig frankokényszer alá esik és díja annyiszor 25 kr. (50 centime), ahány ország annak szárazföldi szállításában részt vesz; Magyarország és Ausztria együtt véve csak egy ily átszállító tételt vesz igénybe; p. Szerbiába a colis díja 50 kr (2 terület), Belgiumba 75 kr (3 terület, t. i. magyar-osztrák, német és belga). Ha terjedelmes a colis, a rendes viteldíj másfélszerese jár érte, ha értéknyilvánítás van, 300 frankonként 5-25 kr biztosítási díj végre ha tengeren át szállíttatik, 25 ctme-3 frank tengeri átszállítási díj. Ezen a nemzetközi egyezmény alapján álló postai csomagküldeményen kivül, mely csak 5 kg.-ig terjed és a jövő egységes díjazásu csomag elődje, van a rendes postai csomag, melyet minden államban másként díjaznak és kezelnek, épp ugy, miként a levelet Rowland Hill előtt. A magyar posta elfogad ily csomagot 50 kg. súlyig akár bérmentetlenül is. E csomagok súlydíja: 500 g.-ig helyben vagy 75 km,-ig 12 kr, nagyobb távolban 24 kr, 5 kg.-ig ugyanigy 15, illetve 30 kr; ez a 30 kr tétel a magyar csomagposta fontos egységtétele; 5 kg.-on felül minden további kg.-ért még 3, 6, 12, 18, 24 vagy 30 kr, a szerint amint a csomag oly helyre szól, mely a feladás helyétől számítva az I. (75 km.), II. (150 km.), III. 375 km.), IV. (500 km.), V. (750 km.) vagy VI. (1125 km.) távolsági fokozatban fekszik. A postahivatalok e célból megfelelő segédeszközzel, távolságmutatóval vannak ellátva. Terjedelmes csomagért itt is a súlydíj másfélszerese jár, nyilvánított érték után a belföldi értékporto, t. i. 50 frtig 3 kr, 300 frtig 6 kr, minden további 150 frtért további 3 kr. E díjazás formája elavult és a forgalomra nézve nehézkes, ennélfogva egységes alapon való egyszerüsítése kivánatos. E tarifa szempontjából megfelelő egyezmény alapján Magyarország, Ausztria és Németország egységes díjterületet képeznek. Szerbiának, Romániának, Oroszországnak, Svájcnak stb. már lényegesen más tarifája van e csomagok tekintetében. Az erre vonatkozó és országok szerint különböző szabályok és díjtételek össze vannak állítva a postaüzleti szabályzat VII. füzetében. Az imént leirt postai csomag is terhelhető utánvétellel, kiköthető annak expressz, azaz soron kivüli kézbesítése (25 kr expresszdíjért), sőt a levélpostával való gyorsabb szállítást is kivánhatja a feladó, ha a rendes viteldíjon és az expressz viteldíjon felül még 60 kr külön díjat fizet. ily «sürgős» csomag, mely kivált romló természetű küldeményekre ajánlatos, hosszában nem haladhatja meg az 1 métert, a másik két irányban a fél métert és nem lehet súlyosabb 10 kg.-nál. Több mint 3/4-e az összes postacsomagoknak nem haladja meg az 5 kg. súlyt; ez a colis-tarifának és az 5 kg.-os súlyban csomagolják. Ameddig a posta ily súlyhatárok közt marad, nem okoz versenyt a vasútnak, mely eszközeinek természeténél s vonalhálózatánál fogva a nagy áruforgalommal birkózik meg. A magyar posta a 200 frt értéket meghaladó csomagokat a rovatlapokba egyenkint bejegyezni és kézről-kézre adja (kézi darab), a többieket ellenben csak a felvételnél és kézbesítésnél könyveli, útközben darabszám szerint (sommásan) kezeli, miáltal képes fokozott forgalmat is minden akadály nélkül lebonyolítani.
Postai díjszabás (tarifa).
(Postai díjazás)
A posta ugyan kétségtelenül állami feladat, de szolgálatait az állampolgárok nem egyenlő mértékben veszik igénybe, ennélfogva ellenszolgáltatás jár érte, de ez nem lehet túlmagas, mert a posta mint kiválóan közérdekü és közgazgdasági jelentőségű intézmény nem szedhet olyan díjakat, melyek az adó természetével birnak. Helyes elve a postai díjszabásnak ennélfogva az önköltség megtérítése olyanformán, hogy az az intézmény és avval kapcsolatos közérdekek fejlesztésére is elég legyen. Minthogy azonban az önköltség az egyes küldeményekre nagyon nehezen volna kiszámítható, s más részt fontos érdek a mellett szól, hogy a postadíjat mindenki könnyen megtudhassa lehetőleg postai értékjegyekkel már a feladás előtt lerója, a modern postai díjszabás iránya a fenti elv lehető szem előtt tartása mellett egyszerűsíteni a tarifákat és ahol és amennyire lehet, távolságra és mellékkörülményekre való tekintet nélkül egységes díjtételeket állapítani meg. Legtökéletesebben sikerült az eddigelé a levélnél és egyéb levélpostai küldeményeknél, melyeknek díját az egyetemes postaegyesületi egyezmény az egész föld kerekségre nézve, távolságra és országok határaira való tekintet nélkül egységes tételekben állapítja meg, kimondván, hogy 10 ctme a levelezőlap díja, 25 ctme a levélé 15 g.-kint és 5 ctme a díjkedvezményes levélpostai küldeményeké 50 gr.-kint. Ezen nagy vívmány elérése hosszú időbe került. Évszázadokig a legönkényesebb állapotok uralkodtak e téren. Nemcsak minden államnak volt külön a többiétől elütő tarifája, hanem egy-egy országon belül is többféle díjakat szedtek országrészek vagy zónák szerint, és oly drágák és önkényesen komplikáltak voltak e tételek, hogy levélforgalomnak valóságos nyügét képezték. A szabad levelezésnek ezen rabláncait először Angliában törték össze 1840. a Rowland Hill (l. o.) egységes penniportójával. E példát követték lassankint Európa államai is, 1874. Svájc, 1849. Franciaország és Belgium stb. Nálunk 1866-ig tartotta magát a levelezésnek zónák szerinti díjszabása (10 mértföldig 3 kr, 20 mértföldig 3 kr, 20 mértföldig 6 kr, azon túl 9 kr); ekkor jan. 1. lépett életbe a magyar-osztrák pennyporto, t. i. vámlatonkint 5 kr. levéldíjat állapítottak meg távolságra való tekintet nélkül. A tarifák ez egyszerüsítése mindenütt a postaforgalom jelentékeny fellendülését vonta maga után, ami okul és alkalmul szolgált a koncepcióiban valóban nagy szabásu egyetemes postaegyesületi szerződés megkötésére és ezzel kapcsolatban az összes többi postaküldemények és üzletágak díjainak megfelelő egyszerűsítésére leszállítására. Legfontosabb e részben az 1880. Párisban tartott nemzetközi postai csomagegyezmény, mely az olcsó és egyszerü díjszabás előnyeit a kisebb áruküldeményekre is kiterjesztette, megállapítva a nemzetközi postai csomag (colis postal) díját országonkint, tekintet nélkül az átszállítás útjának hosszára, 50 ctmeban. A postai díjakat kiszabásuk alapja tekintetéből feloszthatjuk a) szállítási díjakra (súlyportó, viteldíj), melyek a rendeltetés helyére való elszállításért járnak és a forgalom emelkedésével folyton leszállíthatók, mert ez egy-egy levélre stb. eső szállítási költség és mennyiség növekedésével csökkenik; b) biztosítási díjakra (értékporto), mely a szállított tárgy nyilvánított és ennélfogva esetleg megtérítendő értékével járó kockázatnak az ellenértéke és c) mellék- vagy kezelési díjakra, melyek a postaküldeményre nézve kikötött külön kezelési műveletek költségeinek az egyenértékét képezik; ide tartozik p. az ajánlási díj, a térti vevény díja, az expresszdíj, az utánvételi provizió, a megbizási összeg beszedési díja stb. A mellékdíjak közé tartozik a bérmentetlen postaküldemények pótdíja is (levélnél db-onkint 5 kr., helybe 3 kr., csomagnál 5 kg.-ig 6 kr.), mert a viteldíj utólagos fizetése a küldemény kezelését és a díj elszámolását nehezebbé teszi. A magyar posta általában elfogadta alapul a nemzetközi díjszabási elveket, és tételei olcsók és egyszerűek. Az egyedüli csomagdíjszabás az, mely még zónás alapon áll. A postai tarifális tételeket az egyes postai küldemények alatt tárgyaljuk. (Lásd még Porto és Portómentesség alatt).
