128. JEGYZETEK A NAPRÓL
128. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
A pásztorlevelek
A pásztorlevelek
Ezt is megtudtuk: Bubics püspök híres pásztorlevelét Hajnóczi írta. Hát tulságosan okos is volt az a pásztorlevél. És nagy szerencséje van az egyébként szerencsétlen emberi nemzetnek. Hogy tudnillik nem minden pásztorlevélről derül ki a leghajnóczibb igazság. A jézusi testamentum óta sok ál-pásztorlevelet kapott a világ. Persze nem mindegyikről derült ki az, ami a Bubics pásztorleveléről. És mégis: alighanem a pszeudó-pásztorlevelek vitték mindig előbbre az emberiséget.
II.
A hittan-órák
A hittan-órák
Szegeden megmondta nekünk az igazságot a japán. De megmondta majdnem az egész Európának. A mi sok szerencsétlenségünket a hittan-órák okozzák. Emlékszem bizony magam is: nagykárolyi hittan-óráimon tanultam meg a legnagyobb betyárságokat. Hazajövet pedig a zsinagóga mellett kellett eljönnünk: bevertük a szent ház ablakait. Ilyen ihletéseket tanultam én a hittan-órákon. Holott tiszteletes Kincses úr egyike volt a legkiválóbb embereknek. De ha katekizmus helyett akkoriban engem például az emberiség vallomására oktatnak: mennyivel boldogabb vagyok ma. Mennyivel jobban szeretem és őrzöm magamat. S mennyivel több hasznot tudtam volna szerezni azoknak, akikkel élek.
III.
Aposztáziák
Aposztáziák
A vallások emberei általában nem emberek. Megharagudnak a haldokló Bihariakra, megbocsátanak a Battenberger Enáknak. Ha a haldokló követ el aposztáziát, megdöbbenünk. Eszünkbe jut a túlvilág, melyben – nem hiszünk. Ellenben a fiatalok bátran vallást cserélhetnek. Ilyenkor mi előkelő aufkléristák vagyunk: mosolygunk. Mosolygásunk azt jelenti, hogy a vallás úgyis csak afféle komédia. Egy igazság van: az élet. A fiataloknak az aposztáziát is megbocsátjuk. A halálhoz közelállóknak az – aposztáziát sem.
Budapesti Napló 1906. március 28.
Pont
