Ésa. 26
Ésa. 26
Ésa. 26.1
Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős * városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt!
Ésa. 26.2
Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz * nép, a hűség megőrzője.
Ésa. 26.3
Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd * azt teljes békében, mivel Te benned bízik;
Ésa. 26.4
Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök * kőszálunk van.
Ésa. 26.5
Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, * megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;
Ésa. 26.6
Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!
Ésa. 26.7
Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az * igaznak útját.
Ésa. 26.8
Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
Ésa. 26.9
Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak * a földnek lakosai.
Ésa. 26.10
Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
Ésa. 26.11
Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; * és tűz emészti meg ellenségeidet.
Ésa. 26.12
Uram! Te adsz nékünk békességet, * hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.
Ésa. 26.13
Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved!
Ésa. 26.14
A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, * és eltörléd emlékezetöket.
Ésa. 26.15
Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a * földnek minden határait.
Ésa. 26.16
Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.
Ésa. 26.17
Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram!
Ésa. 26.18
Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének * lakói.
Ésa. 26.19
Megelevenednek * halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
Ésa. 26.20
Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!
Ésa. 26.21
Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, * s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!
