Tábori erődítések az első világháborúban

Full text search

Tábori erődítések az első világháborúban
A háború első hónapjaiban elszenvedett óriási veszteségek arra kényszerítették a hadviselő feleket, hogy a megnövekedett tűzhatással szemben (géppuskák és tüzérség) a gyalogság beásásával keressenek menedéket. Így alakult ki kezdetben a támpontszerű, sűrűn megszállt, egyetlen gyalogsági vonal, amely előtt hevenyészett akadályokat telepítettek. Az ilyen gyenge vonalat az ellenség könnyedén át tudta törni. Az ennek kiküszöbölésére irányuló törekvés a tábori erődítések mind nagyobb mérvű fejlesztését eredményezte. A védelem mélységben és szélességben kiépített védművek és műszaki akadályok rendszerére támaszkodott, melyet korszerű fegyverek egybehangolt tüze támogatott. Ez a későbbiek során a hatalmas kiterjedésű arcvonalak megmerevedéséhez, egyben a kilátástalan, nagy veszteséggel járó állásháború kialakulásához vezetett. Az állásháború alapvetően két irányban hozott új kezdeményezéseket. Elsősorban a védelem szilárdságának, ellenálló képességének fokozására törekedtek, másrészt keresték a védelem 59áttörésének új módszereit. E küzdelemből a tábori erődítés elveit és gyakorlatát művészi fokra emelő védelem került ki győztesen.
Az 1914. év támadó harcai rámutattak a háború előtti harcászati elvek tarthatatlanságára. A tűz megnövekedett szerepe, a géppuska széles körű alkalmazása lehetetlenné tette a gyalogság tömeges támadását. A láncokban, rajvonalakban rohamozó katonák fél vagy egy lépés távolságra voltak egymástól. Ezzel magyarázható, hogy a kezdeti veszteségek elérték a létszám 40–50%-át. A védelem 1914 végén már 2–3 összefüggő lövészárokból formált védőövből állt, az árkok közötti távolság 100–150 m volt. A védőövben egy hadosztály 10 km-ig terjedő szélességben, 3–4 km mélységben védett. Az erők, eszközök zömét a peremvonalban helyezték el.
1915–16-ban a védelem mélysége a tüzérségi tűz hatásának következtében 15–20 km-re növekedett. A hadtesttartalékokat igyekeztek az ellenséges hadosztálytüzérség hatótávolságán kívül elhelyezni. A védelemben fokozatosan két védőövet építettek ki. A 10 km mélységig terjedő első védőöv 2–3 állásból állt. A helyzettől függően az első és a második állást a hadosztály erői, a második és harmadik állást a hadtesttartalékok szállták meg. A második védőövben a hadseregtartalékok helyezkedtek el. A hadosztály védősávjának szélessége, az erők mélységben való lépcsőzése következtében, 7–8 km-re csökkent.
A védelem fokozásának érdekében 1917-ben fedezőzónát (biztosítási övet) hoztak létre 3–4 km mélységben, melyet támpontszerűen építették ki oly módon, hogy az ellenséget a géppuskák és a tüzérség tűzhatásának körébe tereljék. A fedezőzónát az első lépcső ezredeinek előrevetett zászlóaljai szállták meg. A fedezőzóna mögött építették ki a harci zónát, melyet a hadtest védett. Az erők és eszközök zömét ott helyezték el. Mélysége 6–10 km volt, három állással, melyek egymástól 2–3 km távolságra estek. A harci zóna mögött építették ki a 10–12 km mélységű hátsó zónát, ahol a hadseregtartalékok helyezkedtek el. A védelem teljes mélysége elérte 25–30 km-t. Az addigi passzív védelmet felváltotta az aktivitásra való törekvés, amely a tartalékok 60sorozatos ellenlökéseiben nyilvánult meg. A védelem 1918-ban alapvetően nem változott, csak az erők elhelyezése vált egyre inkább támpontrendszerűvé.
Az első világháború az erődítéstudomány egészének fejlődését eredményezte. A háborút követő értékelések nyomán a két világháború között az erődítéselmélet és -gyakorlat mind közelebb került a háború gépi korszakának egyre magasabb követelményeihez.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi