Vasúti kocsi,
Vasúti kocsi, a vasútak szállító eszköze, mely a szerint amint személyek vagy javak szállítására szolgál, személykocsi, illetve teherkocsi nevet visel. A személykocsik (németül Personen-Wagen, franciául voitures, angolul passengerscarriages) közt megkülönböztetünk udvari, termes, bizottsági, háló-, étkező-, I., II., III., sőt helyenként IV. osztályu kocsikat s ide soroljuk a posta-, mentő-, konyha-, kalauz- v. podgyász-, levelézést közvetítő, állatkisérő kocsikat is, melyek valamennyijének belseje utasok, vasúti v. egyéb személyzet számára megfelelő berendezéssel bir. A szükséghez képest előfordul az is, hogy ugyanaz a személykocsi többféle célnak is szolgál vagy pedig két, három osztályt is egyesít magában. A vasúti személyszállító kocsik hazája Anglia s onnét jutott a kontinensre az angol tipus, mely rövid kéttengelyes kocsi és belsejében fülkékre, szakaszokra van osztva; az ajtók a kocsik oldalain vannak s alattuk lépcsődeszkák futnak végig. Az amerikai tipus ennek teljes ellentéte s a kocsi rendesen igen hosszu, két forgó alvázon (rendesen 4 tengelyen) nyugszik, belseje nyilt és középen hosszabb, az ülések közt szabadon hagyott átjárása van, sőt a kocsi két végén is át lehet meni a szomszéd kocsiba. Ez a két tipus küdött egymással a legújabb időkig, amikor is végre olyan szerkezet kapott lábra, mely mindkettőnek előnyeit egyesíti magában s ez az u. n. hosszátjáratu személykocsi, oldalfolyosóval és szakaszokkal, mely tipus eleinte csak a rövidebb, most már pedig mindenfelé a hosszu (2 forgóvázas) kocsikra is kiterjeszkedik. A kérdés ilyetén való megoldását Heusinger von Waldegg német vasúti mérnök javasolta még 1870-ben (sőt a szakemberek figyelmét a kombinálásra már 1863. is felhívta), azonban a szakbeli ellenvetések csak igen nehezen voltak legyőzhetők s az utazó közönség maga is kétkedve fogadta az újítást, mig manapság, mikor már olyan vonataink is vannak, melyeken az utasok minden veszély nélkül végig sétálhatnak (amennyiben a kocsiközök is minden oldalról körülvett s a külső levegőtől elzárt átjárókkal vannak ellátva), az ilyen egyesített rendszerü kocsik már közkedveltségnek örvendenek. Különös előnye az ilyen kocsinak az, hogy árnyékszékkel is el van látva, melyben egyúttal mosdókészlet is található. Újabb időben a személykocsik gőzzel fűttetnek, jól szellőztethetők, olajgáz- sőt villamos világításra is be vannak rendezve s többnyire olyan fékkel (l. o.) láttatnak el, melynek segítségével az útasok maguk is megállíthatják a vonatot, másutt meg u. n. vészjelzővel szereltetnek föl, melylyel a megállásra jel adható. Hazánkban a személykocsik építésével már több gyár foglalkozik s ezek közt első helyen áll a Ganz és társa részvénytársaság V.-gyára, mely a millennium alkalmából a magy. kir. államvasútak részére egy rendkivül fényes berendezésü teljes udvari vonatot, valamint nagyobb számu 3 és 4 tengelyü hosszu személykocsit, a legújabb és legjobb berendezésekkel ellátva szállított. Utóbbiakból több kocsit készített a Weitzer-féle aradi gyár is.
A teherkocsik (németül Last- v. Güterwagen, franciául wagons a marchandises, angolul goodswaggons) általában két fő csoportra oszlanak, t. i. födött és nyilt (ang. lowry) teherkocsikra s az egyes külön célok szerint megkülönböztetünk gabona (ömlesztett állapotban való) szállítására, katona- és ló-, luxusló, sör-, hús-, butor-, szarvasmarha-, sertés-, baromfi-, szén-, faszén-, koksz- (pirszén), szálfa-, ágyu-, kavics-, trágya-, szesz-, petroleum-, gáz- stb. szállítására való teherkocsikat s vannak emelődaruval ellátott, valamint különféle szerszámok és eszközökkel felszerelt u. n. segélykocsik is. Nálunk a teherkocsik legnagyobb része kéttengelyü s csak ritkán látható forgó alvázas (4 tengelyü) vagy 3, 5, 6 tengelyü kocsi, Amerikában azonban a teherkocsik jó része is forgó vázas. A vasúti teherkocsi eredete visszanyúlik egészen a XVI. sz.-ba, amikor már bányaüzemeknél (fapályákon) használtak szén- és kőszállításra (bár igen primitiv) kocsikat, azonban fejlődésük csak 1825-30 körül indult meg, az első angol vasutak idejében s azóta ugy a szerkezet, mint az anyag is gyökeres változáson ment át. Ma már a teherkocsiknak nemcsak alvázuk, hanem szekrényoszlopaik és merevítőik (sokféle p. a szénkocsiknak falai) is vasból készülnek s a födelek is bádoggal burkoltatnak, mig kezdetben fő alkotó részeik fából valók voltak. Teherkocsikat épít hazánkban ugyancsak a Ganz-féle budapesti kocsigyár, a Weitzer-féle aradi, a Schlick-féle buapesti és újabban a győri vaggon- és gépgyár. Egy közönséges nagyságu födött teherkocsi fékkel nálunk átlag 2000 frtba, egy nyilt (szén-) kocsi átlag 1800 frtba kerül; ugyanazon kocsi ára fék nélkül körülbelül 300 frttal kisebb.
