262. CHINORÁN
262. CHINORÁN
Chinorán – írja a néppárt szeretetreméltó lapja – derék Nyitra megyei község, ahol zsidót meg nem tűrnek.
Ez a keresztényi szeretet el is vevé az Égtől jutalmát, mert mint szintén a kedves lap írja – a nép munkás, szorgalmas, jómódú és néppárti…
Ezeket írja a szeretetreméltó lap. Írását kipótoljuk a következőkkel.
Igen, Chinorán derék község. Jámbor, buta tót parasztok lakják. Vezeti őket a plébánosuk. Ha azt mondhatná a népnek: gyermekeim, ha találtok olyan embert, aki az istentelen magyarok nyelvét beszéli, üssétek agyon! – a chinorániak okvetlenül engedelmeskednének.
De a plébános úr nem szól ám így. Inkább ilyenformán: maradjatok tót hazafiak és katolikusok, szavazzatok a néppártra, óvakodjatok a magyaroktól, mert azok a zsidókkal szövetkeztek ellenetek. Így szól a plébános, és így tesz a chinoráni nép. Ha az ellenkezőjét mondaná, azt követné. De a plébános úr tudja, mit beszéljen.
Én jártam már holt oláh-vidéken. Hat mérföldre volt a legközelebbi, magyaroktól lakott falu. És ebben az idegen, vad világban kaptam egy családot, mely magyarul beszél. A nyomorgó árendás zsidó családját, akinek a feje felett alighanem felgyújtanák a viskó nádját – Chinorán faluban…
Lehetett volna neki átvedleni tüszős oláhvá, s talán így jobban boldogult volna. Megmaradt ostobául magyarnak.
Chinoránban tehát nem tűrnek meg zsidót, és ezért derék, becsületes falu Chinorán. Mint ahogy a néppárt lapja is, mert minden sora a magyarság ellenségeit szolgálja: – derék és becsületes…
Szabadság 1900. augusztus 11.
ae.
