I. SZÍN.
Bangor. Szoba a főpap lakában.
Hővér, Worcester, Mortimer s Glendower jönnek.
MORTIMER.
Biztos szövetség, szép igéretek,
S legjobb reménynyel telve kezdeményünk.
Biztos szövetség, szép igéretek,
S legjobb reménynyel telve kezdeményünk.
HŐVÉR.
Lord Mortimer s nagybátyám Glendower,
Nem ültök-é le?
S Worcester bátya. Ej! ördögbe is!
Feledtem a térképet.
Lord Mortimer s nagybátyám Glendower,
Nem ültök-é le?
S Worcester bátya. Ej! ördögbe is!
Feledtem a térképet.
GLENDOWER.
Ülj le, Percy; ülj le, Hővér öcsém;
Mert a midőn Lancaster e neven
Beszél felőled,
Elsápad arczában s fel-feltörő
Sohajjal égbe kíván tégedet.
| Oh! nem; itt van. |
Mert a midőn Lancaster e neven
Beszél felőled,
Elsápad arczában s fel-feltörő
Sohajjal égbe kíván tégedet.
HŐVÉR.
Téged meg a pokolba, a midőn
Owen Glendower felől beszélni hall.
Téged meg a pokolba, a midőn
Owen Glendower felől beszélni hall.
GLENDOWER.
Nem is kárhoztatom: midőn születtem,
Lángzó jelek és tűzalakzatok
Borították el a menny homlokát,
S világra jöttömön megreszketett
A föld erős alapja s oszlopa,
Mint egy banya.
Nem is kárhoztatom: midőn születtem,
Lángzó jelek és tűzalakzatok
Borították el a menny homlokát,
S világra jöttömön megreszketett
A föld erős alapja s oszlopa,
Mint egy banya.
HŐVÉR.
Biz úgy tett volna az azon időszakban, ha anyád macskája kölykezett volna is meg, s világra nem te jösz.
Biz úgy tett volna az azon időszakban, ha anyád macskája kölykezett volna is meg, s világra nem te jösz.
GLENDOWER.
Mondom, hogy akkor a föld reszketett.
Mondom, hogy akkor a föld reszketett.
HŐVÉR.
A föld nem úgy gondolkozott, miként én,
Ha azt hiszed, hogy tőled reszketett.
A föld nem úgy gondolkozott, miként én,
Ha azt hiszed, hogy tőled reszketett.
GLENDOWER.
Rengett a föld, az égbolt tűzben állt.
Rengett a föld, az égbolt tűzben állt.
HŐVÉR.
Oh! hát azért ingott, mert tűzbe’ látta
Az égboltot, de nem, mert te születtél.
A megbomolt természet néha szörnyű
Rohamban tör ki s a megterhesűlt
Földet gyakorta kínozzák szelek,
Szilaj vihar levén méhébe zárva,
A mely kitörni vágyik onnan és
Megrázogatja föld-anyót, hogy a
Tornyok s mohos tetők leomlanak.
Föld nagyanyánk így szenvedett, midőn
Te a világra jöttél, s reszketett
Kínjában.
Oh! hát azért ingott, mert tűzbe’ látta
Az égboltot, de nem, mert te születtél.
A megbomolt természet néha szörnyű
Rohamban tör ki s a megterhesűlt
Földet gyakorta kínozzák szelek,
Szilaj vihar levén méhébe zárva,
A mely kitörni vágyik onnan és
Megrázogatja föld-anyót, hogy a
Tornyok s mohos tetők leomlanak.
Föld nagyanyánk így szenvedett, midőn
Te a világra jöttél, s reszketett
Kínjában.
GLENDOWER.
Én kevésnek tűröm el
Az ily ellenkezést. Hadd mondjam ismét,
Hogy születésemen tüzes jegyek
Borították el a menny homlokát.
Bérczről a zerge elriadt s a nyáj
Szörnyen zajongott a rémült mezőn.
