IV. SZÍN.
Langley, York herczeg kertje.
Királyné, két Hölgy jönnek.
KIRÁLYNÉ.
Mi játékot gondoljunk mára ki,
Hogy tovaűzzük súlyos gondjainkat?
Mi játékot gondoljunk mára ki,
Hogy tovaűzzük súlyos gondjainkat?
1. HÖLGY.
Golyót hajítsunk.
Golyót hajítsunk.
KIRÁLYNÉ.
Hogy csupa rög lesz az egész világ,
A melybe minden vágyam ütközik.
| Jaj, úgy képzelem, |
A melybe minden vágyam ütközik.
1. HÖLGY.
Tánczot tehát, felséges asszonyom.
Tánczot tehát, felséges asszonyom.
KIRÁLYNÉ.
Lábam nem tarthat mértéket, gyönyörben,
Míg szívem búban mértéket nem ismer.
Tánczot ne hát, lányok, valami mást.
Lábam nem tarthat mértéket, gyönyörben,
Míg szívem búban mértéket nem ismer.
Tánczot ne hát, lányok, valami mást.
1. HÖLGY.
Mondjunk mesét.
Mondjunk mesét.
KIRÁLYNÉ.
| Szomorgót, vagy vigat? |
1. HÖLGY.
Ezt is, meg azt is.
Ezt is, meg azt is.
KIRÁLYNÉ.
Ha víg: a vígság távolléte csak
Eszembe hozná jelen bánatom’;
S ha bús, mivel van úgy is búm elég,
Mért sokasítsam a mesével is?
A mi jelen van: ismételni mért?
És a mi nincs: mért emlegetni azt?
| Ezt se, azt se; mert |
Eszembe hozná jelen bánatom’;
S ha bús, mivel van úgy is búm elég,
Mért sokasítsam a mesével is?
A mi jelen van: ismételni mért?
És a mi nincs: mért emlegetni azt?
1. HÖLGY.
Hát dallok, asszonyom.
Hát dallok, asszonyom.
)
KIRÁLYNÉ.
Van rá! De jobb szeretném én, ha sirnál.
| Jó, hogy okod |
1. HÖLGY.
Sirnék is én, ha vigaszodra volna!
Sirnék is én, ha vigaszodra volna!
KIRÁLYNÉ.
Én meg dalolnék; ha könyű vigaszt
Adhatna, s azt tőled nem kölcsönöznék!
De várjatok; kertészek jönnek itt;
Vonuljunk ama fák árnyába el.
Kertész két Legény-nyel jő.
Fogadok, búmra egy tű ellenébe,
Hogy ország dolgáról lesz a beszéde.
Ha változás jő, eleget se’ győznek
Én meg dalolnék; ha könyű vigaszt
Adhatna, s azt tőled nem kölcsönöznék!
De várjatok; kertészek jönnek itt;
Vonuljunk ama fák árnyába el.
Kertész két Legény-nyel jő.
Fogadok, búmra egy tű ellenébe,
Hogy ország dolgáról lesz a beszéde.
Ha változás jő, eleget se’ győznek
| Beszélni róla. – Gyászt csak gyász előz meg! | (A Királyné, Hölgyeivel elvonúl.) |
KERTÉSZ.
Menj s kösd fel a rendetlen ágakat,
Mik, engedetlen rossz fiak gyanánt,
Pazar teherrel nyomják atyjokat;
Támaszd föl a vesszőt, mely meghajol.
Te meg metéld el, mint bakó, a tul-
Buján tenyésző hajtások fejét,
Mik nagyralátnak a köztársaságban.
Azt akarom, mind egyenlő legyen!
Majd addig én az ártalmas gyomot,
Burjánt, kitépem, mely haszontalan
Elszíja földünk nedvét, a virág-
Tövek elől.
Menj s kösd fel a rendetlen ágakat,
Mik, engedetlen rossz fiak gyanánt,
Pazar teherrel nyomják atyjokat;
Támaszd föl a vesszőt, mely meghajol.
