Szent János II. levele (2Jn)
Szent János II. levele (2Jn)
Az öreg (presbiter) Szent Jánosnak közismert neve volt a kis-ázsiai keresztények körében. Az apostoli egyházban ez az elnevezés az elöljárók neve, akár püspökök, akár papok (vö.: 1Pt 5,1). János különben sem szerette magát megnevezni, evangéliumában is úgy ír magáról, mint „akit Jézus szeretett”. A 2. század elején Hierapoliszi Papiás az apostolokra alkalmazza ezt az elnevezést, és külön Jánosra vonatkoztatja, hogy megkülönböztesse Arisztiontól, az Úr tanítványától. - János a kiválasztott úrnőnek írt. A görögben névelő nélkül áll, ezért valamelyik kis-ázsiai egyház megszólítása lehet, amelynek nővére az efezusi egyház, ahonnét a levelet írta. Mások személynévnek fogják fel, és így vagy Eklekté, vagy Küria volna a név. De az apostol hol egyes számban, hol többes számban fordul ehhez a kiválasztott úrnőhöz, ami inkább amellett szól, hogy az egyházközség megszemélyesítéséről van szó. A Jelenések könyvében a kis-ázsiai egyházak is megszemélyesítve fordulnak elő, akik az Úrnak (Küriosz) jegyesei, ezért a menyasszony neve lehet a Küria, és mivel nem mindenki tagja az egyháznak, csak az kaphatta a kiválasztott (eklekté) nevet, akit az Isten kiválasztott. - Mint Pál Krisztusban, János az Igazságban szereti híveit, így ez az Igazság nem más, mint Krisztus.
Sok csaló: hamis tanítók, akik nem tanítják Jézus személyi egységét más néven antikrisztusok. Ezek ellen az apostol kiközösítést parancsol: még csak ne is köszönjetek neki. A kiközösítés a zsinagógában is szokásban volt, Jézus is a kiközösítést ajánlotta azokkal szemben, akik nem akarnak engedelmeskedni az Egyháznak (Mt 18,17) Pál a vérfertőzést űzőket közösítette ki Korintusban (1Kor 5,1-13). - Keleten az üdvözlés nem csupán udvariassági forma, hanem kötelesség, a vallásosság egyik megnyilvánulási formája, ezért nem lehet köszönni azoknak, akik veszélyesek lehetnek a hitre nézve.
Szent János ezt a levelet, úgy látszik, előkészítőnek szánta apostoli látogatására, mert reméli, hogy eljut hozzájuk és élőszóval mondja el a többit. Ebből az következik, hogy a Szentírás nem kizárólagos forrása a hitnek.
