ÉNEKKEZDŐ SOROK
ÉNEKKEZDŐ SOROK
A történet tényleges bemutatása előtt a históriában rendszerint található egy vagy két strófa, melyek közvetlenül a közönséghez szólnak: figyelemre, meghallgatásra szólítanak fel, mivel rendkívüli esemény az, ami hallható. Némelykor e strófa csak az eset rendkívüliségére utal és a korra, amelyben mindez a szörnyűség megtalálható. Ilyen pl. a fenti história kezdőstrófája is:
392Én Istenem, miket kell még megérni,
Nem lehet most egyebet se hallani,
Napról napra betörések, lopások,
Mindenfelé csak a nagy gyilkosságok.
Nem lehet most egyebet se hallani,
Napról napra betörések, lopások,
Mindenfelé csak a nagy gyilkosságok.
Máskor kifejezetten a figyelmes hallgatásra szólítanak fel, a téma rendkívülisége következtében. E verskezdetek egyébként meglepő egyezést mutatnak a históriás énekek kezdősoraival, sőt azon túlmenően, sok más epikus ének kezdetével is. Csak mutatóban közlünk ezek közül párat. Vajkai Bánk bánról szóló énekének kezdősorai:
Egy régi dologról én mostan szólok
Kérlek, hogy fejenként rá hallgassatok.
Kérlek, hogy fejenként rá hallgassatok.
Az egyik históriának pedig ezek a kezdősorai:
Jöjjetek közelebb, hallgasson mindenki
Midőn ajkam a bús történetet zengi.
Midőn ajkam a bús történetet zengi.
S hogy az efféle verskezdetnek milyen szívós hagyománya lehetett, azt abból is megítélhetjük, hogy még a pusztán olvasmánynak szánt, az énektőt függetlenedett hírversekben is megtaláljuk a következő formában:
Jertek ki szegények, jószívű polgárok
Megírtam a versem, csak azt olvassátok.
Megírtam a versem, csak azt olvassátok.
Érdekes viszont, hogy a rendkívüli eseményre való utalás, figyelemfelhívás némely balladánkban is megtalálható:
Hallottátok hírét a híres Szebennek,
A híres Szebennek, s a híres Mohának?
A híres Szebennek, s a híres Mohának?