E jegy mind rendkívülinek jelölt,
S egész éltem folyása is mutatja,
Hogy nem vagyok hétköznap embere:
Mert hol van élő lény, az angol, a
Skót s walesi parton, mit tenger körit,
Ki engem, gyermeket, tanítgatott?
Vagy nő szülötte hol találkozik,
Ki engem a bűvészetben utól ér
S a mély buvárlatokban meghalad?
Én kevésnek tűröm el
Az ily ellenkezést. Hadd mondjam ismét,
Hogy születésemen tüzes jegyek
Borították el a menny homlokát.
Bérczről a zerge elriadt s a nyáj
Szörnyen zajongott a rémült mezőn.
E jegy mind rendkívülinek jelölt,
S egész éltem folyása is mutatja,
Hogy nem vagyok hétköznap embere:
Mert hol van élő lény, az angol, a
Skót s walesi parton, mit tenger körit,
Ki engem, gyermeket, tanítgatott?
Vagy nő szülötte hol találkozik,
Ki engem a bűvészetben utól ér
S a mély buvárlatokban meghalad?
HŐVÉR.
Ki sem beszél jobban vallul, hiszem …
Ebédelhetném.
Ki sem beszél jobban vallul, hiszem …
Ebédelhetném.
MORTIMER.
Hagyd abba, Percy; őrültté teszed.
Hagyd abba, Percy; őrültté teszed.
GLENDOWER.
A szörnyű mélyből rémeket hivok.
A szörnyű mélyből rémeket hivok.
HŐVÉR.
Hisz azt én is tudok s mindenki tud;
De jönnek-é vajjon, midőn hivod?
Hisz azt én is tudok s mindenki tud;
De jönnek-é vajjon, midőn hivod?
GLENDOWER.
Sőt megtanítlak parancsolni az ördögnek.
Sőt megtanítlak parancsolni az ördögnek.
HŐVÉR.
S én megtanítlak elkergetni, bátya,
Az ördögöt csupán igaz beszéddel:
Szólj igazat s az ördög elriad,
Ha van hatalmad hívni, hozd ide,
S én esküszöm, hatalmamban van őt
Elűzni. Oh míg élsz, mindúntalan
Szólj igazat s az ördög elriad.
S én megtanítlak elkergetni, bátya,
Az ördögöt csupán igaz beszéddel:
Szólj igazat s az ördög elriad,
Ha van hatalmad hívni, hozd ide,
S én esküszöm, hatalmamban van őt
Elűzni. Oh míg élsz, mindúntalan
Szólj igazat s az ördög elriad.
MORTIMER.
Jer, jer!
Hagyd abba már e hasztalan beszédet.
Jer, jer!
Hagyd abba már e hasztalan beszédet.
GLENDOWER.
Háromszor mérkőzött Bolingbroke Henrik
Hatalmammal; de a Wye szélitől
S fövény medrű Severnnek partitól
Háromszor útasítottam haza
Mezitláb és kitéve a viharnak.
Háromszor mérkőzött Bolingbroke Henrik
Hatalmammal; de a Wye szélitől
S fövény medrű Severnnek partitól
Háromszor útasítottam haza
Mezitláb és kitéve a viharnak.
HŐVÉR.
Mezitláb és hozzá viharban is?
Hogy a manóban nem kapott hideg lázt?
Mezitláb és hozzá viharban is?
Hogy a manóban nem kapott hideg lázt?
GLENDOWER.
Itt a térkép. Eloszszuk-é jogunkat,
Kötött alkunk szerint, három felé?
Itt a térkép. Eloszszuk-é jogunkat,
Kötött alkunk szerint, három felé?
MORTIMER.
A fődekán azt már elszeldelé
Három egyenlő részre: Angliát
Trent- és Severntől dél s kelet felé
Nekem jelölte: és nyugatra, Walest,
Túl a Severn partján, a dús vidéket,
Owen Glendowernek; neked meg, öcsém,
Trenttől éjszakra, a mi még maradt.
