Ütközet a Vöröstorony szoros birtokáért; Nagyszeben megszállása. 1849. július 21-én.
Ütközet a Vöröstorony szoros birtokáért; Nagyszeben megszállása.
1849. július 21-én.
1849. július 21-én.
Fogarasról Engelhardt csak július 18-án folytatta útját Szeben felé s másnap hadával Porumbákot érte el. Innen arra a hirre, hogy Fenyőfalvánál (Gierelsau) az Olt hidjánál egy erősebb ellenséges különítmény 4 ágyúval áll, elővédjét Szakadát felé indította, ahol az még aznap este hidat vert az Olton, melyen át egy különítmény Hortobágyfalván (Kornicselen) át, ahol 1 tisztet és 30 embert ejtett foglyul, Hermányig (Kastenholz) tolatott előre. Arra az értesítésre, hogy Lüders a hadtest zömével július 18-án Szkoréhoz ért, Engelhardt azonnal egész dandárával az Olt jobbpartjára kelt át s aztán Kornicselen át Vesztenyre nyomult előre. Ez a körülmény a hermányi hidat megszállva tartó magyar őrséget a Talmácsra való visszavonulásra bírta.
Lüders az 1 gyalog- és 1 vadászezredből, 3 kozákszázadból és 1 1/2 ütegből álló Dyck-dandárt Fogarason hagyva, július 18-án hadteste zömével, mint már említettük, Szkoréra, 20-án pedig Vesztenyre ért, ahol Engelhardttal egyesült. Vesztenyen vette Lüders a hírt, hogy Nagyszebennek magyar helyőrsége – 1 zászlóalj, 2 lovasszázad és 6 ágyú Papp ezredes alatt – már július 19-én éjjel Medgyesre vonult vissza. Medgyesről azután Papp Udvarhelyre húzódott, ahol Bemhez csatlakozott.
Miután eszerint Szeben kardcsapás nélküli kézrekerítése előrelátható volt, Lüders e város megszállását megelőzőleg július 21-ikére a Vöröstorony szoros bevételét rendelte el. Ecélból az Engelhardt-dandárnak Vesztenynél állva kellett maradnia, míg a tulajdonképpeni támadás az egy vadászzászlóaljjal, egy osztag kozákkal és 2 üteggel megerősített Jessaulov-dandár által volt végrehajtandó.
A Vöröstorony szoros védelmével Ihász alezredes volt megbízva, aki e célból 2 zászlóalj és 6 ágyú fölött rendelkezett. A talmácsi magaslatokról, ahol a magyar had kezdetben felállot, Ihász rövid harc után a boicai erős állásba vonult vissza. Miután ez arcban majdnem bevehetetlen volt, a támadást személyesen vezető Lüders egyik vadászzászlóalját a szorost körülövező magaslatokon keresztül Ihász baloldalának megkerülésére, illetőleg annak hátába a Lotriora völgybe rendelte ki.
Ihász Lüdersnek arctámadó csoportja elől igen jó rendben vonult vissza a hegykatlanban fekvő vesztegintézetig s a körülötte fekvő magaslatokat, valamint a szoros bejáratát pásztázó redoutot is erősen megszállotta. Lüders Ihász ez újabb állásához lőtávolságnyira érve, megszólaltatta ellene 12-fontosait s egyidejűleg az Olt folyót kétoldalt kísérő magaslatokra vadászosztagokat rendelt fel. Körülbelül egyórahosszáig tarthatott így az oroszok foglalkoztató harca, midőn végre a megkerülésre kirendelt vadászzászlóalj fárasztó menet után a Lotriora völgybe ért. Amint Lüders erről tudomást szerzett, ő is rögtön komoly támadásba ment át, rohamoszlopokat küldve a redout ellen előre s ez csakhamar eldöntötte az egyenetlen harcot.
Mihelyt Ihász a hátába irányított ellenséges zászlóalj közeledéséről értesült, önként megkezdte a visszavonulást; alig ért azonban oláh területre, Kinenben az ott álló török csapatok parancsnoka lerakatta vele a fegyvert. A törökök a magyaroktól elvett 6 ágyút, 3 lőszerkocsit és mintegy 1000 lőfegyvert azonnal kiszolgáltatták az oroszoknak, a lefegyverzett csapatok ellenben parancsnokukkal együtt török őrízet alatt Kinenben maradtak és ezeket később sem szolgáltatták ki.
Lüders enapi vesztesége 14 halottat és 66 sebesültet tett ki, a magyarok ellenben állítólag 100-nál több embert vesztettek, 80 embert pedig a kozákok fogtak volna el.
Jessaulov jól elvégzett munkája után a szoros kellő megszállva tartása mellett Vesztenybe tért vissza, míg Lüders az Engelhardt-dandárral még ugyanaznap Szebent szállotta meg.
Szeben bevétele után Lüders a Paskievitstől nyert utasítások értelmében azonnal Gyulafehérvár felé szándékozott elvonulni, erről azonban a Háromszék- és Csikben időközben történtek folytán egyelőre le kellett mondania.
