Tőke,
Tőke, közgazdasági értelemben mindazok a javak, amelyek kereseti célokra vannak szánva; a mindennapi értelemben pedig az a pénz, amely vagy a további termelés, vagy a későbbi fogyasztás céljaira van félre téve. A tőkének nagyon fontos szerepe van minden termelésnél; szükséges az a vállalatok nyers anyagának, munkaeszközeinek megvásárlására, a termelési és értékesítési költségek fedezésére. Az anyagi művelődés haladására nagy hatása volt annak, hogy a vállalkozók birtokában felhalmozódó tőke módot nyujtott ezeknek a munkaeszközök tökéletesítésére, újabb és újabb munkagépek szerzésére; mennél nagyobb mértékben érvényesült valamely gazdasági szervezetben a tőkének ez a munkapótló szerepe: annál olcsóbb és tömegesebb lett a termelés, egyúttal azonban annál kisebb lett az emberi munka értéke. A tőkének ez a munkapótló szerepe azonban a termelvények minőségét a legtöbb esetben megrontotta s e mellet az üzemet teljesen felszabadította a kereslet közvetetlen hatása alól, amennyiben a nagyban való gyártás nem alkalmazkodik a megrendelésekhez, hanem raktári készletekre dolgozik. Természetes következménye lett ennek az, hogy a megrendelésre dolgozó kis ipar azokra a foglalkozásokra szoríttatott, amelyeknek az egyéni ízléshez kell alkalmazkodniok. A tőke termelési szerepéből következett továbbá annak kereseti jellege s ez lett az oka annak, hogy a tőke igen érezhető hatást gyakorolt a jövedelem-elosztás terén. A mai jogrendszerek mellett a tőke fontosságát a magángazdaság szempontjából ez a kereseti képesség, a közgazdaság szempontjából pedig a termelési képesség szolgáltatja. A tőke kereseti képessége idézte elő a világ gazdaságában a mai kereseti rendet, amelyet kapitálizmus (l. o.) néven neveznek. Ennek birálata, illetőleg heves támadása a szocialistáktól ered (l. Szocializmus, XV. köt., 774. old.), akik azonban nem elég pontosan különböztetik meg a tőke termelési és kereseti jellegét.
A tőke keletkezése gazdasági, erkölcsi, politikai és közművelődési tényezőktől függ. Legfontosabb feltételei a következők: 1. a szükségleteket meghaladó jövedelem; 2. a jövendőbeli szükségletek előrelátása; 3. a tőke termelékenységének felismerése; 4. a tőke gyümölcsöztetésének alkalmai; 5. a takarékossági hajlam; 6. a vagyon- és személybiztonság. A tőkéket a termeléshez való viszonyuk szerint szokták osztályozni; nevezetesen a) holt vagy nyugvó tőkének nevezik azt a tőkét, amely nincsen alkalmazva termelésre, hanem gyümölcsözetlenül hever; b) élő v. működő tőke az, amely termelési funkciót teljesít; ez utóbbi lehet ismét: 1. álló tőke, amely ugyanazon üzemben állandóan, vagy legalább huzamosan szolgál, állománya v. éppen nem, v. csak kis részben pusztul a termelés közben; 2. a forgó tőke ellenben a termelés közben elhasználtatik, állománya vagy teljesen megsemmisül, vagy pedig az előállítandó javakba megy át, ugy hogy folytonos pótlása szükséges; c) szabad tőke az, amely még nincs valamely termelés céljaira rendelve; d) kötött tőke ellenben az, amely már valamely vállalat termelési céljai számára van biztosítva; e) produktiv v. termelékeny az olyan tőke, amely tulajdonosának jövedelmet hajt; f) improduktiv vagy terméketlen ellenben az, amely nem hajt jövedelmet; g) emésztő tőke végre az, amely nemcsak, hogy nem jövedelmez, hanem még költséget is okoz annak fentartása vagy megőrzése; h) alaptőke, mely a vállalat létesítésére és berendezésére; i) üzemtőke, mely a vállalat termelésének folytatására szükséges. Tárgyukat tekintve a legfontosabb nemei a tőkéknek a földjavítások, az építkezések, a gépek, az állatok, a földbirtok, a pénz, az anyag- és árukészletek, élelmi szerek, bizonyos kizárólag kereseti viszonyok, jogosultságok stb. V. ö. Földes, Társadalomgazdaságtan (1. köt., 195-213. old.).
T., botanikai értelemben eredetileg a levágott fának a földben maradó nyers tuskója vagy csonkája. A többnyáréltü fűnemüek tőkéje (hibásan gyöktörzs) földbeli szár (rhizoma). Gyakran nincs mélyen a földben, ezzel telel ki a többnyáréltü növény. A hosszura és vékonyan növő tőkét, mely gyakran messze szétágazik, taracknak (l. o.) is mondjuk. - T. (ném. Steven; ol. asta; ang. stem), a hajótő folytatását képező, a hajót mind elül, mind hátul elzáró (orr- és fartőke), többé-kevésbbé függélyesen álló fa- vagy acélgerenca. L. Hajó.