Te meg metéld el, mint bakó, a tul-
Buján tenyésző hajtások fejét,
Mik nagyralátnak a köztársaságban.
Azt akarom, mind egyenlő legyen!
Majd addig én az ártalmas gyomot,
Burjánt, kitépem, mely haszontalan
Elszíja földünk nedvét, a virág-
Tövek elől.
1. LEGÉNY.
Miért erőködünk, e
Kis keritésben rendet tartani
S példát mutatni nagy ország előtt?
Míg tenger övezte kertünk, szép hazánk
Gyommal tele, virági sínylenek,
Korlátja rozzant, fái tisztitatlan,
Gyepűje ronda, s minden gyógy-füvén
Hernyók nyüzsögnek!
Miért erőködünk, e
Kis keritésben rendet tartani
S példát mutatni nagy ország előtt?
Míg tenger övezte kertünk, szép hazánk
Gyommal tele, virági sínylenek,
Korlátja rozzant, fái tisztitatlan,
Gyepűje ronda, s minden gyógy-füvén
Hernyók nyüzsögnek!
KERTÉSZ.
Ki ily gonosz tavaszt megszenvedett:
A lombhullást megérte maga is.
S mi őt, emésztve, támogatni látszék:
Kitépve mérges ihszalagja mind,
Tőbül; nemes Bolingbroke tépte ki.
Védet ne leljen többé lombja közt:
Tudnillik Bushy, Green s Wiltshire gróf.
| Fogd be szádat. Az, |
A lombhullást megérte maga is.
S mi őt, emésztve, támogatni látszék:
Kitépve mérges ihszalagja mind,
Tőbül; nemes Bolingbroke tépte ki.
Védet ne leljen többé lombja közt:
Tudnillik Bushy, Green s Wiltshire gróf.
1. LEGÉNY.
Hogyan? megölve?
Hogyan? megölve?
KERTÉSZ.
Pazar királyra is kezet tőn. Oh jaj!
Ha idejében, országában oly
Rendet csinált voln’, mint e kertbe’ mi!
Mi, hogyha kell, felmetszük a fa héját,
Hogy nedve folyjon, s túlpazar erő
Ne rontsa elbizottan önmagát.
Ha így tett volna a nagyokkal ő, kik
Fejére nőttek: éltek volna, hogy
Gyümölcsöt adva, ő izlelheté.
Fölösleges hajtást mi lemetélünk,
Termő galyért. Tett volna ő is úgy:
Ma is viselné még a koronát!
Így, buja kéj közt eljátszá honát.
| Meg! s Bolingbroke, a |
Ha idejében, országában oly
Rendet csinált voln’, mint e kertbe’ mi!
Mi, hogyha kell, felmetszük a fa héját,
Hogy nedve folyjon, s túlpazar erő
Ne rontsa elbizottan önmagát.
Ha így tett volna a nagyokkal ő, kik
Fejére nőttek: éltek volna, hogy
Gyümölcsöt adva, ő izlelheté.
Fölösleges hajtást mi lemetélünk,
Termő galyért. Tett volna ő is úgy:
Ma is viselné még a koronát!
Így, buja kéj közt eljátszá honát.
1. LEGÉNY.
Hát azt hiszed: letészik a királyt?
Hát azt hiszed: letészik a királyt?
KERTÉSZ.
Lenyomva van már, s biz én fölteszem, hogy
Le is teszik. Az éjjel jó urunk egy
Barátja híreket kapott gonosz
Dolgok felől.
Lenyomva van már, s biz én fölteszem, hogy
Le is teszik. Az éjjel jó urunk egy
Barátja híreket kapott gonosz
Dolgok felől.
KIRÁLYNÉ (előlép).
Megfúlok! Szólanom kell!