Hármas kötésünk meg van írva már,
S ha megpecsételők együttesen,
Mi még ez éjjel megtörténhetik,
Holnap korán, öcsém Percy, te és én,
S a jó Worcester együtt utazunk,
Atyád- s a skót hadakkal egyesülni
Határzatunk szerint Shrewsburyban.
Atyám Glendower még el nem készüle,
Pár hét alatt nincs is szükség reá.
Addig körötted összegyűjtheted
Barátid-, védenczid’ s szomszédidat.
A fődekán azt már elszeldelé
Három egyenlő részre: Angliát
Trent- és Severntől dél s kelet felé
Nekem jelölte: és nyugatra, Walest,
Túl a Severn partján, a dús vidéket,
Owen Glendowernek; neked meg, öcsém,
Trenttől éjszakra, a mi még maradt.
Hármas kötésünk meg van írva már,
S ha megpecsételők együttesen,
Mi még ez éjjel megtörténhetik,
Holnap korán, öcsém Percy, te és én,
S a jó Worcester együtt utazunk,
Atyád- s a skót hadakkal egyesülni
Határzatunk szerint Shrewsburyban.
Atyám Glendower még el nem készüle,
Pár hét alatt nincs is szükség reá.
Addig körötted összegyűjtheted
Barátid-, védenczid’ s szomszédidat.
GLENDOWER.
Hozzátok én előbb megérkezem
S vezérletemben jönnek nőitek.
Tőlök bucsúzatlan kell szöknötök most,
Mert könytenger áradna el, midőn
A hölgyektől meg kell majd válnotok.
Hozzátok én előbb megérkezem
S vezérletemben jönnek nőitek.
Tőlök bucsúzatlan kell szöknötök most,
Mert könytenger áradna el, midőn
A hölgyektől meg kell majd válnotok.
HŐVÉR.
Úgy tetszik, részem itt Burton felé
Nem egy nagyságú lesz a többivel.
Im e folyó itt bészögellik és
A földem legjavából egy derék
Fél holdat, egy igen nagy tért kivág.
Elgátolom folyását e helyen,
Hogy itt a tiszta és ezüst habú Trent
Szép új mederben hadd fusson tovább,
S ne vágjon olyan mély görbűletet,
Mely tőlem ily dús földet elrabol.
Úgy tetszik, részem itt Burton felé
Nem egy nagyságú lesz a többivel.
Im e folyó itt bészögellik és
A földem legjavából egy derék
Fél holdat, egy igen nagy tért kivág.
Elgátolom folyását e helyen,
Hogy itt a tiszta és ezüst habú Trent
Szép új mederben hadd fusson tovább,
S ne vágjon olyan mély görbűletet,
Mely tőlem ily dús földet elrabol.
)
GLENDOWER.
Ne vágjon? ámde kell! s imé tesz is.
Ne vágjon? ámde kell! s imé tesz is.
MORTIMER.
Igen;
De nézd, futása változik s felém
Szintúgy bemélyed a más oldalon,
Elmetszve a túlpartot annyira,
A mennyit tőled elrabolt amott.
Igen;
De nézd, futása változik s felém
Szintúgy bemélyed a más oldalon,
Elmetszve a túlpartot annyira,
A mennyit tőled elrabolt amott.
WORCESTER.
De nem nehéz azt elvezetni itt
S bővítni a határt éjszak felé:
Így gyorsan s egyenest fut.
De nem nehéz azt elvezetni itt
S bővítni a határt éjszak felé:
Így gyorsan s egyenest fut.
HŐVÉR.
Úgy is teszek; hisz az nem lesz nehéz.
Úgy is teszek; hisz az nem lesz nehéz.
GLENDOWER.
De én meg nem változtatom.
De én meg nem változtatom.
HŐVÉR.
| Nem-e? |
GLENDOWER.
Nem, és te sem fogod.
Nem, és te sem fogod.
