139. NERO ÉS NÉNY
139. NERO ÉS NÉNY
Nero úgye gyalázatos fenevad volt? Így írta ezt meg Tacitus is. Hamerling is ezt tanítja: ne kételkedjünk. Ne merjünk arra gondolni hogy Tacitus is ember volt. Ember és publicista, mint például Bartha Miklós.
Ferrero olasz tudós most remek tanulmányt írt Neróról. Tizenkilenc évszázad után vissza akarja adatni e cézár becsületét. Hiszen Agrippina fiáról biztos, hogy öt évig olyan derék császár volt, amilyen nem ült Róma trónján. Nem a politikai gyűlölség kiáltotta-e ki fenevadnak? Igaz-e, amit Tacitus és vagy két-három kortárs írásaiból tudunk? Amit tanítanak Neróról minden iskolában?
Ferrero azt mondja, hogy nem igaz. Tacitus és társai (az akkori újságírók) gyarló emberek. Hiszen politikával foglalkoztak. Gyűlölték Nerót politikai okokból. Főleg féltek, hogy hasonló cézár következik. Modern és erős kezű. Fiatal gyerek volt Tacitus, mikor Neró élt és halt. Magába fogadta a mások gyűlöletét. Később pedig párttaktikából is feketítette Nerót. Aki mindenesetre nem lehetett olyan fekete, mint amilyennek festik. Neró modern ember volt. Imádta Keletet. Akkor az volt a modern ember, aki Keletet imádta. A kultúra, az emberi, a szép, az új akkor Keletről jött. És Neró a legfanatikusabb orientalista volt. Lehetetlen s hihetetlen hogy kegyetlenkedett légyen a keresztényekkel. A keresztények a modern Kelet gyermekei voltak. Neró pedig felkarolt minden modern keleti eszmét. Sőt azt hiszi Ferrero, hogy Neró öntudatlanul is apostola volt a kereszténységnek, s így a kereszténység megszilárdítói Pál apostól és Nero.
Mindez, úgy-e, különösen hangzik? Mi persze nem esküszünk meg reá. De van egy egészen aktuális esetünk. A Nény esete. ( A német és a magyar lapok talán egy távirati hibából még ma is Nemy-nek nevezik.) Ez csak a mi korunkban él. A courrières-i tizenháromnak egyike. A nevét is csak pár nap óta ismerjük. Egyik bányász azt mondja, hogy isteni lelkű, nagy, nemes, hős ember. A másik azzal vádolta, hogy önző, gyáva, tolvaj, bestia. És mi nem tudjuk, hogy micsoda Nény. Nem tudjuk, hogy és mint viselkedett ott lent a húsz napos pokolban. És bizonyosan sohse fogjuk tudni. Hát ilyen igazságokból van összerakva a történelem is. Senkit és semmit sem ismerünk. Sem a múltban, sem a jelenben. Azokat sem ismerjük, akikkel egy életet élünk le. Ismeretlenül jövünk a világra, s megismeretlenül távozunk.
Budapesti Napló 1906. április 5.
Ódi
