137. A HÉTRŐL
137. A HÉTRŐL
Majdnem egész héten hullott az áldás. Jajgattunk, panaszkodtunk – mit sem használt. Megróttuk az időt vezércikkben, közgazdaságban, hírrovatban – még annyit sem használt! A fellegek nem ismerik a hetedik nagy hatalmat, nem hallgattak reánk!…
Különben ezen a héten nagyon rosszul viselték magukat a fellegek. Elborították a politikai élet verőfényes, kék egét.
A Széll-csend (használjuk ki a Széll-vicceket teljesen, hátha nem használhatjuk sokáig?!…), úgy látszik, rövid ideig tartott. Thun gr. mindenképpen Dugonics Titusz dicsőségét áhítozza. Ha már bukni kell, átkarolja az ellenfelét is. Essenek le együtt. A birkózás még mindig tart. Mi lesz a vége, nem tudjuk. Hogy mi vethetné végét, azt mi már régen hirdetjük: váljunk el!… Elvégre is mi szüksége van Magyarországnak arra, hogy megcáfolja a történelem, logika, természetrajz, matematika, szóval mindenféle tudomány igazságait?… Miért élünk mi a más hasznáért és kedvéért, mikor az a másik a mi életünket nem akarja?…
Deák Ferenctől Kóla Jánosig nem akadt olyan élő vagy holt közösügyes politikus, aki ezt az abszurdumot képes legyen megmagyarázni!…
…De azt sem magyarázza ám meg senki, hogy mikor mindnyájan „elvből” elítéljük a párbajt, miért kell a „társadalmi kényszer” előrángatott indokából nap nap után verekednünk?… Nemcsak nálunk van ez így, másutt is. Kolozsvárott agyonlőttek egy derék magyar urat. Nagyváradon egy jogászt sebesített meg életveszélyesen a kollégája.
Egyik párbajnak sem volt komoly oka, a váradinak éppen nem… Egy primadonna miatt, akiről az egyik jogász rossz kritikát mond… Óh primadonnák, óh párbajok!… Azt a fiút, aki kollégáját életveszélyesen megsebesítette, még a gimnázium padjaiból ismerem… Jámbor, szelíd gyerek volt. Hogy kiforgatták a primadonnák és a párbajok!…
…A katolikusok úrnapi istentiszteletje, processziója kegyeletes, megható ünnepély. Csütörtökön a kálvinista Róma főutcáját elözönlötték az ájtatos hívek. A katonák lőttek, a trombitások fújták… Ezt még türelmesen viseljük. De mivel érdemelte szegény nagytemplom, hogy neki a „Gott erhalté”-t kell visszavernie?!…
Ez a szomorú emlékű nóta fokozza talán a magyar katolikusok ájtatos érzelmeit?… Minékünk nagyon, nagyon rosszul esett hallani…
…Egyszóval Debrecen szab. kir. város felcsapott szesznagykereskedőnek. Hogy bejegyzett cég lesz-e, nem tudjuk. Azt sem tudjuk, hogy üzlettársul kit fog megnyerni? Az sem bizonyos, hogy a kimérést a város tisztviselői fogják-e teljesíteni?… Ma még csak az a bizonyos, hogy pálinkát mérni jó g’scheft, ellenben szabadságszobrot állítani rossz g’scheft!…
Debrecen szab. kir. városnak pedig a g’scheft az első!
Debreczen 1899. június 3.
Dyb.