Postai és távirdai személyzet.
Mindenütt nagy gondot fordítanak e személyzet megválogatására, mert reá van bizva a levél- és tárivattitok megőrzése s ezen felül azon rengeteg pénz és érték, melyet a posta szállít; azonban mindenütt csak a nagyobb városokban vannak kinevezett állami alkalmazottak, mig a kisebb városokban és községekben rendesen oly egyének látják el a szolgálatot, akik az állammal csak szerződéses v. hasonló viszonyban vannak, mert számos helyen a teendő oly csekély, hogy csak mellékfoglalkozásnak tekinthető. A magyar korona területén a közigazgatási, műszaki, pénztárszámviteli, nemkülönben a 230 legnagyobb posta-táridahivatalnál a kezelési szolgálatot is kincstári személyzet, 3797 hivatalnál azonban szerződéses postamesterek és ezek segédszemélyzete látja el. A közigazgatási szolgálatban (elnök-igazgatói, főigazgatói, igazgatói, tanácsosi, titkári, segédtitkári és fogalmazói állásokra) való alkalmaztatás előfeltétele a jogvégzettség, a műszaki alkalmaztatás pedig (műszaki tanácsosi, főmérnöki, mérnöki és segédmérnöki v. gépészmérnöki minőségben) a műegyetem végzéséhez s mérnöki v. gépészmérnöki oklevélhez van kötve. A kezelési alkalmazottak túlnyomó részétől (főfelügyelők, felügyelők, főtisztek, tisztek), továbbá a számviteli (főszámtanácsos, számtanácsos, számvizsgáló, számellenőr) és pénztári tisztviselőktől (országos főpénztárnok, pénztárnok, ellenőr) középiskolai végzettség és érettségi vizsga kivántatik meg. Az ily előképzettséggel biró egyének rendszeres alkalmazás előtt kötelesek a posta- és távirda-tanfolyamot (l. o.) hallgatni, e mellett a szolgálatban is részt venni s a tanfolyam befejeztével alap és később szakvizsgát tenni. Közigazgatási és műszaki állásokra e tanfolyam hallgatása nélkül is alkalmazható valaki, de köteles ott vizsgát letenni. Azon kezelési teendőkre, amelyek szélesebb látókört s nagyobb elméleti előképzettséget nem igényelnek, segédtiszteket alkalmaznak, akiknek kiképzése egyes kincstári hivataloknál időnként berendezett félévi tanfolyamokon történik. E tanfolyamokra első sorban megfelelő igazolványos altiszteket, másod sorban pedig oly jelentkezőket bocsátanak, kik négy középiskolai osztály végeztek. A magyar postatávirdánál jelenleg az állami tisztviselők létszáma 3062 főre rúg, s ezekhez járul még 60 irodatiszt, 200 kezelőnő, 1000 altiszt és 2640 szolga és levélhordó. A kezelőnőket a postamesterek segédmunkaerőiként és a kincstári személyzet pótlására napidíjasokként működő nőkiadókból nevezik ki legalább 5 évi szolgálat után. Az altiszti és szolgaszemélyzet majdnem kivétel nélkül kiszolgált katonai altisztekből áll. Ezek fizetésükön és lakpénzükön kivül teljes ruházatot is kapnak, melyet viselni szolgálaton kivül is kötelesek, holott a kezelési tisztviselők a szolgálati zubbonyt csak a szolgálatban tartoznak viselni, részint a hivatalos tekintély megőrzése, részint könnyebb felismerés céljából. Más államokban nagy súly fektetnek a tisztviselői egyenruha viselésére. A 3797 nem kincstári hivatalt ugyanannyi szerződéses postamester vezeti saját anyagi és erkölcsi felelősségére. E postamesterek fele nő. A postamesterek segédmunkerőiként 226 férfi és 1142 nő posta-távirdakiadó áll rendelkezésre, továbbá a postalegények és küldöncök, számra nézve 4948. A postamesterektől és a kiadóktól rendszerint polgári iskolai előképzettséget követelnek s kiképzésük a szolgálatban gyakorlati úton történik. Vannak ezen felül postaszállítók, jelenleg 183, kiknek a kezelést elsajátítaniok nem kell, továbbá mintegy 1500 főre rúgó díjnoki személyzet, köztük a táviratkézbesítők. A magyar posta és távirda összes személyzete e szerint meghaladja a 18 000 főt. Van e személyzetnek nagy országos nyugdíj- és segélyező-egyesülete, melynek működése kiválóan a postamesterek nyugdíjazása miatt fontos, továbbá számos egyéb jótékony és művelődési egyesülete, a személyzet anyagi és szellemerkölcsi jólétének emelésére. A német posta és távirda foglalkoztat közel 200 000 egyént, az angol 150 000-et, a francia közel 100 000-et, az egész világ postaszemélyzete közel egy millió. (Lásd még e mellékleten Postajog alatt).
Postai helyi szolgálat
A nagy városok postai forgalma oly mérveket ölt, hogy annak gyors lebonyolítására, t. i. a feladás könnyítésére, a szállítás gyorsítására és a kézbesítés tökéletesítésére a posta általános eszközeitől eltérő külön berendezések szükségesek. Régente a nagy városok postai szolgálatát jó részben magánosok látták el (p. Párisban 1653. Vélayer postája, 1760. Chamousset), sőt ma is vannak városi magánposták ott, ahol az állam kizárólagos szállítási joga a helyi forgalomra ki nem terjed (p. Berlin-ben a csomagszállító társaság helyi levélszállító ága), de sehol sem tudnak az állami posta gazdagabb eszközeivel és a közönségnek oda forduló bizalmával szemben számot tevő eredményeket felmutatni. Ezért mindenütt az állami posták feladata a nagy városok forgalomigényeinek a legtökéletesebb berendezésekkel eleget tenni; kétszeres kötelesség ez ott, ahol, mint minálunk, a posta kizárólagos szállítási joga a helyi forgalomra is kiterjed. Vetélkednek is az állami posták kivált a fővárosok postai berendezéseinek és a szállítási gyorsaságnak tökéletesítésében, de mondhatni, hogy minden tekintetben kifogástalan eredményre még sehol sem jutottak és nagyon valószínü, hogy ezen téren is a villamos erő lesz hivatva a kérdés végleges megoldására. Az ügy jelen állása szerint a nagy városok postai helyi szolgálatára következő külön berendezések léteznek. A feladás könnyítésére szolgál nagy számu fiók postahivatalon kivül az utcai bolthelyiséggel biró üzleteknek ajánlott levelek, utalványok, táviratok és csomagok felvételével való megbízatása, csekély provizióért. Ilyen berendezés van Németországban, Angliában, Amerikában stb. A nagykereskedők ezt szivesen teszik, mert a közönséggel való érintkezésük lényegesen fokozódik. Ez a berendezés Budapesten is készülőben van. Ugyancsak a feladás könnyítésére szolgál a gyüjtőszolgálat tökéletesítése gyors járművek (triciklik, mótoros kocsik) használatával és a gyüjtőszolgálat kiterjesztése a csomagokra is, ugy hogy azok a nagykereskedők raktáraiból közvetlenül postajárműveken elvitetnek. Ilyen berendezés létezik már néhány éve Budapesten és a triciklik és mótoros kocsik használata körül folyik a kisérletezés. A feladott és gyűjtött anyag gyors elszállítására a pályaudvarokra, illetve a kézbesítő hivatalokhoz: szolgál több helyt az utcai mozgóposta (l. o.) és a csőposta. Az első kivált Berlinben és amerikai nagyobb városaiban működik számba veendő sikerrel, amennyiben a gyüjtést a szállítással és ezt a kézbesítéssel minden időveszteség nélkül szoros kapcsolatba hozza, de csakis ott van értelme, ahol a kézbesítés nem központi, hanem decentralizált. A légnyomatu csőposta (lásd Pneumatikus vasút) be van rendezve Bécsben, Berlinben, Párisban, Londonban, New-Yorkban és sok más városban és a szállítás gyorsaságára nézve kielégítő volna (1000 m. percenkint), de a légnyomásos üzemmel feltételezett csekély csőátmérő (legfeljebb 7 cm.), és az abban haladó szelencék kis térfogata mellett, az egész berendezés a nagy befektetéshez mérten nem elég munkabiró. Épp azért Budapesten nem is rendezték be a pneumatikus csőpostát, hanem tanulmányozzák a villamos csőpostát, mely csekélyebb költséggel s nehézségbe nem ütköző nagyobb csőátmérő mellett sokkal nagyobb szolgáltatási eredményt igér. Végül a kézbesítés tökéletesítése terén a törekvés az, mindent azonnal a címzett lakására vinni, mit egyrészt a kézbesítők és járataik folytonos szaporítása, másrészt a kézbesítőknek a kézbesítési kerületeikbe való gyors elszállítása (helyi közlekedési eszközök, külön omnibuszok, kerékpárok stb.) által igyekeznek elérni. Egyes nagy várásokban e mellett mindent, v. legalább az anyag zömét a központból kézbesítik, p. Párizsban és részben Budapesten, másutt a kézbesítés decentralizált, mint p. Bécs, Berlin, London stb. Az előbbinek előnye az, hogy könnyebben áttekinthető és vezethető, hibás irányítások könnyebben eligazíthatók; az utóbbi eljárás azonban habár drágábba jön, tökéletesebb, mert vele kellő eszközökkel nagyobb gyorsaság érhető el. Budapesten jelenleg az állami posta leggyorsabb módozata helyi üzenet közvetítésére a helyi távirat (díja 10 szóig 20 kr) és a helyi expresszlevél (díja 20 g.-ig 18 kr), mert ezeket a központból 10 percenkint indított közegek kézbesítik, még pedig a távolabbi pontokra kerékpáron. Budapest helyi forgalma egyébként igen tetemes: évi 10 millió levelezés, több mint 100 000 postautalvány, mintegy 7000 távirat és 80 000 csomag és pénzeslevél 100 millió frtot meghaladó értékben.