HŐVÉR.
| Ki mondja azt? |
GLENDOWER.
No, én.
No, én.
HŐVÉR.
Mondd vallul.
| Úgy hát ne értesd meg velem, |
GLENDOWER.
Én angolul csak úgy tudok, miként te.
Az angol udvarnál növelkedém,
Hol hárfa mellett ifjú éveimben
Zengtem nem egy angol szerelmi dalt
S a nyelvnek így díszlő segélyt adék.
Tebenned ily erény soh’sem lakott.
Én angolul csak úgy tudok, miként te.
Az angol udvarnál növelkedém,
Hol hárfa mellett ifjú éveimben
Zengtem nem egy angol szerelmi dalt
S a nyelvnek így díszlő segélyt adék.
Tebenned ily erény soh’sem lakott.
HŐVÉR.
Örülök én annak szívem szerint,
Mert macska lennék inkább, mely nyaúkol,
Mint egy ama vers-gajdolók közűl.
Réz gyertyatartó srófja hogy csikorg,
Vagy tengelyén sír a száraz kerék,
Mind szivesebben hallgatom, mivel’
Az nem vásolja úgy el a fogam’,
Mint e negélyezett rím-pengetés.
Ép’ mint midőn a rázós ló üget.
Örülök én annak szívem szerint,
Mert macska lennék inkább, mely nyaúkol,
Mint egy ama vers-gajdolók közűl.
Réz gyertyatartó srófja hogy csikorg,
Vagy tengelyén sír a száraz kerék,
Mind szivesebben hallgatom, mivel’
Az nem vásolja úgy el a fogam’,
Mint e negélyezett rím-pengetés.
Ép’ mint midőn a rázós ló üget.
GLENDOWER.
Jó, hát vezesd el a Trentet.
Jó, hát vezesd el a Trentet.
HŐVÉR.
Mindegy nekem. Egy jó barátnak,
Két-három annyi tért átengedek;
De alku mellett – jól jegyezd meg azt –
Kötekszem egy tized hajszál fölött.
Kész a kötés? Indulhatunk tehát?
Mindegy nekem. Egy jó barátnak,
Két-három annyi tért átengedek;
De alku mellett – jól jegyezd meg azt –
Kötekszem egy tized hajszál fölött.
Kész a kötés? Indulhatunk tehát?
GLENDOWER.
Szép holdvilág van, éjjel menjetek.
Én majd az írnokot siettetem
S a nőkkel közlöm utazástokat.
Félek, leányom megcsábul miatta,
Szép holdvilág van, éjjel menjetek.
Én majd az írnokot siettetem
S a nőkkel közlöm utazástokat.
Félek, leányom megcsábul miatta,
| Mert Mortimerjén oly felette csügg. | (El.) |
MORTIMER.
Ej, Percy, mért ingerled így atyámat?
Ej, Percy, mért ingerled így atyámat?
HŐVÉR.
Hát hogy ne? Hisz mindúntalan gyötör,
Ha összehord hangyát, vakondokot,
Az álmodó Merlint és jóslatát,
Sárkányt s halat, melynek párája nincs,
Tar hollót, szárnyatépett griffmadárt,
Ugró cziczát, alvó arszlánokat,
És összevissza annyi kotyvalékot,
Hogy a fejem zúg. Tegnap este is,
Csaknem kilenczig azzal tarta, hogy
Az ördögök nevét számlálgatá,
A kik szolgái. Hm! – mondám – derék, tovább!
S egy szót se szóltam rá. – Unalmas ő,
Mint lomha ló, vagy zsémbes, csacska nő.
Egy füstölő hajléknál is roszabb.
Sajt s hagyma mellett inkább tengenék
Egy szélmalomban, mint ízes falattal
Töltözzem és beszélni halljam őt
A nagy világ bármely dísztermiben.
