Én 1
Én 1
Én 1.1
Az énekek éneke Salamontól:
Én 1.2
Csókoljon meg a szája csókjával! Igen, szerelmed édesebb a bornál.
Én 1.3
Keneteidnek illata kellemes, mint a kiöntött olaj, olyan a neved, azért szeretnek a lányok.
Én 1.4
Vigyél magaddal! Siessünk, el innét! Lakosztályába vezet a király! Te leszel az örömünk és a boldogságunk! Szerelmedet többre tartjuk a bornál! Mert méltán megillet a szeretet.
Én 1.5
Barna a bőröm, de azért szép vagyok Jeruzsálem lányai, mint Kedár sátrai, Zalma takarói.
Én 1.6
Ne nézzetek le, amiért barna vagyok, hiszen a nap barnított le! Anyámnak fiai nehezteltek rám, elküldtek hát szőlőt őrizni, s a magam szőlejére nem vigyázhattam.
Én 1.7
Te, akit szeret a lelkem, mondd, hol legeltetsz, s a déli órában (nyájaddal) hol delelsz? Miért is kellene tovább kóborolnom, társaidnak nyáját kerülgetnem?
Én 1.8
Ha magad nem tudod, asszonyoknak gyöngye, akkor csak haladj a juhok nyomán, és legeltesd a magad gidáit a pásztoremberek tanyahelye körül!
Én 1.9
Fáraó hintaja elé való paripához tartalak, mátkám, hasonlónak.
Én 1.10
Szép az arcod a függőid között, s a korállal ékesített nyakad!
Én 1.11
Aranyból csináltatunk neked láncocskát, s rá ezüstből gyöngyöket.
Én 1.12
Amíg asztalánál mulat a király, nárduszom jó illatot áraszt magából.
Én 1.13
Kedvesem, mint egy csomó mirha, a keblemen pihen majd.
Én 1.14
Szerelmem olyan nekem, mint a ciprusfürt, amely az Engedi szőlőhegyén terem.
Én 1.15
De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Akár a galambok, olyanok a szemeid!
Én 1.16
Szép vagy, szerelmem, elbájolóan szép! Nyoszolyánk üdezöld,
Én 1.17
házunk gerendái cédrusfából vannak, falainkat meg ciprusfa borítja.