Postai kihágás.
A postakényszer és a posta más előjoga ellen elkövetett sérelem. Ezek közül büntetés alá esnek a jövedéki kihágások, u. m.: 1. levelezésnek v. hirlapnak más úton, mint postán szállítása; 2. a portómentességgel való visszaélés; 3. levelezésnek mérsékelt viteldíjat élvező postai nyomtatványhoz v. árumintaküldeményhez csatolása; 4. a postakényszerrel való egyéb visszaélés és szabályoknak áthágása. Ezen kihágásokat a postától megvont díj kétszeresétől egész tizenkétszereséig terjedő összegével büntetik, minden levél után azonban a viteldíjon felül legalább 1 forint pénzbirság jár. Ha pénzküldeményeket a valódinál kisebb értéknyilvánítás alatt küldenek, a valódi és a nyilvánított érték utáni portókülönbség ötszörösét fizet a fél. Postai értékcikkek hamisítása vagy ismételt használata a büntető törvénybe ütköző cselekmény.
Postai nyomtatvány (imprimé).
Mint postai nyomtatványt, azaz keresztkötésü küldeményt, a díjkedvezményes tarifa szerint szállít a posta általában a papiroson, hártyapapiroson v. lemezpapiroson nyomtatás, metszés, kőnyomat, autográfia útján v. bármely más könnyen felismerhető mekanikai módon előállított mindenféle többszörösítést (könyv, füzet, hirlap, zenemű, névjegy, címjegy, kefelevonat kézirattal v. a nélkül, fénykép, térkép, jegyzékek, áttekintések, hirdetmények, tudósítások stb.). Az olcsóbb tarifa indoka egyrészt a közérdek, mely ezen többszörösítések terjesztéséhez fűződik, másrészt pedig a nagyobb mennyiségre való tekintet. Épp ezért díjkedvezményes nyomtatványoknak tekintetnek a vakok használatára domboru pontokkal ellátott papirosok is, valamint a kromográf, poligráf, hektográf v. fönix útján készített levonatok is (de utóbbiak csak akkor, ha egyszerre legalább 20 példányban kerülnek feladásra), ellenben ki vannak zárva a díjkedvezményes nyomtatványtarifából mindazok a mekanikai sokszorosítások, amelyeknek szövegét v. tartalmát utólag kézírással vagy mekanikai úton módosították, különösen ha avval a nyomtatványt általánosabb jellegéből kivetkőztetve, tényleges s személyes levelezés jellegével ruházták fel. Meg vannak azonban engedve azok a kézirásos változások, amelyek nélkül az illető nyomtatványok céljukat tévesztenék v. legalább értéküket jórészt veszítenék, mint p. a feladó pontos címének megjelölése, névjegyeken a szokásos értelmű rövidített jelzések: b. u. é. k., p. f. stb., a küldő aláírása és címének kiirása, kefelevonatokon az összes szükséges javítások, sajtóhibák kijavítása, törlések, figyelmeztető jelek, árjegyzékek ármódosításai, meghivók kitöltése, ajánlások (dedikációk), térképek kifestése stb. A fenti meghatározás szerint ki van továbbá zárva a postai nyomtatvány fogalma alól a kézzel való rajzutánzat (décalque), az irógép készítménye és mindenféle értékpapiros és értéket képviselő nyomtatvány. A postai nyomtatványküldeményeket tetszés szerinti alakban (keresztkötés, szalag, nyitott boríték, tekercs stb.) lehet postára adni, csak az szükséges, hogy tartalmuk könnyen megvizsgálható legyen a netán becsempészett személyes levelezés postajövedéki ellenőrzése céljából. Egy-egy nyomtatványküldemény súlya nem haladhatja túl az 1 kg.-ot (a nemzetközi forgalomban a 2 kg.-ot) és terjedelme a három irányban nem lehet nagyobb 45-45 cm.-nél. Tekercsalaku nyomtatvány azonban 75 cm. hosszu is lehet, de szélesebb 10 cm.-nél. A magyar belföldi nyomtatványtarifa a legolcsóbb európai e fajta tarifák közé tartozik: 10 g.-ig 1 kr., 50 g.-ig 2 kr., 150 g.-ig 3 kr. 250 g.-ig 5 kr., 500 g.-ig 10 kr. és 1000 g.-ig 15 kr. Az általános nemzetközi nyomtatványtarifa 50 g.-onkint 3 kr. (5 centime), Szerbiába és Montenegróba 50 g.-onkint 2 kr. Németországba és Ausztriába közel azonos a tarifa a belföldi magyarral, a legolcsóbb 1 kros tétel kivételével. A magyar posta a nyomtatványokból nagy mennyiséget szállít, az évi darabszám jóval meghaladja a 30 milliót, de ez elenyésző csekélység p. a francia posta közel 1000 millió darabjához képest. A földkerekség postái évenkint jóval több mint 3000 milliót szállítanak.
Postai szállítás.