Hát hogy ne? Hisz mindúntalan gyötör,
Ha összehord hangyát, vakondokot,
Az álmodó Merlint és jóslatát,
Sárkányt s halat, melynek párája nincs,
Tar hollót, szárnyatépett griffmadárt,
Ugró cziczát, alvó arszlánokat,
És összevissza annyi kotyvalékot,
Hogy a fejem zúg. Tegnap este is,
Csaknem kilenczig azzal tarta, hogy
Az ördögök nevét számlálgatá,
A kik szolgái. Hm! – mondám – derék, tovább!
S egy szót se szóltam rá. – Unalmas ő,
Mint lomha ló, vagy zsémbes, csacska nő.
Egy füstölő hajléknál is roszabb.
Sajt s hagyma mellett inkább tengenék
Egy szélmalomban, mint ízes falattal
Töltözzem és beszélni halljam őt
A nagy világ bármely dísztermiben.
MORTIMER.
Hidd el, bizony derék egy ember ő;
Rendkívül olvasott és járatos
A bűvészetben; hős, miként oroszlán;
Csodásan nyájas, és oly bőkezű,
Mint India bányái. Mondjam-e,
Hogy lényedet nagyon becsűli és
Erőszakot tesz öntermészetén,
Ha néki ellenmondasz? Úgy van; úgy!
Jót állok érte, nincs ember, ki véle
Veszély vagy összekoczczanás ne’kül
Akként kötődhetnék, miként te most.
De kérlek is, ne tedd gyakorta ezt.
Hidd el, bizony derék egy ember ő;
Rendkívül olvasott és járatos
A bűvészetben; hős, miként oroszlán;
Csodásan nyájas, és oly bőkezű,
Mint India bányái. Mondjam-e,
Hogy lényedet nagyon becsűli és
Erőszakot tesz öntermészetén,
Ha néki ellenmondasz? Úgy van; úgy!
Jót állok érte, nincs ember, ki véle
Veszély vagy összekoczczanás ne’kül
Akként kötődhetnék, miként te most.
De kérlek is, ne tedd gyakorta ezt.
WORCESTER.
Úgy van, mylord, fölötte aggatózol,
S mióta itt vagy, oly sokat tevél,
Hogy őt türelméből végkép kivedd.
És helyre is kell ütnöd e hibát.
Bár néha a merészség és a vér
Nagyságot árul el, s ez legbecsesb dísz,
Mit az neked nyújthat; de néha meg
Nem más az, mint csupán vad nyerseség,
Mérséklet- és szelidségben hiány,
Fenhéjazás, dacz, gőg és megvetés,
Melyek közül csak egy tapadjon is
Nemes lovaghoz, elriasztja a
Jó szíveket mellőle, foltot ejt
Nemes tulajdonán minden felé
S megfosztja azt ajánló színitől.
Úgy van, mylord, fölötte aggatózol,
S mióta itt vagy, oly sokat tevél,
Hogy őt türelméből végkép kivedd.
És helyre is kell ütnöd e hibát.
Bár néha a merészség és a vér
Nagyságot árul el, s ez legbecsesb dísz,
Mit az neked nyújthat; de néha meg
Nem más az, mint csupán vad nyerseség,
Mérséklet- és szelidségben hiány,
Fenhéjazás, dacz, gőg és megvetés,
Melyek közül csak egy tapadjon is
Nemes lovaghoz, elriasztja a
Jó szíveket mellőle, foltot ejt
Nemes tulajdonán minden felé
S megfosztja azt ajánló színitől.
HŐVÉR.
No, szót fogadok. Jöszte, finom erkölcs!
Itt jönnek hölgyeink; vegyünk bucsút;
Glendower a Nőkkel visszajő.
No, szót fogadok. Jöszte, finom erkölcs!
Itt jönnek hölgyeink; vegyünk bucsút;
Glendower a Nőkkel visszajő.
MORTIMER.
Halálosan boszant ez engemet, hogy
Nőm angolul nem ért, vallul meg én nem.
Halálosan boszant ez engemet, hogy
Nőm angolul nem ért, vallul meg én nem.
