Tarackbúza
Tarackbúza v. tarackfű (növ., badbúza, búzaperje és lábas perje Baumgartennál, kutyaperje, ebgyúgyító pázsint, búzalevelü fű Benkőnél; Agropyrum Gaertn., Eremopyrum Led.), kalászos pázsitfű, a búza rokona v. e génusz algénusza, amelytől többnyáréltüsége, a gyakori földbeli inda (lásd Tarack), valamint a több- (3-15) virágu kalászka különbözteti meg. A kalászkák szélesebb lapjukkal támaszkodnak a kalász tengelyéhez, a vadóctól ez különbözteti meg. 32 faja (hazánkban 9) mind a két földségnek mérsékelt vidékein terem. Az Agr. v. Triticum repens L. (l. az ábrát) 1/3-1 m. magas, merev száru pázsit. Kalásza egyenesen áll, kalászkája rendesen 5-6 virágu. Könnyü porhanyó földben Európában, Ázsia északi részén, Észak-Amerikában és Patagoniában terem. Gyenge édesízü, gyakran mannit-termelő tarackja rhizoma v. radix graminis albi (a. m. fehér fűgyökér) néven officinális. Más vidéken rokon faj (A. acutum R. et Sch., A. pungens R. et Sch., A. iunceum Beauv., A. intermedium Host.) ugyane célra használatos. A T. a szántóföldön tarackjával alkalmatlan, a föld erejét kiszívja, kiirtása nehéz, a földet gyengén, 4-5 cm.-nyire kell felszántani, azután nehéz vashengerrel jól meghengerezni. Ha a T. tarackdarabja mégis kihajtani kezdene, jól meg kell boronálni, s a kiboronált darabokat elszáradás után ismét erősen meghengerezni. Célszerü ezután trágyázni és 18-20 cm.-nyire beszántani. A T. tarackjában sok a táplálék: keményítő, mézga stb.; cukortartalma 22 %-ig emelkedik. Vizparton a tarack a földet jól megfogja, homokos mezők és lejtők megkötésére célszerü. Egyike a legelterjedtebb és legalkalmatlanabb gyomnövényeknek.
Tarackbúza kalásza.}