A világforgalomnak hatalmas tényezője s e részben egyenrangú kiegészítője a vasúti és gőzhajózási szállításnak, mert azt szállítja főleg, amit azoknak szállítaniok vagy nem szabad (levelezés, a postakényszer miatt) vagy nem lehet, mint a pénzküldeményeket s apró csomagokat, mert szervezete nem olyan kiterjedt és egységes, hogy ezen milliókra menő apró tárgyakat, melyek a vasúti vonalakon túl fekvő helyekre is szólnak, sikerrel szállíthatná. A postai szállításból a nemzetközi szabályokhoz simuló postaüzleti szabályzat értelmében csak azon tárgyak vannak kizárva, melyeknek szállítása veszéllyel jár akár a postát kisérő közegekre, akár küldeményekre vagy a postajárműre, akár pedig valamely közérdekre, mint a könnyen gyuló vagy robbanó, a gyorsan erjedő tárgyak, éles és hegyes tárgyak, ha nincsenek kellően csomagolva, élő állatok (a méhek, piócák és szárnyasok kivételével) főleg a tisztaság szempontjából, a szőllőtőke és annak minden alkatrésze a filloxera terjesztésének veszélye miatt, ragályos betegséget terjesztő tárgyak, illemet vagy becsületet sértő tárgyak, dohány Ausztriába v. Boszniába avagy viszont, mert nincs vámvonal és ugy nálunk mint ott dohánymonopolium létezik; továbbá minden tárgy, melyet a rendeltetés országába annak törvényei szerint beszállítani nem szabad. Feladó dolga ez utóbbi iránt kellő tájékozást szerezni; a postaüzleti szabályzat V. és VII. szakasza közli ugyan e szállítási tilalmakat és feltételeket, de a posta ezen vett közlések helyességéért és teljességéért felelősséget nem vállalhat. Van ezen kivül számos szállítási feltétel is, mely bizonyos tárgyakat vagy csak egyes küldeményfajtákban való szállításból, mint p. a pénzt a levélpostai küldeményekből, mert csábításul szolgál, visszautasítja v. azok szállítását bizonyos kellékeknek megfelelő csomagoláshoz stb. köti, mint p. a folyadékoknál, a díjkedvezményes levélpostai küldeményeknél stb. (l. e mellékleten Postai nyomtatvány). Ide tartoznak végül azon külföldi hirlapok, melyektől a kereskedelmi miniszter a belügyminiszterrel egyetértőleg államrendészeti szempontból, mert p. a magyar állam ellen izgatnak, a postán való közvetítés és szállítás kedvezményét (postdébit) elvonta. Ilyen kitiltott külföldi lapokra a postahivatalok előfizetést el nem fogadnak, a beérkező példányokat pedig lefoglalják, kivéve a királyi háznak, a minisztériumoknak s a nagykövetségeknek szólókat, nemkülönben bizonyos feltételek mellett az átmenőket.
A postai szállítás útjai és eszközei nagyon különbözők, ami természetes is, mert a posta az, amely a közlekedést az egész földkerekségen, ameddig emberi élet terjed, vizen és szárazon, hegyen és völgyben, északon és délen egyaránt fentartja és igy kénytelen mindenütt azon eszközökhöz nyulni, melyek egyáltalán rendelkezésre állanak és talajviszonyoknak, meg egyéb ide vágó körülményeknek megfelelnek. Mindenütt azonban a posta, mint a legfontosabb emberi érdekeket szolgáló levelezésnek közvetítője, a leggyorsabb és legtökéletesebb szállító eszközöket és erőket használja fel. Ahová gőzmozdony vagy villamos vasút jár, ez természetesen a postának is szállítója, részben ingyen, ha állami kézben van, részben díjért és sok helyt nagyon drága pénzért, ha a vasút magántulajdon. Angolországban egész vonatok csupán postát szállítanak, másutt csak egyes vagonok. Folyókon, tavakon és tengeren a posta a gőzhajókat használja fel. Az államok ebből a célból rendesen szubvencionálják a nagy gőzhajózási társulatokat és azután előírják a szállítási feltételeket. Egyes államok külön állami postagőzösöket tartanak. Ahol nincs gőzhajó, ott a vitorlás, sőt a ladik is elviszi a postát. Nagy városok helyi forgalmára felhasználják szállító erőként a légnyomást, mely föld alatti, 7 cm. átmérőjü fémcsövekben, percenkint mintegy 1000 m.-nyi sebességgel tolja állomásról állomásra a levelezést magában foglaló záró szelencéket. Újabban tanulmányozzák a villamos csőposta kérdését is, mert a pneumatikus csőposta nem eléggé munkabiró (l. Pneumatikus vasút). A sík földön és a hegyekben a járható közutakon a postaszállítást rendesen lovakkal hajtott járművekkel végzik. Ahol ló nincs vagy nem alkalmas, más állatokat használnak, p. Spanyolországban az öszvért, a sarkvidéken az iramszarvast, Szibériában a kutyát, Egyiptomban és a sivatagban a tevét, Indiában az elefántot stb. Ahol állat vagy jármű nem alkalmas, ott az ember lép sorompóba, még pedig vagy mint gyalogjáró küldönc vagy kézbesítő, vagy pedig felszerelve a talajhoz viszonyított járóeszközökkel, mint északon a lábszán (ski) meg a korcsolya, másutt a faláb, legújabban pedig a kerékpár és a tricikli.
Nálunk is a posta zömét vasúton szállítják, még pedig a mozgó- és kalauz-postakocsikat az első rendü vasutak ingyen tartoznak szállítani és csak ha ebben el nem fér, jár a mellékkocsikért a kilométerpénz. A helyi érdekü vasutak nem ingyen szállítják a postát, hanem az állam e szolgálat fejében bizonyos ideig évi átalányt fizet v. egyszer mindenkorra hozzájáruláskép bizonyos számu kötvényt vásárol tőlük (l. e mellékleten Postajog alatt). A Dunán a dunagőzhajózási társaság, tengeren pedig az Adria, az osztrák Lloyd és a magyar-horvát tengerhajózási részvénytársaság szállítja a postát részint szállítási átalányért, részint szubvenció fejében. A közutakon mindenütt a postamesterek tartják fenn a postaszállítást részint gyalogküldönccel, részint lóháton, részint pedig lovasfogattal, pályázat útján megajánlott szállítási átalányért. Az egész postai szállítás vasúton, vizen a közúton kerül a magyar államnak évenkint 3,5 millió forintba és ebből közel 3 millió forint esik a közúti szállításra. A gyalogposta előírt menetideje km.-enkint 14 perc, legnagyobb megterheltetése pedig 15 kg., a lovasposta sebessége km.-enkint 6 perc, a lovasfogatoké (kariol, küldönc, tárkocsi és mallejárat), ha kettős a fogat km.-enkint 6 perc, ha egyes fogat 8 perc. A gyorsposta, a különposta, a staféta és egyéb fajta postamenetek a vasúti szállítás előtérbe nyomulásával és a száltítási átalányoknak a szabad verseny alapján való megállapításával megszüntek. A magyar posta 31 590 km. vasúti 40 000 km. közúti és 13 652 km. vizi úti vonalakon évenkint mintegy 60 millió üzleti km.-nyi útmunkát végez. Ebből a 60 millióból esik 21,5 millió mozgó és kalauzpostára, 1,3 millió vasúti postaszállításra postaközeg kiséretében, 8 millió vasúti postaszállításra vasúti közeg kisérete mellett, 129 000 mallepostai, 1,3 millió kariolpostára, 12,9 millió kocsiküldöncpostára, 77 000 lovaspostára, 4,1 millió gyalogpostára. A közúti postajáratot, ha nem értéket visz, vagy ha a vidék közbiztonsági állapota egyáltalán indokolja, fegyveres őrkisérettel látják el. Ilyen őrkiséret volt 1894. 3000 esetben. A fennálló törvények és szabályok a postának a közúton való szállításnál a levelezés gyors és akadálytalan elszállítása érdekében bizonyos előjogokat biztosítanak. Használja a postasípot jeladásra, más jármű tartozik a postának kitérni, átlagosnál vagy megengedettnél sebesebben hajthat, ha szükséges; hidakon stb. vámot nem fizet; hófúvások, jégzajlások és egyéb közlekedési akadályok vagy elemi csapások esetén a posta az utak gyors helyreállítására és a postának rendkivüli eszközökkel való továbbítására a politikai hatóságok segítségét veheti igénybe stb. A magyar postán használt járműveket l. Postakocsik (e mellékleten).
A posta szállítása részint zárlatokban történik útközi kezelés nélkül, részint pedig útközi átrovatolási és irányítási kezeléssel (l. Mozgóposta). Nálunk a mozgópostai kezelés létezik. Külföldön van mozgóposta tengeri hajón is (p. Európa és Amerika közt a német hajókon, továbbá Dániában, Svédországban stb.), sőt közutakon is, kivált nagy városok helyi forgalmában. A legjelentékenyebb az utóbbi tekintetben a berlini Strassenpost, mely 1889 óta ellátja Berlin helyi levélforgalmát. Ez utcai mozgóposták kellően berendezett kényelmes kocsikban 2-2 kalauz kisérete mellett délelőtt 10 órától este 7 óráig 11 vonalon óránkint bejárják Berlin utcáit, összekötve a levélgyüjtést a gyors szállítással és kézbesítéssel. Hasonló berendezések vannak Amerika nagy városaiban is.
A csomagok és pénzküldemények továbbszállításáért minden állam megkapja küldeményenkint a maga tarifás díját, ellenben a levelezés díja az egyetemes postaegyesületi szerződés értelmében osztatlanul megmarad azon államnak, amely azt befogadta, mert feltételeztetik, hogy átlag minden levélre válasz jön, a levelezést átszállító államok azonban e munkáért súly szerinti átszállítási díjakat kapnak (minden kilogramm levélért vagy levelezőlapért 2 frankot és minden kilogramm egyéb levelezésért 25 centimeot, tengeri átszállításért többet), melynek azonban csak minden 3 esztendőben 28-28 napon át megállapítandó súlystatisztikai adatok alapján fizettetnek ki. Ez a régi levéltarifális komplikációknak utolsó maradéka, melyet valószínüleg a legközelebbi postakongresszusok egyike végleg el fog törölni. Vannak egyes világforgalmi útvonalak, melyeken az átszállítás a fentartás nagyobb költségei miatt a fenti átszállítási díjaknál drágább, ilyen a Panama szoros, az É-amerikai Unio expressz vonala New-Yorktól San-Franciscóba és a brit-indiai posta útvonala Calaistól Brindisiig. A brit-indiai posta alatt értik azon rengeteg mennyiségű levelezést, melyet az angol nép üzleti és egyéb összeköttetésénél fogva Kelet-Indiával vált. A londoni posta hetenkint egy egész vonatot (10 vagont) megtöltő anyagot (1000 zsákot, mintegy 25 tonna súlyban) indít el, mely Dover és Calaisn át külön vonattal Brindisiig és onnan a Peninsulat and Oriental andol tengerhajózási társaság gyorshajóival Alexandria-Szuezen át feltartás nélkül Bombayba szállíttatik. Az angolok ezen legfontosabb postájuk átszállításáért jelentékeny összegeket fizetnek a franciáknak és olaszoknak és ezen díjak leszállítása céljából időnkint tárgyalásba bocsátkoznak a középeurópai postákkal, a német-magyar-török útirány választása végett. Ez útiránynak azonban, habár tengeri útja rövidebb, addig nincs aktuális értéke az angolokra, ameddig a szalonikii kikötőt ki nem építik, mert addig a berakodás bizonytalan. Mint rendkivüli hirszállítási eszközt, mely különösen az ókorban nagy szerepet játszott és ma is háboruban jelentékeny feladatra van hivatva, meg kell még említeni a madárpostát (l. o.).
Postai szavatolás.
A postának mint fuvarozó intézetnek, elvont jogi szempontból itélve, tulajdonképpen épp oly terjedelemben kellene szavatolnia a levelekért, csomagokért stb., mint a kereskedelmi jog szerint a fuvarozó általában szavatolni tartozik a rábízott áruért. Ha a posta szavatossága tényleg nem ily terjedelmü, ennek okát az intézmény különleges helyzetében kell keresnünk. A posta közérdekü, általános használatu intézmény, mely a köz- és nemzetgazdaság minden rétegének nélkülözhetetlen eleme. Ehhez képest belső berendezése e feladat nagyságának, a hozzáfűzött érdekek sokaságának és különlegességének kell hogy megfeleljen és első feladata a számos apró áruból álló nagy tömegek gyors, pontos és biztos szállítása kell hogy legyen. Ezekre tekintettel a posta a szállításnál felmerült késedelemért és ennek következményeiért, nemkülönben a küldeményeken esett károkért vagy azok elvesztéséből eredő egyéb káros következményekért egyáltalában nem szavatol és szavatolása csak a következőkben, küldeményfajok szerint meghatározott esetekre terjed ki. A levélpostánál a posta csak ajánlott küldeményért szavatol és csak az esetben, ha az ajánlott küldemény elveszett. Csonkítás vagy közönséges levelezés elvesztéséért a posta egyáltalán nem szavatol. Elveszett ajánlott küldeményért a posta a feladónak a feladóvevény alapján 20 forintnyi kárpótlást fizet, ha a felszólalás egy éven belül történt és az elveszés nem vis major következménye. Az É.-amerikai Egyesült-Államokba és több más tengerentúli országba szóló ajánlott levelek után elveszés esetében nem adatik kárpótlás, mert az illető államok ilyet nem nyujtanak.
Csomagoknál (l. Csomagolás) a posta kártérítést ad, ha a küldemény elvész, avagy megcsonkul (megfosztatik), azaz mennyiségileg kárt szenved, avagy megsérül, azaz minőségileg értékben csökken. Mindhárom esetben a posta a feladónak valódi kárát téríti meg, de nem többet, mint amennyi értéket a küldeményen nyilvánított, vagy ha a küldeményt értéknyilvánítás nélkül adta postára, nem többet, mint 3 kg. súlyig 6 forintot, 5 kg.-ig 10 forintot és magasabb súly esetén kg.-ként 2 forintot. Megcsonkulás és sérülés esetében a kártérítés fenti értelemben, de csak a hiányzó, illetve megsérült súlyrész arányában történik, ha a küldemény egynemü tartalommal birt. Ha azonban többféle dolgok voltak a csomagban, a posta a valódi kárt téríti meg fent jelzett értelemben, vagy ha ez megállapítható nem volna, a megmaradt tartalom megbecsülendő értéke és az egész küldemény után járó maximális kártérítési összeg közötti különbségnek megfelelő kárösszeget fizet. Nevezetes, hogy a magyar posta a kártérítést akkor is megadja, ha a kárt vis major okozta. A posta ezen kártérítési kötelezettsége megszünik azonnal, ha a küldeményt a címzett kifogás nélkül átvette, avagy ha a felszólalás a feladás napjától számított egy éven túl történik.
Egyáltalában nem szavatol a posta: a) oly kárért, mely a küldemény tartalma természetének következménye, vagy melyet a feladó, illetve elfogadó a küldemények feladására és átvételére vonatkozó postai szabályok szem elől tévesztése, p. elégtelen vagy célszerütlen csomagolás stb. által maga okozott; b) élő állatok szállítás közben való elhullásáért, folyadékok kifolyásáért, törékeny tárgyak eltöréséért és gyorsan romló tárgyak megromlásáért; c) árucsomagokkal egybe csomagolt pénz v. drágaságok hiányáért; d) oly küldeményekért, melyek a valónál magasabb érték nyilvánításával adattak fel; e) oly zárva feladott csomagért, melynek csomagolása és pecsételése a kézbesítéskor ép volt s melynek súlya ugyanakkor a feladáskor megállapított súlylyal egyezett; f) vis major esetében a külföldi forgalomban.
Pénzes küldeményeknél a posta általában a csomagoknál fentebb említett elvek szerint szavatol. Névre szóló értékpapirosok elveszése esetében azonban csupán a megsemmisítés (amortizáció) költségeit téríti meg. Előmutatóra szóló, továbbá névre szóló oly értékpapirosok elveszése esetében melyek üres hátirattal forgathatók, a nyilvánított érték erejéig ad ugyan kártérítést, de csak ugy, ha a feladó a tulajdonjogot a postára átruházza és a megsemmisítéshez szükséges adatokat szolgáltatja.
Postautalványoknál a posta szavatol a befizetett összegért, amig az utalványlap címzettnek kézbesíttetett, avagy amig, ha a posta a pénzt házhoz kézbesíti, a címzett azt meg nem kapja. A felszólalásnak azonban a feladástól számított egy éven belül kell történnie, mert azontúl a posta még három évig csak azon esetben szavatol, ha a posta számadásaiból megállapítható, hogy az utalványpénz befizettetett, de még ki nem fizettetett.
