Én 3
Én 3
Én 3.1
Éjszaka ágyamban kerestem, akit szeret a lelkem. De hiába kerestem, nem találtam.
Én 3.2
„Azért hát fölkelek, bejárom a várost, keresem a tereken és az utcákon, akit szeret a lelkem.” Hiába kerestem, nem találtam!
Én 3.3
Találkoztam az őrökkel, akik a várost járták. „Nem láttátok, akit szeret a lelkem?”
Én 3.4
Alig mentem tovább, otthagyva őket, megtaláltam, akit szeret a lelkem. Belekapaszkodtam, és nem engedem el, amíg be nem viszem anyámnak házába, annak szobájába, ki méhében hordozott.
Én 3.5
Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, a gazellákra s a mezők szarvasára, ne zavarjátok meg a szerelmemet, s föl ne ébresszétek, amíg nem akarja!
Én 3.6
Ki az ott, aki a puszta felől erre tart, mint füstnek oszlopa? Mirhának és tömjénnek illata árad körülötte, és mindenféle különleges fűszeré.
Én 3.7
Nézzétek, Salamon gyaloghintója! Hatvan hős van körülötte, Izraelnek legjava.
Én 3.8
Mindnek kardja van, és jártasak a harcban, oldalukon a kard az éj rémei ellen.
Én 3.9
Trónust építtetett magának Salamon király, a Libanon fáiból.
Én 3.10
Az oszlopokat ezüstből csináltatta, a támláját aranyból, az ülését meg bíborból, középütt ébenfa betéttel.
Én 3.11
Sion leányai, gyertek, nézzétek: Salamon király, fején a korona, amellyel szülőanyja megkoronázta lakodalma napján, szíve örömének napján!
