Vérköpés
Vérköpés (haemoptoe), tágabb értelemben a szájból, garatból, gégéből származó vérzéseket is magában foglalja, szűkebb értelemben a tüdőből származó vérzésre vonatkozik. Jellemző reá nézve, hogy köhögéssel ürül ki. A kiürített vér a hörgök váladékában apró pettyek vagy csíkok alakjában jelenik meg. Nagyobb vérzésnél tisztán ürül ki és sokszor igen nagy mennyiségü lehet. Ilyenkor élénk piros, habzó. A vér mindig a tüdő véredényeiből származik, néha minden kimutatható kórboncolástani elváltozás nélkül, máskor a megbetegedett edényfal megrepedése folytán. Ilyen megbetegedés lehet a véredények aneurizmás elváltozása, vagy fekélyedési folyamatok. Ehhez képest, nem számítva a tüdősérüléseket követő V.-t, az leggyakrabban szivbajoknál, a tüdőszövet széteséséhez vezető folyamatoknál, különösen tuberkulózisban szenvedőknél fordul elő. Kezelésénél különösen fontos a nyugalom, amelyet kellő fokban csakis az ágyban fekvés biztosíthat. A betegnek beszélnie, mozognia nem szabad, a köhögési inger csillapítására morfium, kodein stb. szolgálnak, a véredények összehúzódását ergotin, hydrastis canadensis stb. segítségével igyekszünk elérni. Táplálékképen folyékony, hideg tápszereket adunk, különösen tejet, de kis mennyiségben. Célszerü, ha a beteg időnként jéglabdacsokat nyel és mellére hideg borogatást rakunk.
