110. JEGYZETEK A NAPRÓL
110. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Savanyú Józsi
Savanyú Józsi
Ajánljuk, tanácsoljuk Savanyú Józsinak: ne menjen külföldre. Úgy jár, mint a budapesti primadonnák egynéhánya. Bajosan boldogul külföldön a magyar művész. Még a Savanyú Józsi szakmájában is súlyos a verseny. Németországnak például egy Hennigje van. Amerikában Hoch János csak a saját feleségei közül harmincat küldött a másvilágra. Nem lehet az ilyen versenyt kibírni. A mi nagyságaink letörnek a külföldön. Ne menjen külföldre Savanyú Józsi. Mert félő, hogy egy híres emberünkkel kevesebb lesz.
II.
A torlasz
A torlasz
Páratlan, egyetlen ország. Ott mindig forradalom van. És épül a torlasz mindig. Persze Franciaországról beszélünk. Most például a vallásos emberek építik a torlaszt. Rajtuk van a sor. Minap az antimilitaristák csináltak forradalmat. Azelőtt a munkások. Ez az istenes forradalom a világ legérdekesebb forradalma. A francia ember francia marad, ha százszor bigott is. Védi például a templomot. De föltámad benne a sans-culotte-ok lelke. És torlaszt épít a templomban. El akarják tőle venni a feszületet? Fogja a feszületet s úgy vágja vele fejbe az ellenséget, hogy beszakad a feje. Franciaországban az Úristennek is forradalommal és torlasszal áldoznak.
III.
Tanító és diák
Tanító és diák
A foix-i iskolában egy tanító szamárnak titulálta egy diákját. A diák apja fölháborodott, pörölt, s a bíróság el is ítélte becsületsértésért a tanítót. Szerencsére a felső bíróságok külföldön is konzervatívak. A felsőbíróság kijelentette, hogy a tanítónak joga van szamarazni a diákot. Megjegyezzük, hogy Krisztus után, a huszadik században élünk. A herkópáterét a világnak, hát honnan veszi ezt a jogot a tanító? Anatole France-nak van igaza. Ha mi ötszáz év múlva élnénk, elborzadnánk, hogy milyen barbárok voltunk ötszáz év előtt.
Budapesti Napló 1906. március 3.
Pont