GLENDOWER.
Sír a leányom; itthon nem marad;
Ő is vitéz lesz, – ő is harczba jön.
Sír a leányom; itthon nem marad;
Ő is vitéz lesz, – ő is harczba jön.
MORTIMER.
Mondd azt neki, hogy ő meg Percy húgom
Követni fognak bennünket veled.
(Glendower, leányával vallul beszél, s ez szintúgy válaszol neki.)
Mondd azt neki, hogy ő meg Percy húgom
Követni fognak bennünket veled.
(Glendower, leányával vallul beszél, s ez szintúgy válaszol neki.)
GLENDOWER.
Kétségbesik; szeles, makacs, bohó,
Kétségbesik; szeles, makacs, bohó,
| A rábeszélés mit sem ér neki. | (A nő Mortimer-rel vallul beszél.) |
MORTIMER.
Értem szemed’; a szép vall csöppeket,
Mik e síró egekből hullanak le,
Jól ismerem, s ha nem szégyenleném,
Értem csókod’; te érted az enyímet:
S ez aztán érzelmes vitatkozás.
Nem, nem fogok nyugodni, kedvesem,
Míg nyelvedet meg nem tanulgatom,
Mert ajkadon a vall beszéd oly édes,
Miként magas röptű dal hangjai,
Mit lantja mellett szép királyi hölgy
A nyári lomb közt bájosan dalol.
Értem szemed’; a szép vall csöppeket,
Mik e síró egekből hullanak le,
Jól ismerem, s ha nem szégyenleném,
| Ily nyelven adnám én is válaszom’. | (A Nő ismét beszél.) |
S ez aztán érzelmes vitatkozás.
Nem, nem fogok nyugodni, kedvesem,
Míg nyelvedet meg nem tanulgatom,
Mert ajkadon a vall beszéd oly édes,
Miként magas röptű dal hangjai,
Mit lantja mellett szép királyi hölgy
A nyári lomb közt bájosan dalol.
GLENDOWER.
| Eszét veszíti, ha így érzelegsz. | (A Nő ismét beszél.) |
MORTIMER.
Oh! ebben én tanúlatlan vagyok.
Oh! ebben én tanúlatlan vagyok.
GLENDOWER.
Heverj el a könnyű gyékényen, úgymond,
S gyöngéden hajtsd ölébe a fejed’,
Majd eldalolja legkedvesb dalod’
S pilláidon az álom istenét
Megkoronázza, elbüvölve véred’
Édes aléltsággal, s oly helyzetet
Idézve éberlét s álom között,
Minő az éj s nappal között vagyon,
Korábban, mint az égi díszfogat
Keleten aranyfutását kezdené.
Heverj el a könnyű gyékényen, úgymond,
S gyöngéden hajtsd ölébe a fejed’,
Majd eldalolja legkedvesb dalod’
S pilláidon az álom istenét
Megkoronázza, elbüvölve véred’
Édes aléltsággal, s oly helyzetet
Idézve éberlét s álom között,
Minő az éj s nappal között vagyon,
Korábban, mint az égi díszfogat
Keleten aranyfutását kezdené.
MORTIMER.
Örömmel ülök s hallgatom dalát;
Addig kötésünk elkészül, hiszem.
Örömmel ülök s hallgatom dalát;
Addig kötésünk elkészül, hiszem.
GLENDOWER.
Tedd azt.
Ama zenészek, kik itt játszanak,
Még fönt a légben lengnek messze, messze;
De rögtön itt lesznek; csak ülj le, várj.
Tedd azt.
Ama zenészek, kik itt játszanak,
Még fönt a légben lengnek messze, messze;
De rögtön itt lesznek; csak ülj le, várj.
HŐVÉR.
Jöszte, Katinkám; igen jól értesz te az elheveréshez; jer hamar, hamar; hadd hajtom öledbe a fejem’.
