SUNDA
SUNDA, (sun-d-a) mn. tt. sundá-t. 1) Aki magát megsunyja; honnan átv. lajha, rest, tunya, kinek állása, járása a hunnyászkodó emberéhez hasonló; továbbá, csalfa, hamis, kéregető, fösvény, minthogy a megsunyás ezeknek is szokásuk. Ebből értelmezendő a sundán-bundán ikerített igehatárzó, mely elkorcsosítva a latin per előtéttel lett divatozóbb: per sundám-bundám szerezni valamit, azaz, sunyva bujva, alattomos, ravasz módon. 2) Némely tájakon, nevezetesen Bodrogközben, am. csúnya, ocsmány. E jelentésénél fogva a csúnya szóhoz rokon, s am. csunyda, mint ronda.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