Te! a ki itt mint Ádám őrzöd e
Kertet, mikép mer durva nyelved ily
Rossz híreket beszélni? Ki sugá,
Mely Éva, mely kigyó neked, hogy itt
Az ember estét másodszor jelentsd?
Te mondod, hogy Richardot leteszik?
Te por, te féreg, alig jobb a földnél,
A melybe turkálsz: te mered
Jósolni buktát? – Szólj: hogy’, hol, mikor,
Vevéd e tenger rossz hírt? Szólj, kölyök!
Megfúlok! Szólanom kell!
Te! a ki itt mint Ádám őrzöd e
Kertet, mikép mer durva nyelved ily
Rossz híreket beszélni? Ki sugá,
Mely Éva, mely kigyó neked, hogy itt
Az ember estét másodszor jelentsd?
Te mondod, hogy Richardot leteszik?
Te por, te féreg, alig jobb a földnél,
A melybe turkálsz: te mered
Jósolni buktát? – Szólj: hogy’, hol, mikor,
Vevéd e tenger rossz hírt? Szólj, kölyök!
KERTÉSZ.
Bocsánat, úrnő, kedvem nem telik
E rossz hirekben. Ámde mind igaz.
Richard király, a hatalmas Bolingbroke
Kezébe’ van. S most szerencséjöket
Mérlegbe tették: férjed mérlegén
Csak ő van s egy-két léha, a kivel
Az még könnyebb lesz; a más serpenyőt
A nagy Bolingbroke s egész Anglia
És minden pairje tölti bé: vele
Richard királyét könnyen nyomja le!
Londonba menj bár, s meglásd, nem hazud
Szóm; azt beszéltem, mit mindenki tud!
Bocsánat, úrnő, kedvem nem telik
E rossz hirekben. Ámde mind igaz.
Richard király, a hatalmas Bolingbroke
Kezébe’ van. S most szerencséjöket
Mérlegbe tették: férjed mérlegén
Csak ő van s egy-két léha, a kivel
Az még könnyebb lesz; a más serpenyőt
A nagy Bolingbroke s egész Anglia
És minden pairje tölti bé: vele
Richard királyét könnyen nyomja le!
Londonba menj bár, s meglásd, nem hazud
Szóm; azt beszéltem, mit mindenki tud!
KIRÁLYNÉ.
Oh könnyű lábú balsors! híreid
Nem szólanak nekem? hogy legutolsó
Legyek, ki róla hallok? Tán azért
Jösz legutóbb felém, hogy legtovább
Tartsam szivembe’ gyászodat? – Jerünk
Londonba el, lányok! London királya
Mély gyászban űl: üljünk mi is hozzája!
Ezért születtem, ah! hogy részem légyen
A nagy Bolingbroke diadalmenetében!
Kertész! kivánnám, gyászos híredér’
Oh könnyű lábú balsors! híreid
Nem szólanak nekem? hogy legutolsó
Legyek, ki róla hallok? Tán azért
Jösz legutóbb felém, hogy legtovább
Tartsam szivembe’ gyászodat? – Jerünk
Londonba el, lányok! London királya
Mély gyászban űl: üljünk mi is hozzája!
Ezért születtem, ah! hogy részem légyen
A nagy Bolingbroke diadalmenetében!
Kertész! kivánnám, gyászos híredér’
| Veszszen ki fű, fa, melyhez kezed ér! | (Királyné Hölgyeivel el.) |
KERTÉSZ.
Szegény királyné! élj csak boldogan!
Nem bánom, átkod ha meg is fogan.
– Itt hulla könye… Itt még harmata:
Majd gyászvirágot ültetek oda.
Hadd gyászoljon, s mindig jelölje itt
Szegény királyné! élj csak boldogan!
Nem bánom, átkod ha meg is fogan.
– Itt hulla könye… Itt még harmata:
Majd gyászvirágot ültetek oda.
Hadd gyászoljon, s mindig jelölje itt
| Egy gyászoló királyné könyeit! | (Mind el.) |
