Rétöntözés,
Rétöntözés, a réteknek vizzel való ellátása mesterséges módon. A R. alkalmazása már nagyon régi keletü. Kiváló fontosságra különösen a régi Olaszországban emelkedett, melynek északi részében - Lombardiában - maiglan a tökély legmagasabb fokán áll. Ellenben a többi kulturállamokban csak a mult század közepe, nálunk pedig a kulturmérnöki intézmény megalkotása óta (1879) vett a R. nagyobb lendületet, habár fontosságát régen elismerték. A R. célja kettős, t. i. egyrészt a réti növényzetnek tenyészet közben a szükséges nedvességet biztosítani, másrészt a vizben oldott és lebegő növényi tápanyagok által trágyázólag hatni. Azonkivül kihat az öntözés a talajban foglalt anyagok feloldására, a talajbeli levegőre és a talaj hőmérsékletére. Ezen hatások végeredménye abban nyilvánul, hogy az öntözhető rétek szénatermése nemcsak nagyobb, hanem biztosabb is, mint a nem öntözhetőké. Legfeltünőbb ez a hatás száraz éghajlat alatt, hol a rétek holdankint alig 15-20 q szénát teremnek, mig öntözhető rétek termése 40, sőt 50 q-ra emelkedik, Lombardiában pedig az ott marcitáknak mondott öntözhető rétek 5-6-szor kaszálhatók s hozamuk meghaladja a 100 q-t. R.-re mindenütt nyilik alkalom, ahol e célra alkalmas vizzel elegendő menynyiségben rendelkezünk és ez a viz az öntözendő területre könnyü szerrel - azaz költséges berendezések nélkül - rávezethető, másrészt a felesleges viz nehézség nélkül elvezethető. E föltételek nélkül a mi viszonyaink között a R.-t alkalmazni nem tanácsos (l. Öntözés). Hazánkban az öntözésre berendezett rétek területe nagyon csekély, mindössze 4-5000 kataszt. holdat foglal el; remélhető azonban, hogy az alföldön tervezett nagy szabásu csatornázási rendszer nagyban hozzá fog járulni a R.-nek általánosabb alkalmazásához.
