192. EGY KÍSÉRTET
192. EGY KÍSÉRTET
A magyar politikai életben egy kísértet jelent meg, egy nehéz sötét árnyék: a Szilágyi Dezső szelleme. Szilágyi Dezső összegyűjtött beszédeinek első kötete került ki ma a könyvpiacra. Olvassuk ezeket a beszédeket, és megindultan érezzük újra: milyen rettentő vesztesége az országnak, a magyarságnak, fejlődésünknek, hogy ez az óriás kizuhant az élők közül. Milyen beszédek ezek! Milyen félelmes elme alkotta meg őket. Mennyire különböznek ezek a beszédek a tarokkpolitikusok, a közéleti hangművészek, a miniszteri primadonnák szónoklataitól. Mennyire nem tűrik ezek a beszédek a homályosságot, a kétértelműséget, a politikai csalás szándékát. Szilágyi Dezső, akiről azt mondták, hogy semmi maradandót nem alkotott, milyen megbecsülhetetlen örökséget hagyott ezekkel a magyar politika szűk körében forgó beszédekkel a homályosságokba, kétértelműségekbe és csalásokba süllyedt politikára.
…Mikor Szilágyi Dezső meghalt, Harden, a véres pennájú publicista, ezt írta:
– Nem volt nagy ember: az egész nagysága az, hogy a magyar politikusok között ő volt az egyetlen becsületes politikus.
Az elfogult német publicistának nem volt igaza. De ha igaza volna is, ha Szilágyi Dezső semmi más nem lett volna, mint becsületes politikus, milyen rettentő veszteség, hogy éppen most hiányzik a magyar politikai életből.
Budapesti Napló 1906. június 3.