Utánvételeknél addig, mig a küldemény a címzettnek nem kézbesíttetett, a posta az utánvétellel terhelt csomagért vagy ajánlott levélért ugy szavatol, mint más csomagért vagy ajánlott levélért. A kézbesítés után a posta a beszedett utánvételi összegért ugy szavatol, mint egy utalványért.
Postai megbizásoknál a posta addig, mig a reá bizott okmányokat címzettnek ki nem adta, avagy feladónak vissza nem adta, ugy szavatol mint az ajánlott levélért. Mihelyt címzett az okmányokat kiadta, a beszedendő pénzért ugy szavatol, mint a postautalványon befizetett összegért. A külföldi postaintézetek, kisebb eltéréseket nem számítva, nagyjában ugyanilyen mértékben szavatolnak a közönségnek a reá bizott küldeményekért.
Postai szolgálat.
A modern posták szolgálatát szemügyre véve, meg kell különböztetnünk a történeti alapon kifejlődött tulajdonképeni postai szolgálatot, mely lényegében a távollevők közt való szellemi és anyagi érdekü érintkezés közvetítésében áll, a különféle közgazdasági és közigazgatási érdekekből a postahivatalokra mint rendszerint legkiterjedtebb állami állomáshálózatra bizott más természetű mellékszolgálatoktól. Az első, mely az egyetemes postaegyesületi szerződéssel s az ahhoz tartozó egyezményekkel nemzetközi ügygyé vált, feloszlik a következő üzletágakra: 1. Levélpostai szolgálat, vagyis szellemi érintkezés közvetítése levelek, levelezőlapok, nyomtatványok, áruminták, üzleti papirok és hirlapok szállítása által; ide tartozik a hirlapok előfizetésének közvetítése is, amit a magyar posta csak a külföldi hirlapokra vállal el. 2. Pénzek szállítása, pénzes levelek, pénzes csomagok és pénzzacskók alakjában. 3. Kisebb áruk szállítása csomagok alakjában. A két utóbbit, melyet régi elnevezéssel kocsipostai szolgálat alatt szokta összefoglalni, nem minden állam postája végzi egyaránt. 4. Fizetések közvetítése postautalványnyal. 5. Követelések összeszedésének közvetítése postautánvétellel vagy postai megbizással. A két utóbbi tekintetben is különbözik az egyes állami posták szolgálatainak kiterjedése. Még eltérőbb azonban működésük köre a postahivatalokra bizatni szokott mellékszolgáltatásokra nézve. A magyar posta- és távirdahivatalok jelenleg a következő mellékszolgálatokat végzik: mintegy 4000 hivatal postatakarékpénztári és cheque be- és kifizetéseket közvetít (1895. befizetés volt 260,7 millió frt, kifizetés 64,3 millió forint), 231 postahivatal a Tisza és Temes vízgyüjtő területén ezen folyók vizviszonyainak megfigyelése érdekében meteorologiai és vizjelző állomásként működik, naponta csapadék és egyéb méréseket eszközöl és ezek eredményét időközönkint beküldi a központi meteorologiai intézetbe, árvizveszély esetén pedig a vizállásról és az arra vonatkozó egyéb körülményekről távirati jelentéseket tesz a folyammérnöki hivataloknak és a földmívelésügyi minisztérium vizrajzi osztályának; 16 postahivatal a pénzügyminiszter megbizásából, az adóhivatal távolabb fekvése miatt, magánváltóürlapok felülbélyegzésével foglalkozik és évenkint felülbélyegeznek mintegy 200 000 darabot; 28 postah~ivatal közvetíti a címzettek képviseletében a postán külföldről érkező áruk elvámolását; a budapesti kézbesítő hivatalnak van fémjelző expoziturája, ahol a külföldről postán érkezett arany- és ezüstnemüeket fémjelzik; 140 postahivatalnak van utasszállítása; 276 hivatal erre szolgáló táblán közzé teszi a meteorologiai intézet hivatalos időjóslását; végül a postahivatalok adóintések kézbesítésével is foglalkoznak. A vasúti menetjegyárusítást a kereskedelemügyi miniszter a postahivataloknál beszüntette. Egyes külföldi államokban még a következő mellékteendőket végzik a postahivatalok: váltók és egyéb kereskedelmi papirosok óvatoltatását, váltók elfogadásának kieszközlését, kisebb értékű bonok kibocsátását, hitellevelek adását (Olaszország), személyazonosságot bizonyító könyvecskék kiszolgáltatását, illetve hitelesítését, fonogrammok készítését és elküldését irni és olvasni nem tudók használatára (Mexiko), munkakinálat és kereslet közvetítését (Luxemburg) adóbélyegek eladását élet- és járadék-biztosítást stb.
A fentebb részletezett tulajdonképeni postai szolgálat, nem számítva az azzal járó közigazgatási, műszaki, pénztári és számviteli teendőket, mint minden expedicionális művelet időrendben a következő kezelési szakaszokra oszlik: a) feladás (l. Postai feladás); b) indítás; c) szállítás (l. ezen a mellékleten Postai szállítás); d) érkezés; e) kézbesítés (l. Postai kézbesítés). Az eljárás módját lényegében előirják az egyetemes posta-egyesületi szerződés és egyezményekhez tartozó végrehajtó szabályzatok, ugy hogy az egyes államok postáinak kezelése, amennyire az együtt működésre szükséges, nagyjában egyező, mind a mellett a belkezelésben lényeges eltérések vannak, különösen a postai csomagok és általában a könyvelt postai küldemények (l. o.) útközi kezelése tekintetében, amennyiben t. i. egyes államokban ragaszkodnak a régi rovatolási eljáráshoz és minden egyes ajánlott levelet és csomagot útközben is egyéni adataik (feladási hely, szám, cím, súly, érték stb.) feljegyzése mellett kezelik, holott a többi posták belátva, hogy a gyarapodó forgalmat ennyi irásbeli munka fentartása mellett nem győzik, a kisebb értékü csomagokat és ajánlott levelek zömét útközben csak darabszán szerint adják tovább (sommás kezelés), mi által nemcsak megtakarításokat, hanem a közönség előnyére szállítási gyorsításokat is érnek el, kivált kapcsolatban a mozgópostai átrovatolási és közvetítési szolgálat kellő kihasználásával. Az osztrák posta a konzervativ irányt követi, mig a magyar posta részben a nyugatiak mintájára a kezelési egyszerüsítéseket s a mozgópostai szolgálat előnyeit az ellenőrzés és a biztonság szem elől tévesztése nélkül a legszélesebb alapon érvényesítette és e téren a leghaladottabb postaintézetek közt foglal helyet. L. még Mozgóposta, Postai zárlatok és Távirdai szolgálat.
Postai utasszállítás.
Ez ugyan sohasem tartozott a magyar posta kizárólagos jogai közé, de azért a közlekedési szükséglet kielégítésére a viszonyokhoz mérten mindig foglalkozott vele. A vasutak terjedése mellett e szolgálat természetesen lényegesen megváltozott és jelentőségben hanyatlott, de azért ma is missziót teljesít a maga szűkebb körében, sőt a járatok és utasok száma az utóbbi időben ismét gyarapodott. Van jelenleg hazánkban 129 személyszállító postajárat és ezek szállítottak 1895-ben 20 000 utast. A szállítást túlnyomó részben a postamesterek végzik saját számlájukra és saját felelősségükre, de a kereskedelmi minisztertől kapott engedély alapján és a díjszabályzat időközi hivatalos reviziója mellett.
Postajog.