Jöszte, Katinkám; igen jól értesz te az elheveréshez; jer hamar, hamar; hadd hajtom öledbe a fejem’.
LADY PERCY.
| Eredj, te bohókás. | (Zene hangzik.) |
HŐVÉR.
No lám, vallul tud még az ördög is.
Nincs mit csodálni hát, hogy oly szeszélyes,
S lelkemre mondom, pompás egy zenész.
No lám, vallul tud még az ördög is.
Nincs mit csodálni hát, hogy oly szeszélyes,
S lelkemre mondom, pompás egy zenész.
LADY PERCY.
Akkor neked csupa zenészinek kellene lenned: mert téged mindig a szeszély kormányoz. Légy csendesen, te gonosz, s hallgasd a lady vall énekét.
Akkor neked csupa zenészinek kellene lenned: mert téged mindig a szeszély kormányoz. Légy csendesen, te gonosz, s hallgasd a lady vall énekét.
HŐVÉR.
Inkább hallgatnám Lady kutyám irlandi vonitását.
Inkább hallgatnám Lady kutyám irlandi vonitását.
LADY PERCY.
Kitekerjem a nyakad’?
Kitekerjem a nyakad’?
HŐVÉR.
Ne.
Ne.
LADY PERCY.
Légy hát csendesen.
Légy hát csendesen.
HŐVÉR.
Soha; az nők hibája.
Soha; az nők hibája.
LADY PERCY.
Úgy hát vigyen a manó.
Úgy hát vigyen a manó.
HŐVÉR.
A vall nő ágya felé.
A vall nő ágya felé.
LADY PERCY.
Mi az?
Mi az?
HŐVÉR.
Csitt! Dalol.
Lady Mortimer vall éneket kezd.
Csitt! Dalol.
Lady Mortimer vall éneket kezd.
HŐVÉR.
No, Katinka, dalolj egyet te is.
No, Katinka, dalolj egyet te is.
LADY PERCY.
Nem én, hitemre mondom.
Nem én, hitemre mondom.
HŐVÉR.
Nem te, hitedre mondod! Úgy esküdözöl, szivem, mint egy czukrász neje. Nem te, hitedre mondod! és: Oly igaz, mint élek! és: Isten úgy irgalmazzon! és: Oly világos, mint a nap!
S esküd biztosítéka oly selyemlágy,
Mintha Finsburynál nem jártál vón’ odább.
Esküdjél Katám, mint ily nőhöz illik,
Ajkadra méltó esküt s hagyjad e
Hitedre mondást s paprikás bizonylást
Piperés hölgyeknek, mázos úrfiaknak.
No dalolj.
Nem te, hitedre mondod! Úgy esküdözöl, szivem, mint egy czukrász neje. Nem te, hitedre mondod! és: Oly igaz, mint élek! és: Isten úgy irgalmazzon! és: Oly világos, mint a nap!
S esküd biztosítéka oly selyemlágy,
Mintha Finsburynál nem jártál vón’ odább.
Esküdjél Katám, mint ily nőhöz illik,
Ajkadra méltó esküt s hagyjad e
Hitedre mondást s paprikás bizonylást
Piperés hölgyeknek, mázos úrfiaknak.
No dalolj.
LADY PERCY.
Nem akarok dalolni.
Nem akarok dalolni.
HŐVÉR.
| Ez a legrövidebb út, szabóvá vagy pintytanítóvá lennem. – Ha a szerződés kész, pár óra mulva indulok; jőj utánam, midőn akarod. | (El.) |
GLENDOWER.
Jőj, Mortimer; te ép oly lassu vagy,
Mint Percy lobbanó és útra kész.
Ha kész az iratunk, pecsét reá!
Aztán azonnal lóra!
Jőj, Mortimer; te ép oly lassu vagy,
Mint Percy lobbanó és útra kész.
Ha kész az iratunk, pecsét reá!
Aztán azonnal lóra!
MORTIMER.
| Szivesen. | (El mind.) |
