40. ERAZMISTA BIBLIAFORDÍTÁS ÉS NYELVMŰVELÉS
40. ERAZMISTA BIBLIAFORDÍTÁS ÉS NYELVMŰVELÉS
(VARJAS BÉLA)
(VARJAS BÉLA)
A filológia magyar hajtása kezdetben nem profán célkitűzéseket követett, hanem az erazmista bibliafordítás gyümölcse volt. Amikor a humanizmus által a pogány auktorok hiteles szövegeinek megállapításában alkalmazott filológiai, szövegkritikai módszereket a bibliára, illetőleg annak a római egyházban hivatalosnak elismert ún. Vulgata-szövegére is kiterjesztették, nyilvánvalóvá lett, hogy az utóbbi sok tekintetben eltér a biblia ősibb héber és görög szövegétől. E felismerésből született meg az az Erazmus által programszerűen hirdetett követelmény, hogy vissza kell térni az ősforrásokhoz, tehát a szentírás régi szövegeihez. A Vulgata tévedéseinek és ferdítéseinek javítása egyúttal felvetette a helyes szövegértelmezés kérdéseit is. E nyelvi, tartalmi vizsgálatok rendkívül széles körű tudományos felkészültséget igényeltek. A három "szent nyelv," a görög, latin és héber alapos ismeretén kívül valamennyi ókori nép irodalmának és történetének ismeretét; jártasságot a néprajzban, földrajzban, csillagászatban, természetrajzban éppúgy, mint a mitológiában és teológiában. A megtisztított szentírás azonban az egyház belső reformját szorgalmazó 295Erazmusnak nem volt öncél; szerinte mindenkinek meg kell ismernie, olvasnia kell a bibliát, főleg annak újszövetségi részét, ami viszont csak nemzeti nyelvű újszövetség-fordítások által lehetséges. Ő maga a régebbi görögből latinra azért ültette át és adta ki (1516) igen alapos filológiai kritikai jegyzetekkel az újtestamentumot, hogy a tanult emberek (tudósok) kezébe hiteles szöveget adjon, amely egyúttal alapul szolgálhat a nemzeti nyelvű fordításoknak is. Megbízható tudós-fordítást természetesen anyanyelven is csak hozzáértő filológus, a három szent nyelvben járatos polihisztor nyújthatott a bibliát megismerni vágyó hívők számára.
A nemzeti nyelvű biblia tudós körökből kiinduló terjesztésének kívánalma találkozott a laikus érdeklődők szentírás-olvasásának igényével, valamint a középkorvégi kolostori irodalomban jelentkező előreformációs tendenciákkal. A Jordánszky-kódex és az Érdy-kódex előszava egyaránt a teljes bibliafordítás szükségességét hirdette. Ennek az igénynek azonban a szerzetesek már nem tudtak eleget tenni, a feladat három laicizálódó egyházira, illetve világi értelmiségire várt, akik frissen végzett egyetemi tanulmányaik idején megteltek erazmusi eszmékkel, s fogékonyan figyeltek fel a laikus igényekre. Ők ismerték fel legelőbb – az 1530-as évek elején – a megtisztított, helyesen értelmezett szentírás magyar fordításának szükségét, s e vallásos célzatú munka, az újszövetség interpretációja, vezette rá őket a magyar nyelv tudatos, programszerű művelésének feladatára s irodalmának profán irányú fejlesztésére is.