A posta történetében fentebb vázolva van, hogy az állam fentartott joga a posta körül miként fejlődött és az állam azt miként gyakorolta. Némely régebbi törvényből, mint az 1715. XXII. t.-cikk, az 1723. CXIV. t.-cikk, az 1741. XXXI. t. cikk és az 1791. XXII. t.-cikkekből közvetlenül lehet ugyan következtetni, hogy a postajog a felségjogok, a postajövedék pedig a királyi jövedelmek közé tartozott, mindazáltal az állam fenntartott joga, kiváltságai stb. a posta körül csak 1850. határoztattak meg világosan királyi pátens által, mely az osztrák örökös tartományokra 1837. szentesített postatörvény szövegével megegyezik, azon különbséggel, hogy a személyszállítás nincsen a posta kizárólagos jogai közé sorolva. Ebben a királyi pátensben foglaltak törvényes erőt nyertek az által, hogy az Ausztriával kötött és a törvényben szentesített vám- és kereskedelmi szövetség XVIII. cikke a fentemlített pátens alapján fennálló állapotokat elfogadja. E pátensnek tartalma a következő: Az állam fentartja magának a jogot, hogy postahivatalokat felállítson (l. Postaregále), hogy a leveleket és hirlapokat kizárólag szállítson. A posta igénybe vétele díj fizetéséhez, kivételes díjmentesség engedélyhez van kötve (l. Portómentesség). A postadíjak állami illetékek módjára behajthatók. A postadíj vagy postai szállítás tekintetében emelet panaszokra nézve birói eljárásnak nincs helye, a postai hatóságok kötelesek gondoskodni a szabályok pontos végrehajtásáról. A feladott tárgyakért elvállalt kezesség tekintetében azonban a polgári törvénykezési út is nyitva áll. A politikai hatóságnak, községi elöljáróknak és katonai parancsnokoknak a pátens kötelességükké teszi, hogy a postának szolgálata és jogai gyakorlásában segély nyujtsanak. A pátens továbbá a posta alkalmazottjai és a postaküldemények részére bizonyos előnyöket biztosít. Nevezetesen kimondja azt, hogy a postamesterek járandóságai, a postaüzletre szükséges tárgyak és szállítási eszközök, az államkincstár számára postai úton beszedett pénzek, a postának közvetítés végett átadott küldemények, a postai utalványok és utánvételek nem tárgyai a végrehajtásnak. Ezen szabályt megerősíti az 1881-iki végrehajtási törvény. A postamesterek azon helyiségei, melyek a postaszolgálat teljesítésére szükségesek, katonai beszállásolás alól mentesek, éppen igy nem lehet a postamester azon cselédjeit, amelyeket a postaszolgálat érdekében tartani köteles, közszolgálatra (közmunkára) alkalmazni, avagy ugyanilyen lovait előfogatul kirendelni. Végül a pátens a posta jogain ejtett sérelmekre büntetéseket állapít meg (l. ezen a mellékleten Postai kihágás). Az 1875-iki kereskedelmi törvény a postát azon üzletágaira, amelyekre nézve fentartott kizárólagos joga nincsen, kereskedelmi vállalatnak minősíti s mint ilyent cégbejegyzésre kötelezi. A posta ezen üzletágai az áru- és pénzszállítás, utalvány és pénzbeszedés (utánvétel, postai megbizás), amely ügyleteket magánosok is szabadon űzhetnek. A kereskedelmi törvény határozványai azonban a posta ez üzletágaira is csak annyiban terjednek ki, amennyiben a posta különleges rendeletei nem intézkednek. A levéltitkot (l. o.) a magyar büntetőtörvény védi meg. A postára adott küldeményéről feladónak joga van rendelkezni addig, mig a küldeményt címzettnek nem kézbesítették; a feladó nevezetesen kivánhatja, hogy a postán szállított küldeménye neki visszaadassék, vagy más címre kézbesíttessék. A postának a felekhez való viszonyát a kereskedelmi miniszter által kiadott postai tarifák és postaüzleti szabályzat határozzák meg. A posták viszonyát a vasutakhoz az engedélyokmányok határozzák meg. Általában a vasutak ingyen szállítják a postát és küldeményeit azon az alapon, hogy régente az utasszállítás a posta kizárólagos joga volt. A helyi érdekü vasutak azonban nem kötelesek a postát ingyen szállítani (1880. XXXI. és 1888. IV. t.-cikk), hanem ezért legfeljebb 50 évig tartó évi átalányt, avagy egyszer s mindenkorra a vasút építési tőkéjéhez postai hozzájárulást kapnak; a hozzájárulás vagy átalány összegét a kereskedelmi miniszter határozza meg.
A postai alkalmazottak részben állami hivatalnokok, részben szerződés alapján alkalmazott postamesterek. Ez utóbbiak szolgálati viszonyuk tekintetében ugyanolybá vétetnek mint az állami hivatalnokok, azonban nyugdíjigényük nincsen, járandóságaikat a szerződés határozza meg, amelyet joguk van felmondani (félévi felmondás). A postamester az egész hivatalt saját felelősségére látja el, alkalmazottjait, a kiadókat, kézbesítőket, postakocsisokat és küldöncöket maga fizeti és ezzel magánszerződési viszonyban áll.
Postakocsik.
A posta szállítására szánt vasúti és közúti járművek. Megkülönböztetendők főleg a szerint, hogy tisztán szállításra valók-e, avagy útközi kezelésre is be vannak-e rendezve (asztallal, fiókokkal, iróeszközökkel, bélyegzővel stb.). Az előbbeniek közé tartozik mint legkezdetlegesebb, de legelterjedtebb az ún. n. küldönckocsi, azaz a közönséges parasztszekér, csavarral ráerősített, vaspántos és Wertheim-záros ládával a pénzes anyag befogadására és ponyvával a többi anyag védelmére. Ilyen küldönckocsi több mint 2000 helyen szállítja a magyar postát. A nagyobb forgalmu viszonylatokban használják a zöldre festett, a koronás postajelvénnyel díszített és szabványszerű alakban és méretek szerint készített kis és nagy kariolkocsit, még erősebb forgalom mellett és különösen a városokban a kariolnál sokkal nagyobb korbáju, de egyébként hasonló alaku kis és nagy tárkocsit a kocsi ülése alatt levő záros tartálylyal a pénzes anyag befogadására. Apró záros kocsik szolgálnak a levélgyűjtésre, nagyobb és külön szabványu kocsik a házhoz kézbesítésre. Végül vannak még u. n. malle-kocsik, melyek személyszállításra szolgáló szakasszal is el vannak látva. Ily kényelmesen berendezett személyszállító postakocsikban különösen gazdag a svájci posta. A posta szolgálatában vannak ezenkivül kézi tolókocsik, kerékpárok, triciklik és tanulmányképen a motoros kocsik (benzinmotoros és villamos akkumulátor). Az útközi kezelésre alkalmas postajárművek közt különösen kiemelendő a modern mozgókocsi, mint amilyen p. ki volt állítva az ezredéves országos kiállításon, melynek belseje egy modern kényelemmel ellátott repülő postahivatal, külön raktárral és külön irodával, gázvilágításra berendezve. E mozgópostakocsi tökéletesítésén folyton fáradoznak, hogy egyrészt az útközi szolgálatot mentül inkább biztosítsák, másrészt pedig a terhes utazó szolgálatot végző személyzet dolgát könnyítsék. A magyar mozgópostakocsik már a tökély magas fokán állanak. A legközelebbi jövő feladata közé tartozik a villamvilágítás bevezetése, egy tökéletesebb fűtés alkalmazása (tán gázfűtés?) és az útközi fogókészülék, t. i. az angol s amerikai catcher berendezése, hogy t. i. a gyorsvonat még oly helyeken is adhasson és vehessen át postát, ahol meg nem áll. Egyszerübb berendezésüek, de szintén útközi kezelésre valók a vasúti kalauzpostakocsi, továbbá a tábori postakezelési kocsi, nemkülönben egyes külföldi nagy városokban használt utcai mozgópostakocsi. A magyar posta szolgálatában áll közel 3000 közúti jármű közel 4000 lóval és mintegy 500 vasúti mozgó- és kalauzpostakocsi. A magyar állam tulajdonát képező kocsiállomány értéke jóval meghaladja az 1 millió forintot.
Postamuzeum.
A posta és távirda történetét feltüntető gyüjtemény. Németországban ily gyüjtemény már a 70-es évek óta áll fenn; nálunk a millenniumi kiállításra gyüjtött és ennek posta- és távirdacsarnokában kiállított anyag fog ily intézmény alapítására szolgálni, s egyelőre az egyéb közlekedési ágakkal közös muzeumban elhelyezést találni.
Postaszerződés.
