164. TŰNŐDÉSEK MÁJUS NAPJÁN
164. TŰNŐDÉSEK MÁJUS NAPJÁN
Párizsban remegnek a mindjárt virradó naptól: május első napjától. Pedig kiderült, hogy a szocialisták nem szőttek összeesküvést. A szervezett proletároknál nincsenek szilárdabb hívei a világi rendnek. Az ő forradalmuk a lassú, állandó forradalom, s az ő zavargásaik kihágások az elv és tudomány útjáról. Uralmukat a társadalmakra nem fogják meglepő ötlettel, április harmincról május elsőjére reáerőszakolni. A világ észre sem fogja venni, mikor ők győztek. S ők győzni fognak, mikor a társadalmi erők uralkodó dúca egészen belőlük táplálkozik.
Párizsban egyszer meglátogattam az anarchisták gyülekezetét. Ez bizony nem párt. Törvények nyűge kényszeríti őket, hogy magukat csak anarchista-szocialistáknak nevezzék. Ám a legtarkább sereg a seregük. Elégedetlen szocialistától bomba-dobó anarchistáig van a sorukban százféle forradalmár. Megdöbbenve hallottam, hogy ezek az emberek a szervezett szocialistákat gyűlölik legjobban. Pedig ők logikusak: a szocialisták mániákusai az államnak. Az anarchisták pedig, a Tolsztojok és Lucchenik egyformán, azt vallják, hogy az emberi boldogtalanság okozója az állam a maga leigázó rendjével. A világ ne aggódjék: sohase fog elálmosodni. Ha majd valamikor meglesz az új rend: még akkor jön a java. Még akkor fogja csak a társadalmakat ostromolni az emberi elégedetlenség. Mert az élet célja a harc, és semmi sem állandó, csupán az – elégedetlenség.
*
Ha pedig az anarchisták jutnának hatalomra, ők is konzervatívak és korruptak volnának. Az ember szinte előre látja az apró panamázásokat. Ha tudniillik egyáltalában lehetséges volna, amit most elképzelünk, anarchisták a hatalmon. Miként most a vállalatok körül, úgy folynék majd akkor a bombák körül a panamázás. A legjobb bombákat a Herbertek kapnák, az ifjú anarchista ugron gáborok. Pardon, az emberi elégedetlenségen kívül van még valami állandó és örök: az emberi igazságtalanság.
*
Azonban amíg csak Európa klimája meg nem változik, a legtöbb helyütt virágos, pompás tavaszt fog jelenteni a május, az emberek szeretni fognak. Lám: egyre több állandó emberi dolgot kell konstatálnunk. A szerelmes május mindig kísérni fogja a forradalmi májust. Vagy helyesebben szólván: vezetni fogja. Az volna nagy forradalom, amely egy májusban megtámadná a szerelmet. Schopenhauer örömében föltámadna. Sztrájk a szerelem és az élet ellen. Nem kell megijedni: ez az egy forradalom nem volna győzedelmes. Akik a szerelmet szeretik, nyugodtak lehetnek.
Budapesti Napló 1906. május 1.
Ódi
