151. JEGYZETEK A NAPRÓL
151. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Mátyás Flórián
Mátyás Flórián
Régi magyar erényeink pusztulnak. Temetni mindig Magyarországon tudtak legszebben. Alig hogy meghalt egy kiváló ember, nyomban fölismerték az ő kiválóságát. Ha éhenhalt is, pompával ásták sírba. E szép erényünk is pusztulóban van. Már temetni sem tudunk kellő időben. Mátyás Flórián tudósunk meghalt 1904-ben Pécsett. Tudós volt, a történelem ismerője. Könyvtárát és vagyonát a városnak hagyta. De csak most fog díszsírhelyet kapni és földelő pompát. Régi magyar erényeink pusztulnak.
II.
Anastasius Grün
Anastasius Grün
Lueger és egy grossdeutsch szerkesztő összevesztek Anastasius Grün szobránál. Anastasius Grün német volt és liberális. Mondjuk: osztrák és liberális. A szerkesztő tehát Luegert támadta. Lueger Rómáért lelkesedik. Miként meri tehát Anastasius Grünt dicsérni? Erre nagy kavarodás lett. Osztrák-e vagy német Anastasius Grün? Szereti-e Luegert vagy sem? Egy éjjelen csak megszökik Bécsből Anastasius Grün szobra. Mindig nemes és jóízlésű volt Anastasius Grün. Vátesz ugyan nem volt. De ha az lett volna, akkor sem tudott volna megálmodni ilyen szamár botrányt.
III.
Booth tábornok
Booth tábornok
Negyvenezer híve ünnepelte a balga aggot. Az Üdv hadseregének jeles tábornokát. Nagyon öreg már a tábornok. De ha okos ember volna, vidáman halna meg. Nem hal ki a földről soha a boldogság. Mert sok légió lesz itt mindig a buták száma.
IV.
Igló szenzációja
Igló szenzációja
Igló város erdejében barlanglakókra bukkantak. Úgy éltek, mint a kőkorszakban. Holott mai emberek. Férfiú, asszony, gyermek. Iglón nagy megütődést keltett e csoda. Egész Magyarországon így lesz. Mi pedig nem ütődünk meg. Igló barlanglakói külső életükben maradtak el néhány ezer évvel. Ez csak különös. De az csoda, hogy ebben az országban szereplő emberek olyan lelki kultúrával tudnak gyönyörűen megélni, mely legalább néhány száz évvel esik hátrább a mi korunknál.
Budapesti Napló 1906. április 12.
Pont