A levelezéssel és egyéb postaküldeményeknek az ország határán túl való lehető gyors, biztos és olcsó szállításának biztosítására az államok egymás között postaszerződéseket kötnek. Ezek közül a legfontosabb: I. világpostaszerződés, amely a földkerekség majd összes államainak egyesülése a fenn jelzett célra. Az első ily szerződést Bernben kötötték 1874 okt. 9-én. E szerződést 22 kormány irta alá és pedig az összes európai államok, az északamerikai Egyesült-Államok és Egyiptom; eképen 40 millió km2-nyi területet és 350 millió lakost átölelvén. E szerződés csak a levélpostára terjedt ki. Ma is fennálló alaptételei a következők: 1. A résztvevő államok a politikai határoktól függetlenül egy postaterületet képeznek. Ebből folyik 2. a szabad átszállítás, azaz minden szerződés félnek kötelessége, hogy bárhonnan bárhova szóló postaküldeményt a leggyorsabb úton, késedelem nélkül közvetítsen. Ez az átszállítás ugyan nem ingyenes, de az ebbeli díjak mérsékeltek (2 frank egy kg. levélért); 3. az egységes porto, mely p. a levélnél 15 g.-onkint 25 centime az egyesületnek egymástól bármely távolságban levő országai között; 4. a postadíj megosztásának elejtése olyképen, hogy minden ország megtartja a díjat, amit beszedett.
Az egyesületi országok közti üzleti összeköttetés közvetítésére a szerződés Bernben nemzetközi postairodát létesített. Nézeteltéréseket nem érdekelt egyesületi tagokból egybeállított biróság intéz el. A szerződés gondoskodik a fejlesztésről azáltal, hogy időnkint (jelenleg 5 évenkint) egybegyülő kongresszuson újból végig tanácskozza határozmányait. Az első ily kongresszust Párisban tartották 1878., ezen megújították, megjavították a levélpostára létező szerződés és új egyezményeket kötöttek értéklevelek és postautalványok közvetítésére, a nélkül, hogy ez utóbbi egyezmények elfogadására kötelezték volna az összes egyesületi tagokat. Postai csomagok közvetítése is szóba került, de e tekintetben nem tudván megegyezni, 1880-ra Párisban értekezletre egyesültek újból, amelyen a postai csomagokra vonatkozó egyezményt meg is kötötték. A párisi világpostai szerződés határozmányait az 1879. évi XVI. t.-c.-be foglaltattak. A legközelebbi kongresszuson Liszabonban tartotta üléseit 1885 febr. 4-től márc. 21-ig. E kongresszuson a világpostaszerződés megújításán felül a postai megbizásokra kötöttek külön újabb egyezményt. A liszaboni kongresszus határozatai az 1886. évi XII. t.-c., a postai megbizásokra vonatkozó egyezmény az 1886. évi XIII. t.-c.-be foglaltatott. Ezalatt ezen világszerződéshez mind több állam csatlakozott, mig végre az 1891. Bécsben összegyülő kongresszuson Ausztrália összes gyarmatai is beléptek az egyesületbe, amely ennek folytán kevés, forgalmilag csekély jelentőségű országon kívül, az egész földkerekséget egyesíti s 96 millió km2-t 975 millió lakossal felölel. A bécsi kongresszuson a létező egyezményeket egy műveletbe foglalta össze s azt értékdobozokra, hirlapelőfizetésre és azonossági könyvecskékre vonatkozó határozatokkal egészítette ki. A bécsi postaszerződés az 1892. évi XI. t.-c.-ben van törvénybe foglalva. Egyik erőssége a nemzetközi postaszerződésnek az, hogy az egyes szerződő államok belső postai szabályának alakítását semmiben sem befolyásolja és szabadságot enged abban is, hogy az egyes résztvevők a nagy világposta-egyesületen belül előnyösebb feltételek mellett szűkebb körü egyesületet köthetnek.
II. Ily szűkebb körü postai egyesületben vagyunk Ausztriával, amely a vám- és kereskedelmi szerződés 18-ik cikkén alapul. E cikk szerint: «a posta és távirdaügy a két államterületen külön, de amennyiben a forgalom érdeke kivánja, egyforma elvek szerint fog rendeztetni és igazgatni. Az állami posta- és távirdaintézet részére fentartott jogok, az ezen intézeteknek a közönség részéről használata, a postaküldeményekért való jótállás, a díjszabás (tarifák), kezelés és számvitel iránt jelenleg fennálló határozmányok és szabályok csak a két törvényhozás, illetőleg a két kormány közös egyetértése útján és mindkét területre nézve egyenlő módon változtathatók meg». Ezt a cikket 1888-ig ugy magyarázták, hogy mi magyar belföldi posta- és távirdakezelésünk és tarifánk csak az osztrák kormány beleegyezésével változtatható meg. 1888 jun. 30. azonban az illetékes két miniszter posta- és távirdaegyezményt kötött «a posta és távirdaügynek a vám- és kereskedelmi szövetség alapján való rendezése tárgyában», amely a fent idézett cikket helyesen értelmezve, az 1. pontban kimondja, hogy «az osztrák-magyar kölcsönös postai és távirdai forgalomra vonatkozó határozatokat a két miniszter közös egyetértésben állapítja meg. A saját belső forgalom önálló rendezését azonban mindkettő fentartja magának.» Ezen megállapodás tette lehetővé, hogy a szóban forgó üzleti ágakat ugy kezelési mint tarifális tekintetben a magyar belforgalomra nézve itteni szükségleteink szerint rendezhettük és az osztrák kezeléstől egészen eltérőleg, előnyösen megváltoztathattuk. A magyar-osztrák postaegyezmény az összes postaküldeményekre nézve a világpostaszerződésben megállapítottaknál olcsóbb díjakat szab a közönség számára. A szerződő két állam nevezetesen a csomagok és pénzeslevelekre nézve is képez egységes területet s e szerint e küldeményeket Ausztriába ugyanazon díj mellett lehet feladni, mint a belföldre. Az egységes tarifa alapján szedett e közös díjakat az egyezmény a szállítási utak hossza alapján megállapított százalékos kulcs szerint rendeli megosztani a szerződés két fél közt.
III. Külön postaszerződésünk van azután Németországgal, mely a világpostaszerződés előtt 1872 máj, 7. kelt és az 1873. évi I. t.-c.-be van foglalva. E szerződés, mely első ízben 1850 köttetett meg, mint osztrák-német postaegyesület előzményét képezte a világpostaszerződésnek. A szerződés Magyarországot, Ausztriát és Németországot mindennemü postaküldeményre nézve egy területté alakítja. A díjak ezen egész területre nézve egységesek és mérsékeltebbek, mint a világpostaszerződésben megállapítottak.
IV. Van még ezeken felül több más postaszerződés, amelyek a világpostaegyesület alakítása előtt keletkeztek és amelyek határozmányait ez utóbbi egyesület kisebb-nagyobb részben hatályon kivül helyezte, mint ilyenek említendők: az 1869. XIII. t.-cikkben foglalt postaszerződés Szerbiával, amely a levélpostára a világpostaegyesületnél olcsóbb díjat szab (levél 5 kr); az 1869. XIV. t.-cikkbe foglalt román postaszerződés, amely Erdélynek a Marostól délre fekvő határszéli forgalmában Romániával állapít meg olcsóbb levélpostai díjakat; az 1895. kormány egyezménynyel megújított postaszerződés Montenegróval (1873. XIX. t.-c.), amely szintén olcsóbb díjat szab a levélpostára. Ugy ezek a szerződések, mint az Olaszországgal 1867-ből, Oroszországgal 1873-ból (1974. XIII. t.-c.), a Svájccal 1868-ból (1869. XI. t.-c.) kelt postaszerződések ez országokba nagyobb súlyu csomagok küldését teszik lehetővé és a határszéli csatlakozást és átadási szolgálatot szabályozzák. Vannak ezenfelül még egyezményeink, amelyek a világpostaszerződésben szabályozott szolgálatokat hozzák be egyes országokkal bizonyos módosítások mellett. Ilyen az utalványegyezmény Angliával 1885-ből, Észak-Amerikával 1892-ből, postai csomagegyezmény Angliával 1897-ből.
V. A világpostaegyesülethez tartozó főbb államok ebbeli viszonyait ez a táblázat tünteti fel:
)
L. táblázat
