127. A TULIPÁN-KERT TRAGÉDIÁJA
127. A TULIPÁN-KERT TRAGÉDIÁJA
– Nemzeti tüntetés osztrák gyártmánnyal –
Márciusi hajnalra alighogy kivirult: megeste a dér a Tulipán-kertet. Csúnya dér, bécsi dér: hullt belőle a hívő, magyar hívekre is. Szomorúan nézünk a Tulipán-kertre. Ezen is beteljesült a magyar átok.
Ma már mindenütt beszélték Budapesten, hogy panama történt. Sírnivalóan komikus panama: a Tulipán-kert táján. A Tulipán-kert virágait Bécsben készítették.
A Kossuth Lajos-utcán lelkes mágnás-asszonyok tegnap Bécs jóvoltából tüntethettek Bécs ellen. Nomen est omen: nem hiában a Bécsi-utcán kellett megrendelni a tulipánokat.
Egy dolog egészen bizonyos: Ausztriában készült a tulipánok zománca. Oh komikus sors: éppen a zománc. Fischer Emil porcellángyáros Fábry J. és társa céggel szerződött a tulipánokra. Fábryék siettek, s a szép magyar virágokat egy bécsi emailgyáros készítette.
Fábry István, a vállalkozó, bevallotta, hogy így történt. A Tulipán-kerttel sietni kellett. Magyarországon nem tudták volna a jelvényeket gyorsan elkészíteni. Aztán Bécsben talán olcsóbban is ment. Mindezekről A Nap ad hírt, mely lelkesedett, s lelkesedik a Tulipán-kertért.
Íme: a mi szabadságharcunk bús tragikomédiája. És még csak nagyon meg sem lephet bennünket. Nem bírunk Béccsel és Ausztriával. Osztrák a toll, mellyel Bécs ellen írunk. Bécsi a papír s talán a tinta is. Nekünk csak a tulipán marad. És a tulipánt is – Bécsben készíttetjük. Hogy röhöghetnek rajtunk Bécsben. Nagy akciót kezdünk az osztrák ipar ellen: reszkess Bécs. Egy szál virággal megostromoljuk büszke váradat. Velünk vannak a mágnás-asszonyok. És e szál virág – bécsi virág. Ami mellé valamikor piros rózsát adott az alispán. Már a tüntető jelvényekkel Bécset gazdagítjuk. És a koaliciós újságok – óh komédiák komédiája! – vezércikkben ugyan csinálják a reklámot az – osztrák iparnak. Az osztráknak!
A Kossuth Lajos-utcán az angol beszédbe hiába kevernek magyar szavakat az arisztokrata nőink. Egyszerű, angolos ruhában hiába vonulnak föl. Hiába engedik meg a misera plebs szemtől-szembe való hódolatát. Nem sikerül a szabadságharc. A Tulipán-kertet dér esi meg. Mert hiányzik a mi harcunkból a valóság fegyvere. Istenem, a Nemzeti Kaszinó egy évi kártyapénzéből Európa legelső email-gyárát alapíthattuk volna. Akkor legalább a tulipánnal nem kellene Bécsbe menni.
Avval vigasztalnak minket, hogy csak néhány száz tulipán készült Bécsben. Sok-sok ezrünk hitét nem lehet ám ilyen könnyen visszaadni. Fischer Emil fölbontotta volna Fábryék szerződését. Ki áll jót, hogy az új vállalkozás nem lesz-e ügyesebb? És ha a Tulipán kerttel ez történhetett, várhatunk-e sokat az egész mozgalomtól?
Keserű eset a Tulipán-kert esete. Keserű és szimbólumosan tanulságos. Nem jól csináljuk a mi dolgainkat. Piknik-ötletekkel nem lehet hazát menteni. Tulipánokkal nem lehet erőt pótolni, pláne nem – bécsi tulipánnal. A Kossuth Lajos-utca korzója bizonnyal rászorul sok új színre. De a korzó élénkítésével – még a magyar emailipart sem lehet fölvirágoztatni.
Különben pedig még a Tulipán-kert kertésznői sem értenek egymás között egyet. Ma egy úriasszonytól a következő levelet kaptuk:
Nyílt szó a Tulipán-kerthez.
Egyenlőség, Testvériség, Szabadság! Hiszem, hogy a világra szóló e hármas jelszó jegyében született meg az eszme, s hogy a keresztelés a hazaszeretet szent vizével történt.
Úgy hallom, hogy gyémántos, aranyból is akarnak tulipánt viselni. Ékszerül ez jogosult, de jelvényül nem.
Felkérem a telepítőket, jelentsék ki nyilvánosan, hogy kötelező jelvényül csakis egyféle tulipánt ismernek el, a legegyszerűbbet és legolcsóbbat.
Viselhesse ezt koldus és fejedelem egyaránt, mert osztálysorompó a hazafiság e kertjében nem létezhetik. Belépésnél ez legyen a jelszó: Egyenlőség, Testvériség.
Budapest, 1906. március 25.
Egy magyar nő
Este megint kaptunk egy levelet a Tulipán-kertről. Így hangzik a levél:
Mélyen tisztelt szerkesztő úr! Olvasom az Esti Újságban, hogy mintha „Istennek angyalai szórnák” a nevezetes tulipánokat. Az azóta már elkobzott A Nap-ban pedig arról veszek hírt, hogy Istennek angyalai helyett egy bécsi gyár ügynökei szórják a magyar virágokat. A tulipán legendái közül melyik az igaz? Én ma egy új legendát hallottam. Eszerint Boda rendőrfőkapitány az összes rendőröket és detektiveket utasította, hogy tűzzék ki a tulipánt. Jussuk van nekik is ehhez, ők is magyar emberek. Sőt a főkapitány az én értesülésem szerint nagyon vigyázni fog rá, hogy az ő emberei valósággal magyar gyártmányú tulipánokat tűzzenek föl. Nem jó volna most már egy más virágot választani a tulipán helyett? Például azt a jószagú füvet, amit a nép az istenfájának nevez.
Tisztelettel:
K.S.
Budapesti Napló 1906. március 27.
