Rozsnok
Rozsnok (növ., Bromus L., vadzab, hölyefű, hélyafű), egy- vagy többnyári pázsitfű. Virágboga sok kalászkából alakul, kalászkája sokvirágu, polyvája a hátán domboru vagy gerinces, a csúcsán kétfogu. Külső toklászának a szálkája a csúcsa alól nő ki, egyenes vagy sodort. A Bromus giganteus L. vagy Festuca gigantea 1/2-1 1/2 m. magas, virágzata kivirágzás előt lehajló. Vizparton, különösen televényes helyen terem, első rangu kaszálófű, de csak kánikula előt, azután a sarjuja nem sok értékü. Nálunk erdős vidéken terem, nem igen értékesítik. A Br. erectus Huds.(Festuca vagy Br. montanus Fl. Wett., 1. az ábrát)
Hegyi rozsnok.
virágzata felálló, alsó ágai széterjeszkednek. Réten nálunk Br. Pannonicus Kumm. et Sendtn. fajtájával együtt, különösen meszes hegyen terem, első rangu takarmány, kivált a juhnak meg a tejelő tehénnek. A Br. secalinus L. közönségesebb mezei fű Európában meg Ázsia közép részein. Nálunk töltés megkötésére gyakran vetik. Szántással, elpusztul, de az őszi vetéssel, kivált nedves tél után és olyan helyen, ahol az álló viz a gabonát elpusztította, kisarjadzik. Ebből származott az a hiedelem, hogy a rozs v. a búza nedves télen R.-ká változik. A Br. mollis L. mezőn, réten bőven terem, de takarmányértéke kevés, más jobb füvet hamisítanak vele. A Br. arvensis L., 1. Arvarozsnok. A B. Schraderi Kunth. (Ceratochloa pendula Schrad., tülökpázsit) 1/2-1,3 m.-nyi, virágzata nagyon hosszu, kalászkája lapos, kétélü. A franciák termesztését nagyon ajánlják. Carolinai eredetü. Virágzatát bokrétába kötik.
