Én. 2
Én. 2
Én. 2.1
Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.
Én. 2.2
Mint a liliom a tövisek közt,
olyan az én mátkám a leányok közt.
olyan az én mátkám a leányok közt.
Én. 2.3
Mint az almafa az erdőnek fái közt,
olyan az én szerelmesem az ifjak közt.
Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni;
és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
olyan az én szerelmesem az ifjak közt.
Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni;
és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
Én. 2.4
Bevisz engem a borozó házba,
és zászló felettem a szerelme.
és zászló felettem a szerelme.
Én. 2.5
Erősítsetek engem szőlővel,
üdítsetek fel engem almákkal;
mert betege vagyok a szerelemnek.
üdítsetek fel engem almákkal;
mert betege vagyok a szerelemnek.
Én. 2.6
Az ő balkeze * az én fejem alatt van,
és jobbkezével megölel engem.
és jobbkezével megölel engem.
Én. 2.7
Kényszerítlek * titeket, Jeruzsálemnek leányai,
a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira:
fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet
addig, a míg akarja.
a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira:
fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet
addig, a míg akarja.
Én. 2.8
Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő,
ugrálva a hegyeken,
szökellve a halmokon!
ugrálva a hegyeken,
szökellve a halmokon!
Én. 2.9
Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.
Ímé, ott áll a mi falunkon túl,
néz az ablakon keresztül,
tekintget a rostélyokon keresztül,
Ímé, ott áll a mi falunkon túl,
néz az ablakon keresztül,
tekintget a rostélyokon keresztül,
Én. 2.10
Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:
kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
Én. 2.11
Mert ímé a tél elmult,
az eső elmult, elment.
az eső elmult, elment.
Én. 2.12
Virágok láttatnak a földön,
az éneklésnek ideje eljött,
és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
az éneklésnek ideje eljött,
és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
Én. 2.13
A fügefa érleli első gyümölcsét,
és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak;
kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak;
kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
Én. 2.14
Én galambom, a kősziklának hasadékiban,
a magas kőszálnak rejtekében,
mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat;
mert a te szód gyönyörűséges,
és a te tekinteted ékes!
a magas kőszálnak rejtekében,
mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat;
mert a te szód gyönyörűséges,
és a te tekinteted ékes!
Én. 2.15
Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,
a kik a szőlőket elpusztítják;
mert a mi szőlőink virágban vannak.
a kik a szőlőket elpusztítják;
mert a mi szőlőink virágban vannak.
Én. 2.16
Az én szerelmesem * enyém, és én az övé,
a ki a liliomok közt legeltet.
a ki a liliomok közt legeltet.
Én. 2.17
Míglen meghűsül a * nap és az árnyékok elmúlnak:
térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz,
vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.
térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz,
vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.
