– Bemutató előadás a Király Színházban –
A Folies Caprice emeleti terme, a magyar Casino de Paris, beköltözött a Király Színházba. Álmélkodva tapasztaltam ezt meg én, aki ezidőszerint éji és lump életet élek. Operett-színházakba nem szívesen járok, s dühösen mentem ma a Király Színházba. De hogy elmentem, nem bántam meg. Ilyen budapesti operettet, mint az Ordonneau–Clerice-operett, még nem írtak magyar írók.
Megmagyarázzuk a rejtelmet. Párizsban meghalt az operett. Londonnal, Berlinnel sőt Béccsel kell birkózniok azoknak, kik azt hiszik, hogy az operett-leányzó csak aluszik. Ordonneau és Clerice csináltak tehát egy Párizsba oltott angol operettet Lincke-hatásokkal s bécsi ostobaságokkal fűszerezve.
Itt tehát sokszoros devalváció történt. Ezt a devalvációt hihetetlenségig fokozta a fordító. Mit mondjak? Az operett legszellemesebb száma a Tátra-orfeum sanzonett-stílusának a csúfolása. Amit azonban – és sokat – a Casino de Paris-ból hoztak át, azt a Casino de Paris-ban jobban csinálják. A kánkános mozdulatokat, niggertáncokat, budapesti betyárságokat és a többit. Aztán a budapesti pocsolya jelszavai: „Pipi”, „Zsiga”, „Szép ember”, „jöjjön be ember”, „bukom rá”. Nagyon mulatságos és budapesti operett ez.
Két, internátusbeli fehér leány megszökik, de a nevelőintézetben helyetteseket hagynak – a helyettesek: egy kokott és egy – matróz. Míg ez kiderül, sok inzultus éri a közönséget. De legalább Clerice néha – francia. Félmuzsika, sőt fertály-muzsika amit ad, de néha megembereli magát a francia epigon. És mert reminiszkál és mert svihákoskodik, és mert Budapesten vagyunk: sok szám lesz népszerű a Csereleányokból.
A színház elegáns volt, mint mindig. Sokat költhetett kiállításra, és sok olyan ötletről gondoskodott, mikről azt hitte, hogy – ötlet. A szereplők közül Kazal Birit, Medgyaszayt, Szentgyörgyi Lenkét, Sziklaynét, Erdeyt, Sziklayt és Horváthot említjük meg. Telt ház, és elég taps. Egy tizenegy óráig tartó darabhoz a kritika miatt talán nyilvános főpróba is illenék? A Király Színház talán tarthatna udvariasabb személyzetet is! Ma többen panaszkodtak effelől.
Budapesti Napló 1906. március 1.