131. BUBICS ZSIGMOND ESETE
131. BUBICS ZSIGMOND ESETE
Bubics Zsigmond keserves sorsán tűnődünk. Meráni Berthold kölyök korában jutott Kalocsára. Szegény Bubics is a kalocsai érsekséget akarta. Mert ismerte a történelmet Kassa ex-püspöke. Pásztorleveleiben legalább nagyon modern fej munkája lüktetett. Csecsemő is ülhetett Kalocsa érseki trónusán? Miért ne lehetne akkor aggastyán Kalocsa főpapja? Így gondolhatta ezt Bubics Zsigmond, aki pásztorlevelei szerint szociológus volt a javából. Akinek tehát ismernie kellett II. Endre korát is.
II. Endre kora nagy szociális bomlásnak a kora volt. Bubicsnak látnia kellett a hasonlóságot saját kora és II. Endre kora között. Vagy meglátták ezt helyette azok, akik ő helyette – láttak. Még csak a főpapi székek körül is annyi a botrány, mint akkor. A nyáj pedig ma is megdöbbenve nézi főpásztorait.
A Bubics-eset megdöbbentő eset. Sokkal több kincset tüntetett el a Bubics Zsigmond kincseinél. Fölbecsülhetetlen és fölleltározhatatlan kincset. És nemcsak az Egyházat érte veszteség. Erős kövek porladtak ki az egész társadalom fundamentumából. Hiszen nem egyetlen eset a Bubics-eset. Nyilván csak egy tünete intézményeiben is elvénhedt társadalmunk rothadásának.
A Dóm mellett hires főpásztor székel. Híre és becsülete rangjával egyenlő. Bölcseségét minden újságírók zengik. Újságírók, akik közé a mainzi érsek szerint Pál apostol is tartoznék, ha ma élne. És akik ma is szánalommal burkolgatják Bubics Zsigmond dolgait. Udvari papok bókolnak a főpapnak. Bubics Zsigmond pedig él szeszélyeinek és passzióinak. Fejedelmi szeszélyek és passziók ezek, de pénze van hozzá. Az aggság pedig egyre fogyasztja elméjét. A világ erről mit sem tud. A világ művészlelkűnek, szent életűnek s bölcsnek látja Kassa főpapját. A Dóm körül pedig nem akad figyelmeztető senki. Notabilitások és udvari papok füstölnek tovább a tömjénből. Ecce sacerdos magnus. És jön majdnem hívásra és végszóra Hajnóczi. A világ még ezután sem sejt semmit. Az újságírók dicsőítik Bubics Zsigmond pásztorleveleit. A főpap pedig szívébe fogadja Hajnóczit. Titkára ez neki, s fia helyett fia. Egy senki és semmi. Egy borotvált arcú tacskó. Erkölcstelen, ravasz parazita, ki jól eszébe véshette, mik olvashatók a középkor papi kegyenceiről. De fölvonulhatnak a Dóm mellé Hajnóczi szatellesei is. Nincs, aki mentésre gondolna. Gyűjtő őrületét táplálják Bubics Zsigmondnak. Befogják szemeit és lopnak. Kéjutazásokra viszik az aggastyánt. Megcsorbulnak az Eszterházy-kincsek. Veszedelemben a Dóm szakrumai. Terhelt a püspöki vagyon. Régiség-gyártók egyenesen Kassa számára dolgoznak. Elsikkadnak a churi misepénzek. A püspöki váltókkal ügynökök nyargalnak. Bubics Zsigmond pedig Kalocsára készül. Fosztogatói komolyan dolgoznak az érsekségért. Kalocsa: szűz bonum. Új préda-terület. Hajsza újabb pénzek után. Mire kell a pénz? Szörnyűség: vesztegetésre. Titkos tárgyalásokról lebbentgetik ma a leplet. Rejtélyes reverendák susognak a különös titkokról. A reverenda-suhogásba juponok is belesuhognak. Az eleven kulcsok: a nők is megjelennek. Itt is tárgyaltak, amott is, Hajnócziék. Gyanús utat látunk. A Dómtól indul az út. Budapesti hotelszobákon át Bécsig megy. Bevezet a nuncius palotájába. És talán kiépült egészen Rómáig. Már az a szörnyűség, hogy beszélik. Hajnócziék, László Fülöpék alkusznak Rómával Kalocsa fölött. Kokottok nyúlnak bele egy szent érsekség sorsába. Talán a bíbornoki süvegébe is. Meráni Berthold esete egyszerűbb. Aztán itt legalább királyi nők, Gertrudok, mertek nagyot akarni. A gyermek Bertholdból még egészen jó pátriárka válhatott, s talán vált is ötven éves korára. De a Bubics-esetben egy nyolcvanéves csecsemőért történt mindez. Egy aggastyánért, aki már régen nem tudta magát sem kormányozni, s akire még több ezernyi hívő kormányzása várt volna. És e szennyeket befödi a szennyek szennye. Hajnóczi a börtönben cinikusan célzott reá. Szalónokban és kávéházakban suttogják. Újra és erre is csak azt mondjuk: rettenetes az is, hogy suttogni merik. Pornográfiáról mesélnek. Obszcén képekről. Hogy Sodoma virágai nyiltak a püspöki kertben. A Dóm, a szent Dóm mellett. A fölséges Dóm mellett.
A Bubics-eset nem egyetlen. Különben is csak a botrány bizonyos. A valóság benne megközelíthetetlen, mint a Vezúv szája kitöréskor. Füst, gőz és mérges gázok őrzik. De tudunk másfajta botrányokról. Mérhetetlen vagyonok esnek tehetetlen vagy méltatlan kezekbe. Néhai Iványi Ödön írt a püspök atyfiságáról. Tudunk aztán történetekről, amelyekről nem írtak. Még regényt sem. Micsoda had dézsmál, pusztít egy-egy óriási vagyont. Valamikor áldott célokra szánt fejedelmi vagyont. Magyarországon. Ebben az országban, ahol sok millió a földetlen és pénzetlen ember. Ahonnan százezerével vándorolnak ki az emberek. Magyarok. Mert napszámot sem kapnak kenyérre eleget e dús vagyonok táján.
Ezt hangozza a fülünkbe a Bubics-eset. És azt, hogy ott sem rózsás a dolguk az erkölcsöknek, ahonnan az erkölcsök legantikabb és legszigorúbb megítéléseit kapjuk. Mindezek fölött pedig a szociológusnak az ő igazsága. Mely nem kívánkozik pásztorlevelekbe. Mint a Hajnóczié, ki gyanúk szerint a kassai pásztorleveleket irogatta az utolsó időkben. Az az igazság, hogy csak bomló társadalom teste mutathat ilyen és sok ilyen csúnya, mérges fölfakadást. Megvénhedtek itt a régi osztályok. Megvénhedtek a régi institúciók. Megváltást szomjúhoz ez a föld a Kárpátok alatt. Új, igazságosabb, ezzel egyben magyarosabb rendet és életet.
Budapesti Napló 1906. március 30.
(A.)
