Szalmaáruk,
Szalmaáruk, különösen a rozs, az árpa, a búza, a zab és a rizs szalmájából készült cikkek. Szövő- és fonómunkákra a szalmát és pedig kizárólag a búza- és rozsszalmát külön e célra gyüjtik, amidőn is a gabonát megérés előtt levágják, töréstől gondosan megóvják, megfehérítik s erőssége szerint osztályozzák. Olaszországban e célra külön szalmanemet (az u. n. marzolanót) termelnek, amelyet a nyári búza egy vékony és hajlékony száru faja (grano marzuolo) szolgáltat. Finomabb fonómunkákra a szalmát hasogatják, csak a legdurvább cikkek készülnek osztatlan és fehérítetlen szalmából. Szalmából készítenek kosarakat, tányérokat, zsinórt, redőnyöket, művirágokat, mozaikmunkákat, de főleg kalapokat. A szalmát kéndioxiddal vagy hidrogénszuperoxiddal fehérítik. Festés végett a fehérített és szerves savakkal (sóskaborkősavval) kezelt Sz.-t természetes vagy kátrányfestékekkel többnyire savas fürdőben festik. Ilyenek p. az orseille, indigókármin, sárgafa, kurkuma, quercitron, berzsenfa, kékfa s különböző kátrányfestékek, p. fuchsin, metilviolett stb. Pácok gyanánk salétromsavas, faecetsavas vasat, timsót s más efféle sókat használnak.
A fehérítés és szárítás után a szalmát a csomók közt darabokra vágják. A kalász és az első csomó közti részek a leghosszabbak (24-30 cm.) s ezért szalmaszövésre különösen alkalmasak, amiért is a többi részektől elkülönítik. A legfinomabb cikkekre a szalmát lehetőleg egyenlő széles (0,8-1,5 mm.) szalagokra kell osztani, ami egy kis acélszerszám, a szalmahasogató segélyével történik, amelynek kúpalaku nyelén 3-10 sugárszerüen elrendezett éles lemez van. A hasogató hegyét beledugjuk a szalmaszál végébe s a szalmaszálat annyira előretoljuk, hogy annak meghasogatott végét ujjunkkal megfoghatjuk, a midőn is az egész szálat hirtelen végighúzzuk, mire az darabokra esik szét. Egyenletesebb szálakat szolgáltat egy másik eljárás, amely abban áll, hogy a szalmát hosszában egy helyt felhasítják, aztán kiterítik, egy kis hengerműben laposra hengerelik s egy éles fogu fésüvel széthasogatják. Az igy nyert szalagokat aztán vagy szövés által széles darabokká vagy fonás által keskeny pántokká dolgozzák fel. A szalmaszövetek, a diavat változásainak megfelelően, igen sokfélék; terítőket, női kalapokat stb. készítenek belőlük. A finomabb fonásra, nevezetesen kalapokra szolgáló szalmát kézzel keskeny szalagokká fonják, amelyek vagy közvetlenül dolgoztatnak fel kalapokká vagy mint félig kész áru kerülnek forgalomba. Valamint a szöveteknél, ugy a fonatoknál is a fényes oldal a jobb oldal. A szálak megtoldása folytán a baloldalon kiálló szalmavégek részben levágatnak. A férfi-szalmakalapokat többnyire ugy varrják a keskeny szalagokból, a formát keményítés és vasalással adják meg. Szalmamozaik-munka különösen skatulyákon, dobozokon s más kisebb értékü luxuscikkeknél nyer alkalmazást. A főbb cikkek: szalagok, fonadékok, kalapok, ezek a finomabbak; terítők, kosarak, méhkasok, szakajtók és hüvelyek. Előbbiek tekintetében a hazai termelés igen alárendelt jelentőségü, amennyiben a női kalapok nélkül, amelyeket az árustatisztika külön nem mutat ki, 1895-ben 626,090 frt bevitelünk van, melylyel szemben áll 106,655 forint értékü kivitel, amely azonban nagyobbára nem hazai termelésü. Ezzel szemben utóbbiak tekintetében hazai kivitelünk - tényleg hazai termelés - 193,450 frt értéket képvisel és a behozatal csak 29,925 forint.
