180. SARAH ÉS PÁRIZS

Full text search

180. SARAH ÉS PÁRIZS
Ponyvasátrában sír egy nagyon sovány asszony, kit Sarah Bernhardtnak neveznek. És nekem nem volna szívem kicsúfolni ezt a szegény asszony-Korjolánt. Nem ő csapta el a csapodár Párizst, hanem Párizs űzte el Saraht. Egyéniségek örök tragédiája az ő tragédiája.
Zseniális asszony, s bizonyos mégis, hogy rosszul látja ezt a dolgot. Nem a vénsége mián múlta ő divatját. Nem a jóízlés áll ma már tótágast Párizsban. Ahogyan Sarah Bernhardt Amerikában véli.
Régen sejtik Párizsban, hogy Sarah nem tér vissza. Emlékezéseit nemrégiben londoni lapban írta meg, s ő maga örökösen csatangolt. La-bas, Keleten, Budapest és Konstantinápoly között, Berlinben, Londonban s leggyakrabban Amerikában. Ha jól emlékszem, Sardou Boszorkányában adott újat utólszor Párizsnak. Vagy a fiának egy hülye, látványos darabjában. De memoárjaiból már kizokog a keserűség, hogy Párizs hálátlan. Színhazáról csak éppen, hogy a nevét nem vétette le. Miért a Sarah Bernhardt-színház, ha már Réjane asszony is csinálhat színházat. Becsületrendet is más színésznő kapott, nem ő. És már Párizst is szinte meghódította az új játszás, a meztelen, a németes. Régi, híres tisztelői elaggottak vagy meghaltak. Az új Párizs: pfuj parvenü, csunya, demokrata világ.
Utolsó érzéseit elvitte Amerikába a nagy asszony. Csak a büszkesége a réginél is hatalmasabb. Azt üzeni, hogy ő nem haragból tagadja meg Párizst. Privát okokból nem tér vissza. El ne bízza magát valahogy Párizs: Sarah Berndhardtnak csak a saját ügyei fontosak.
Hát mi is történt voltaképpen? Minden egyéniség egy korszak eredménye és szeszélye. Ha az a korszak elmúlik, nincs maradása. Ha ez az egyéniség a kaméleonnál is kaméleonabb. Ez az igazság minden egyéniségre érvényes. A politikusra, a betörőkirályra, Gaponra, a költőre, a művészre, az apostolra, Fedák Sárira, Hazafi-Veraira. Mindenkire, aki valamelyes egyéniség. Mihelyst kicserélődnek egy társadalomban az erők, a megváltozott társadalom elsősorban az előző korszak egyéniségeit kezdi ki, s vesziti el.
Sarah, a zsidó nő, a legarisztokratább nő volt talán az egész világon. Dicsőségben, igazi dicsőségben csak a császárság alatt élhetett, s a császárság után addig, míg a harmadik köztársaság végleg meg nem fejelte az új társadalmat.
Ez elkövetkezett. Nem a Sarah vénsége a baj. Stílusát is tudta ő üdvösen formálgatni. De az új francia társadalomnak s publikumnak a Sarah Bernhardtok már nem kellenek.
Budapesti Napló 1906. május 20.
Ódi

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi